Néhány héttel ezelőtt írtunk nektek egy rövid kis összefoglalót az
Aion világával kapcsolatban, amely tulajdonképpen azt a célt szolgálta, hogy kicsit felvezessük ezt a nagy tesztet, amelyet az alábbiakban olvashattok el. Mivel ott és akkor már kiveséztük nektek az
Aion univerzumát, előzményeit, frakcióit és karaktereit, itt az ideje, hogy magát a játékmenetet elemezzük ki, karöltve a hangulattal és a produktum élményével, hiszen nem csak érdekes és egyben kiváló játékmenettel rendelkezik az
Aion nevű MMORPG, hanem egyben minden egyes vele eltöltött perc élményszámba megy.
Hasonlításokat más, a stílus kiválóságainak nevezett alkotásokkal ne várjatok az alábbiakban, ugyanúgy azt sem, hogy a játék minden egyes porcikájáról említést tegyünk, hiszen az egyszerre lehetetlen és merész próbálkozás. Az alant olvasható néhány ezer karakterben inkább a főbb pontokat vesszük górcső alá, amelyek alapján reméljük, hogy meghozzuk kedveteket a játékhoz, amely egy rendkívüli alkotás lett az MMO-k tengerében. Lássuk akkor bővebben, hogy miért is!
Mikor először léptem be
Aion világába, egyszerre voltam elveszett és boldog. Boldog voltam, mert folyamatosan érkeztek az újabb és újabb arcok mellém, valamint végre betölthettem azt az MMORPG játékot, amely sok-sok éve először ismét felkeltette a figyelmemet. Ugyanakkor elveszettnek is éreztem magam, mert hirtelen annyi lehetőség tárult elém, hogy azt se tudtam mivel kezdjem a felfedezést. Szerencsére rögtön megfogták a kezemet, és egy elküldhető súgó úgy gondolta bemutatja nekem a játékot, én pedig illedelmesen elfogadtam a felajánlást, és átadtam magam a lehetőségek tengerének. Megtanultam, hogy bal oldalt alul magamat látom, mellette az aktuális szintemet, a képernyő alsó közepén pedig a varázslataimat, avagy ütéseimet, rúgásaimat, skilljeimet, attól függően, hogy milyen kaszt választottaiként léptünk be ebbe a csodálatos fantasy világba, aminek - az előzetesekkel ellentétben - az ég adta világon semmi köze nincs az anime műfajához. Ha így lenne, nálam nem sokáig maradt volna telepítve a játék, ezt elhihetitek.

Persze mire azt hittem megszabadultam a súgótól, máris azon kaptam magam, hogy egyedül kezdem el felfedezni a lehetőségeket. A kezdő területen még minden olyan nagynak, hatalmas kihívásnak tűnik, de aztán hamar rájövünk, hogy egy kis szintfejlődés, és máris mi leszünk a legerősebbek a vidéken, persze mindez csak addig tart majd, amíg el nem jutunk egy olyan újabb területre, ahol magasabb szintű szörnyetegek lesnek ránk. A súgó tehát addig lesz mellettünk, amíg szükségét érezzük, vagy amíg ő úgy érzi, el nem mondott mindent, amit előzetesen beleprogramoztak. Én illedelmesen végighallgattam, sőt, több karakterrel is húsz feletti szintre fejlődtem, hogy most én lehessek a ti súgótok. Többféleképpen is áttekinthetnénk az
Aion lehetőségeit, én mégis úgy gondoltam, hogy a kezelőfelületet hívom segítségül a bemutató alatt, amelynek főbb pontjain végighaladva már egy nagyon korrekt kis összképet kaphatunk a programról. Lássuk akkor!
Orcánk és szintünk áttanulmányozását már tudjuk hol tehetjük meg, ennél azonban sokkal érdekesebb a képernyő közepén, alul elhelyezett tároló, ahová varázslatainkat, képességeinket, támadásainkat és védekezéseinket tehetjük, valamint rendezhetjük el úgy, ahogyan szeretnénk. A néhány kötelezően megjelenő elem mellett ugyan nem sok lehetőségünk lesz kitenni mindent, de szerencsére erre nem is leszünk kényszerítve, lévén a pénzért, saját mestereinktől megvehető skillek közül akadnak amelyek csak a háttérből segítenek minket, esetleg valamelyik már használt skill további láncolatai, vagy csak szimplán teljesen feleslegesek. Előfordulhat bármelyik eshetőség, mindenesetre a láncos skilleket óriási ötletnek tartottam az
Aionban, hiszen lehetővé tették, hogy egyszerre annyi és olyan erős támadást vigyek véghez, amekkorát a szintem csak megenged. Egy képesség kijátszása után ugyanis - ha megvásároltuk annak láncolatait - egy, később kettő, sőt három-négy újabb támadást is indíthatunk a saját körünkön belül, tehát az ellenfélnek esélye sem lesz addig visszatámadni, amíg mi élünk ezzel a lehetőséggel.
#tv#
Természetesen nem csak ilyenek és ehhez hasonlók alkotják skilljeinket, lesznek csak egyedi támadások, esetleg védekezések, amelyekhez nem fog fűződni semmi sem, ellenben nem kizárt, hogy ezek sokkal erősebbek, vagy hatásosabbak lesznek. Ugyanakkor, ha úgy érezzük (a 25. szint tájékán már úgy fogjuk érezni), hogy egy felkínált fakkba már nem férünk el skilljeinkkel, csak megnyomunk egy gombot, és máris egy tiszta tárolót kapunk, természetesen szintén egyetlen kattintásra leszünk a már előzően összeállított skillektől, így lehetőségünk lesz akár több, roppant egyedi kis kombinációt összeállítani, akár fegyverekhez, akár ellenfelekhez szabottan. A lehetőségek tehát itt korlátlanok, mint ahogyan a játék más részein is látni fogjátok majd, de egyelőre maradjunk a kezelőfelületnél, hiszen akad még itt néhány izgalmas és érdekes részlet.

A skill-tároló bal oldalán találjuk meg a szokásos életerő, valamint mana szintet mérő piros illetve kék csíkot, azonban lesz itt egy ismeretlen kijelző, amely a DP (divine points) mérőműszere, ami akkor töltődik, ha harcolunk. Használata automatikusan történik, itt is szinteket tudunk elérni, minél magasabban vagyunk, annál erősebbek leszünk (és annál színesebb bigyók úsznak majd körülöttünk). Több skill is a DP-re épül, főleg a roppant erős darabok, azonban nem árt vigyáznunk, hiszen elhalálozásunk esetén pontjaink lenullázódnak. Ha meghalunk egyébiránt, akkor egy olyan ponton ébredünk fel, ahová előzetesen letettünk néhány játékbeli aranyat, sőt, még további pénzt kell adnunk azért, hogy haláltól fertőzött lelkünk meggyógyuljon, ellenkező esetben némi mínusz tapasztalati pont és néhány perc lassú tempó a jutalmunk, valamint a DP teljes elvesztése, ami sajnálatos, főleg azért, mert valóban egy roppant erős hatalom lesz a kezünkben akkor, ha ezt a kijelzőt sikerül maximálisan feltöltenünk. Fontos viszont észben tartanunk, hogy csak 10-es szint felett vagyunk képesek használni ezt!
De lássuk tovább a kezelőfelületet, hiszen a jobb oldalon találhatunk még egy roppant hasznos és valóban használható mini-térképet is, ahol nem csak ellenfeleink, hanem a küldetéseket adó NPC-k és egyéb hasznos objektumok is be lesznek jelölve. A legjobb az
Aionban mégis az, hogy (mivel van nagy térképünk is) egy felvett küldetés esetében, ha megkapjuk célpontunk helyzetét, akár be is jelölhetjük azt, aminek hála mini-térképünk már mutatni fogja merre kellene haladnunk. Kissé elkalandozva innen, de az utazáshoz kapcsolódóan, jó pénzért lehetőségünk lesz bizonyos pontok között igénybe venni egy repülő valami szolgálatait, ami a gyaloglásnál gyorsabban eljuttat minket a kiválasztott ponthoz. Földrészek között természetesen kizárólag teleportálással közlekedhetünk, amely, mint minden más, szintén pénzbe kerül. Azonban lássuk inkább a közlekedés, avagy a gyaloglás mellett a másik legjobb formulát, a repülést, amelynek kijelzőjét a mini-térkép mellett találhatjuk.
Sokan úgy reklámozták a múltban az
Aiont, hogy a repülős MMORPG, és hasonló elnevezések, pedig el kell keserítsek mindenkit, ennek köze sincs a valósághoz. A játékban valóban lehet repülni, méghozzá szárnyakkal, de például a Champions Online betöltése után sokkal nagyobb szerepet kapott a repülés - sőt ott még korlátozva sem volt -, mint az
Aionban. Itt ugyanis csak bizonyos területeken repkedhetünk, ott is általában csak 1-1 perceket, persze skillekkel, egyéb varázsitalokkal ezeket is módosíthatjuk, vagy gyorsíthatunk repülésünkön, de alapvetően nem mondható el a játékról, hogy a repülés olyan fontos szerepet kapna benne. Abszolút jó pofa dolog, illetve az is, hogy ha leugrunk egy magas pontról, képesek vagyunk siklórepülésben leereszkedni, de sem játékmenetbeli, sem egyéb jelentősége nincs a repülésnek. Ennek ellenére jó, hogy van, illetve ahol lehetőségünk lesz a levegőbe emelkedni, ott bizony sokszor használnunk is kell az opciót, nem beszélve az Abyss-ról és a PvPvE küzdelmekről (két játékos frakció, plusz egy ősellenfél, avagy óriási harcok...), ahol biztosan meg fogjuk tanulni értékelni szárnyainkat.

Továbbá a játék betöltése után egy chat ablak is a képünkbe fog mászni folyamatosan, amelyen nem csak beszélgetéseinket ejthetjük meg más játékosokkal, hanem minden fontosabb információt is onnan olvashatunk le. A legfontosabb azonban a kezelőfelületen a menü, hiszen abból érhetünk el mindent, de valóban mindent, amire csak szükségünk lesz a játékban. Első körben például a profilunkat, ahol nem csak öltöztethetjük magunkat, hanem mana-kövekkel toldhatjuk meg ruháinkat, fegyvereinket és páncéljainkat, amelyeket vagy elhullott szörnyekből szerezhetünk, esetleg küldetések teljesítése után kapunk, vagy a főbb városok kereskedőitől vásárolhatunk meg, természetesen komoly játékbeli fizetőeszközért cserébe. Profilunkban tudunk még továbbá olyan apró - ám sokszor annál fontosabb - apróságokat is megejteni, mint az előnév vagy címke (esetleg titulus) használata, amelyek között vicceseket és komolyakat egyaránt találunk, de stigmákat is itt aggathatunk magunkra, amelyek hasonlóak a skillekhez, csak sokkal szerteágazóbb, összetettebb tulajdonságok.
#tv2#
Profilunk mellett ugyanakkor itt találhatjuk meg inventroy rendszerünket is, amely nagyon szűkös lesz elsőre, de ismeritek a mondást, jó pénzért bármit. Természetesen ezt is bővíthetjük néhány arany ellenében - mint minden mást a játékban -, azonban annyira horribilis összegeket kérnek el már később egy-egy bővítésért (ha jól emlékszem a harmadik szint, amely nagyjából 10 plusz férőhely feloldása, 50.000 játékpénz volt), hogy inkább osszuk be a helyet, és ami felesleges azt adjuk el, mindenféle butaságot pedig ne gyűjtsünk össze, ha csak küldetéseink nem indokolják. Apropó, gyűjtögetés! Az bizony ismét egy fontos momentum lesz az
Aion betöltése után, hiszen sokszor komplett küldetések, esetenként küldetés-rendszerek épülnek majd rá. A növényektől kezdve, a halakon és egyéb beazonosíthatatlan élőlényeken át ugyanis különböző köveket és kristályokat is gyűjtögethetünk majd, amelyeket eladhatunk, esetleg szakmánkhoz - mert azt is tanulhatunk - fognak kelleni, sőt, mindezekkel is képesek vagyunk fejlődni, hiszen a fent említett gyűjthető objektumok mind-mind megkövetelnek egy-egy jártassági szintet, amit csak úgy érhetünk el, ha sokat gyűjtögetünk. A gyakorlat teszi a mestert, ugyanezek pedig elmondhatók mindemellett foglalkozásunkról, vagy egyéb más apróságokról az
Aionban, hiszen mégiscsak egy szerepjátékról van szó, ahol mindenhol csak a folyamatos fejlődést és az előbbre jutást fogjuk hajszolni.
Mindemellett szintén a menüből érhetjük el questjeink, avagy küldetéseink listáját is, amelyet közelebbről megismerve egy roppant érdekes, ablakos rendszerrel fogunk találkozni. Már az furcsa volt számomra, hogy a kampányok és a sima questek külön vannak bontva, ám utólag úgy gondolom egy nagyon jó választás volt így megoldani a dolgot, hiszen míg a kampány küldetései visznek minket végig az
Aion eszméletlen jó sztoriján - még átvezető animációk is vannak -, addig az egyszerű feladatok általában mellékszálakat boncolnak, ritkán kapcsolódnak a sztorivonalhoz. Feladataink között nem találunk túl sok egyedit, azonban mégis mindegyik hangulatos lesz, hiszen, mint az már többször is elhangzott korábban - ha nem most, akkor a bevezető cikkben -, minden egyes eltöltött perc ajándék és szórakozás az
Aion világában. A gyűjtögetéstől a szimpla gyilkoláson át ugyanis üzenetet vinni, esetenként csak nyomozgatni is ell majd, tehát eget rengető újdonságok nem lesznek előttünk, mégis az a körítés, amellyel felvértezték a fejlesztők ezeket az egyszerű küldetéseket - itt is érdemes mindent végigolvasni - az valami csodálatos.
Fontos megemlíteni még, hogy a küldetések közbeni segítség is figyelemre méltó, hiszen ha elfogadunk egy feladatot, amolyan linkelős módszerekkel általában ki lesznek emelve a ki, miért, de leginkább hol kérdésre adható válaszok, amelyekre rákattintva vagy bővebb leírást kapunk célunkról, vagy rögtön bejelöli nekünk a program a térképen, hogy hová is kellene mennünk. Ugyanakkor a legfontosabb feladatainkat még a főképernyőre is kitehetjük, ahol folyamatosan nyomon követhetjük, hogy mennyi vagy mi kell még a feladat végének eléréséhez. A menüben további számos apróság áttanulmányozható, azonban egyetlen fontos dolgot még mindenképpen meg kell itt említenünk, hiszen a közösség, a tagok vagy klánok keresése, vagy éppen csoportok verbuválása is mind-mind innen történik, illetve itt kezelhető, valamint tekinthető át. Fontos megjegyezni még, hogy - a Kahrun szerveren legalábbis - óriási hangulat szokott lenni mindig, vagyis bármikor, bárhová is megyünk, szinte mindig belebotlunk valakibe, akivel lehet beszélni, vagy csoportot lehet alakítani, én legalábbis nagyon ritkán találkoztam olyanokkal, akik segítségkérésemre hátat fordítottak volna, vagy hasonlók, egyszóval lényegesen kevés ember játssza úgy az
Aiont, hogy csak törtet előre, mindenkin áttaposva. Velem például utóbbi többször történt meg a való életben, mint
Aion világában, ami egyértelműen pozitívum.
A közösség összekovácsolásában természetesen nagy szerepe van a fejlesztőknek is, hiszen több küldetés úgy lett összeállítva, hogy egyedül képtelenség végrehajtani, ilyenkor pedig kötelező lesz felkeresni néhány embert, hogy csoportot alakítva induljunk el kalandozni. Számomra óriási pozitívum volt, mikor egy - talán mágus - karakter észrevette, hogy megtámadott egy nálamnál sokkal erősebb szörnyeteg, és mielőtt elhaláloztam volna, elkezdte rám küldeni gyógyító varázslatait, aminek hála felülkerekedtem a harcban. Óriási érzés volt, nagyon szépen meg is köszöntem a - később kiderült - hölgynek a támogatást, sőt, később együtt csatáztunk is, vagy segítettünk egymásnak, ahol csak lehetett. Az ilyen és ehhez hasonló élményekért is megérte már betölteni az
Aiont, persze nyilván akadtak ellenpéldák, de a rosszat általában hamar elfelejtjük, főleg akkor, ha ilyen jó dolgok történnek velünk a játékban.
Mivel a kezelőfelületet segítségül hívva tulajdonképpen átrágtuk magunkat az alkotás keretén, így már valóban nem maradt más hátra, csak néhány kimaradt és fontosabb momentumát kiemelni a játéknak, mivel negatívumot hiába keresnénk, nem találnánk. Természetesen az olyan apróságok, mint a sok gyaloglás vagy az esetenként előforduló bugok, a néhol érthetetlen feladatok, a néhol megtalálható rossz társaság, vagy az olyan helyzetek, amikor az ellenséges frakció szintekkel nagyobb tagjai egyedül vagy csoportban rád rontanak, és néhány másodperc alatt kivégeznek (sajnos ilyen is előfordult, de ezért édes a bosszú) mind-mind egy kicsit lefelé görbítik a szánkat, de összességében tekintve az
Aion mégis egy olyan MMORPG, amelynek minden egyes momentumát élvezni lehet. Folyamatosan hajtani fog minket a felfedezés, az újabb szintek elérése, a tájak változatosak és csodálatosak, elragadó fantasy környezet vesz minket körül bármerre is járunk, a szörnyek sem a már sokszor látott fajokból kerültek ki, és szinte kivétel nélkül más taktikát igényelnek a játékostól, a harcok pörgősek és szintén roppant sokszínűek, a játék hangulata pedig ha egyszer elkap, akkor soha többé nem ereszt, ez garantált.
Aion egész univerzuma ugyanis, