Alone in the Dark (2024) teszt

2024. március 19.
91.9821
Remulto profilja, adatai
Remulto
Az 1992-ben megjelenő legelső Alone in the Dark címen futó produktum elég magasra tette a mércét, és az ezt követő sorra megjelenő epizódok a franchise-ra vonatkozóan nem igen tudták meglépni azon magas szintet, amit az elődjük hagyott maga után, büszkén veregetve a saját vállát, példát mutatva ezzel, amit azonban kevés videojáték-fejlesztő cég követett. Idővel filmek is készültek a játékok alapján, azonban ezek a nagyérdemű közönség alapján elég rossz fogadtatásban részesültek.


Gondolhatjátok, hogy ezen eseménysorozatok után a 2024-ben megjelenő új videojáték esetében, amely szintén simán csak az Alone in the Dark címet kapta, elég sok elvárás merült fel a fanatikusok részéről, amelynek úgy érzem nem csak hogy eleget tudott tenni a Frédérick Raynal által tervezett projekt, de túl is szárnyalta minden létező elképzelésemet, így bátran állíthatom, hogy ezen tesztalanyom az idei év egyik legnagyobb meglepetése volt számomra, természetesen kihangsúlyoznám, hogy pozitív értelemben.

A történet szerint Emily Hartwood egy furcsa levelet kap Jeremy nagybácsitól, így heroinánk kénytelen lesz megkérni Edward Carnby segítségét, aki egy méltán híres detekív szerepében elvállalja, ezt az elsőnek szimpla eltűnésként kezelt ügyet. Mielőtt betennénk a lábunkat megérkezésünket követően a kúriába, választási opció elé állít minket a játék, miszerint a számunkra szimpatikusabb személlyel indulhatunk neki a ránk váró kalandoknak.

Hölgyem, megkérném arra, hogy dobja el a cigarettát!

Hölgyem, megkérném arra, hogy dobja el a cigarettát!


Amint átléptem a hatalmas birtok küszöbét, ajtó nyikorgásokra lettem figyelmes, így mindig kénytelen voltam magam mögé nézni, holott lehet, hogy csak a személyzet volt lusta megolajozni az ajtók zsanérjait. Villámcsapások zaja szűrődött be a ház falain át, túlvilági lények suttogása csapta meg a hallójárataimat és az árnyékok folyamatosan azt éreztették velem, hogy valami vagy inkább valaki folyamatosan figyel a sötétségből várva, hogy lecsapjon rám és örökre börtönbe zárjon egy másik világ foglyaként.

Az audiovizuális élmény, amely az elejétől a végéig jelen volt ebben a nagyszerű kalandban, maximálisan biztosítja a kiemelkedő történet által is garantált hangulatot. Legyen szó a hegedű lágy hangjáról, vagy akár a trombita olykor érces dallamáról, olyan zenei aláfestés kíséri végig minden léptünket, amely muzsikák hamar az agytekervényeim részévé váltak.

Külön érdekesség, hogy a vizualitás terén nagyon ritkán volt jelen a jumpscare fogalma, mint a horror zsáner egyik jellegzetes megoldása, mivel a produktum sokkal inkább a folyamatos parafaktor fenntartására törekedett, megjegyzem ezen célját maximális sikerrel teljesítve.

Jeremy vagy szellemet látott, vagy ő is most hallott az élelmiszerárak emelkedéséről

Jeremy vagy szellemet látott, vagy ő is most hallott az élelmiszerárak emelkedéséről


A játékmenet terén három fő aspektust érdemes megkülönböztetnünk. Nyomozásunk során először is cutscene-ek formájában informálódunk a minket körülvevő világról és a benne élő karakterekről. Nem szabad elmenni ezen gondolatmenet vonalán haladva a színészi munkák nagyszerűsége mellett sem, hiszen minden szereplő monológjában és párbeszédében is érezhető az alázatosság.

Ez abban nyilvánul meg leginkább, hogy az elhangzott mondatokban mindig érezhető az adott tónus, tehát ha valaki éppen mérges vagy teljes mértékben a rémület lett úrrá rajta, ezen érzelmek mindegyike tökéletesen kivehető a hanglejtés által.

Természetesen az ismeretlentől való félelem olykor képes lesz alakot is ölteni, ilyenkor jól jön néhány olyan eszköz, amivel megvédhetjük magunkat. Az Alone in the Dark a lőfegyverek mellett közelharci megoldásokat is kínál a számunkra, így akár egy fejszével de példának okáért egy vascsővel is pépesre verhetjük a ránk támadó teremtményeket.

Két pici szemecske, készen van a fejecske

Két pici szemecske, készen van a fejecske


Külön dícséretet érdemel a puskák horderejének kiváló éreztetése, hiszen minden elsütött golyónak súlya van és ezt maximálisan visszacsatolja a játékos számára a produktum. Érdemes lesz adott helyzetekben használni a karabélyok helyett a püfölésre szánt tárgyakat is, mivel az újratöltés sebessége bizony nem lesz a legjobb barátunk. Nathan Drake szavaival élve: "Reload is a bitch".

A gameplay szegmens utolsó fő eleme a logikai feladványok jelenléte és azok megoldásának kutatása. Itt érdemes elejtenem azon gondolatot, miszerint az előbb taglalt összecsapásokat felvonultató jelenetek és a nyomozással és tárgyak megtalálásával járó, agytekervényeinket próbára tévő küldetések egy kiváló aranyközépút szerint lettek balanszolva.

Egyikből sincs túl sok, de túl kevés sem, így minden helyénvalónak érződik. Érdekessége még ezen lehetőségeknek, hogy sosem éreztem úgy, hogy egy-egy józan eszemet és tudásomat igénybe vevő feladvány túlságosan könnyű lenne, így voltak olyan apróbb küldetések, amelyeknél bizony ott töltöttem majdnem tíz percet, mire felszínre tört bennem a felismerés, miszerint nem is olyan lehetetlen a továbbjutáshoz szolgáló megoldás. Ezért is maximálisan jár a piros pont a fejlesztőknek, hogy nem egyszerűsítették le a puzzle részeket a mai játékosok kedvéért.

Kishazánkban már alig található ehhez hasonló újságosbódé

Kishazánkban már alig található ehhez hasonló újságosbódé


Mi lenne velünk azonban, ha mindezen általam felsorolt kiemelkedő értékek, nem egy szemkápráztató látványvilággal párosulnának? Nos szerencsére az Alone in the Dark grafikája minden négyzetcentiméteren remekel. Az ablakokon beszűrődő fény jelenti a biztonságot az árnyak martaléka elől, amely visszatükröződik a szobákban lévő bútorok által.

A karakterek arcmimikája tökéletesen tükrözi a viselője hangulatát, így mindig tudni fogjuk ki hogyan viszonyul hozzánk. A környezeti elemek festői módon megelevenednek előttünk, ezáltal pedig végig úgy érezhetjük magunkat, mintha mi is részesei lennénk ezen misztikus utazásnak. Külön érdekességként fontos megemlítenem a vér jelenlétét, amely sok más alkotással ellentétben, jelen esetben nem tűnik el a főhősünk ruhájáról, mintha mi sem történt volna.

Sajnos, ahogy mi emberek sem vagyunk tökéletesek, így az általunk készített projektekben is akadhatnak hibák, amelyeket azonban ha nem górcső alá véve vizsgálunk át, nem feltétlenül rontanak az összképen. Bár az Alone in the Dark szinte minden téren remekel, belefutottam pár, számomra furcsa és vicces jelenségbe, amelyek némileg megleptek és egyben kiszabadítottak a rettegés fogsága alól.

Tükröm tükröm mondd meg nékem, ki a legjobb detektív e vidéken

Tükröm tükröm mondd meg nékem, ki a legjobb detektív e vidéken


Az egyik ilyen bug detektívünk borostái kapcsán jelentkezett, hiszen a motior blur, mint grafikai megoldás olykor különálló életet generált főhősünk arcszőrzetének. Ez összesen két átvezető animáció során jött elő, pár másodperc erejéig, de sokkal inkább csalt mosolyt az arcomra, mint lett volna bosszantó élmény számomra. A másik dologhoz azonban picit értetlenül álltam, mivel a lopakodás lehetőségét szinte teljesen feleslegesnek és indokolatlannak éreztem.

Egyetlen egy helyszín volt, ahol a játék konkrétan rákényszerített, hogy Gollam nyomdokaiba lépve, sompolygásra vetemedjek, azonban itt is erőltetettnek éreztem ezt a funkciót. Utoljára pedig említést tennék arról, hogy összesen háromszor futottam bele olyan problémába, amely során harcok közepette beakadtam valamilyen hozzám közeli textúrába, de ezeket az apróbb gikszereket szinte biztos vagyok, hogy a fejlesztők egy frissítéssel orvosolni fogják.

Az Alone in the Dark egy olyan alkotás, amely maximálisan görbe tükröt mutat a zsánerben utazó játékoknak, rámutatva ezzel a hiányosságaikra és teszi mindezt úgy, hogy a 90-es évek "gameszkóinak" hangulatát magában hordozza egy teljesen modern külcsínnel egybekötve. Nincsenek felesleges üresjáratok, és mindvégig jelen van a hangulati tényező, amely magával ragad és addig nem enged szabadjára, amíg végére nem érünk a históriának. De még akkor sem igazán ereszt, hiszen a sötétség ott marad majd a fejünkben, és kisördögként visszahív a titokzatos világba, amely mindig rejt valamit a számunkra.

Én a vízilovakkal... akarom mondani az aligátorokkal vagyok

Én a vízilovakkal... akarom mondani az aligátorokkal vagyok


A történet, a játékmenet, a zenei aláfestés, és maga a hangulat egy szinte tökéletes egyveleget alkotnak, amelyet csak néhol zavar meg pár olyan apró hiba, amelyek valószínűleg egy későbbi frissítés keretein belül javítva lesznek. Hogy ezek a bugok elvesznek-e az élményből? Egyértelműen nem! Néhol még vicces szituációkat is okoztak, amelyek felüdülésként hatottak a félelem tengerén. Elvégre csakis Edward Carnby rendelkezik olyan arcszőrzettel, ami a motion blur megoldásnak hála néhány átvezető animáció során beremeg, mintha a szellemvilággal rezonálna.

Vajon mi, hétköznapi halandók birtokolni fogjuk valaha azt a tudást, amire mindig is szomjaztunk és amitől már születésünk óta félünk? Vajon a sötétség és fény harca örökké kísérteni fogja életünket és döntések elé állít majd minket? Vajon van elme, amely szembe tud majd szállni az ismeretlennel?

Ezeket a kérdéseket feszegeti a játék, egy mesterien megmunkált köntösben, amit ha magunkra veszünk, talán sosem vehetjük le többé. Az Alone in the Dark iskolapéldája annak, hogyan lehet a videojátékok aranykorát újra felszínre hozni úgy, hogy a mai generáció is értékelje az oldschool éra által képviselt minőséget.

Alone in the Dark (2024) / Tesztplatform: PlayStation 5

a polcon a helye
  • Stílus: Túlélő horror
  • Megjelenés: 2024. március 20.
  • Ár: 17.990 Ft-tól
  • Multiplayer: nincs
  • Fordulatos, izgalmas sztori
  • Végig a képernyőhöz
  • Hanghatások és a para faktor
  • Logikai feladványok
  • Újrajátszhatósági faktor
  • Fennakadások a textúrákban
  • Felesleges lopakodás
  • Főhősünk arca rezonál a szellemvilággal
  • Hang
    8
  • Grafika
    7
  • Játszhatóság
    8
  • Hangulat
    9
8
8 hozzászólás

darkSector

3 hete és 4 napja

Szuper teszt és nagyon jó kis játék lett, főleg ennyiért. Amúgy vicces hogy tavaly előrendeltem a játékot 17990 volt és 21590 a Deluxe...

Most az alap 22990 ha jól néztem mosolygó smiley

A Játékról csak annyit, hogy nekem is tetszik.
Viszont nem mindenben lennék elégedett teljes árban.
Nekem a rejtvények és a harcok picit kevesek, és a story is nagyon lassna indul be (kb a felénél vagyok).
A régivel nem játszottma annyit hogy végigvittem volna, az eredetihez képest valszeg hozza a régi dolgokat.

Csak itt egy picit talán kevéske. Egy Resi 4 Remake példaképpen nem több rejtvényben, sőtt story-ban seannyira, mégis valahogy ott a harcok, a gyüjthető dolgok, taktikázás annyira élvezetes.

Itt nem érzem egyelőre azt hogy újrajátszam, annyi hogy azért a csaj oldalát is meglesem de egyelőre teljes áron azért nem merném mindenkinek ajánlani.

A teszt viszont nagyon jó, köszönjük Remulto-nak!

válasz erre

petrovicsz

3 hete és 4 napja

Végre visszatér ez az igazi horrorisztikus atmoszféra! Az utóbbi években nagyon gyengélkedett ez a stílus a videojátékokban!

válasz erre

fighterlaci

3 hete és 6 napja

Kellemes hangulatú teszt lett! Videók és itt a képek alapján is ez nálam egyébként maximum 6.5 - 7 pont, igaz én még nem játszottam vele, látom a hangulat adott neki pluszt.

válasz erre

Mordorer

3 hete és 6 napja

Nem lett ez egy kicsit erős pont? meglepett smiley

válasz erre

Tommy

3 hete és 6 napja

Nem hittem hogy sikerül méltó utódot összehozniuk, szóval ez egy roppant kellemes meglepetés most! mosolygó smiley

válasz erre

XXL

3 hete és 6 napja

Többször is elolvasva k*va jó mosolygó smiley Én nagyon félős vagyok az ilyen játékok terén de lehet hogy ezzel még énis játszani fogok mosolygó smiley Köszi az izgalmas tesztet mosolygó smiley

válasz erre

Ronalddo

3 hete és 6 napja

Ezt még olvasni is egy élmény volt. mosolygó smiley Nem mertem előrendelni, de már nem kétséges hogy meglesz. mosolygó smiley

válasz erre

muki

3 hete és 6 napja

Na ez engem NAGYON be fog rántani, már most érzem! mosolygó smiley

válasz erre
Alone in the Dark (2024)
17.990 Ft-tól
kövesd a játékot!
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja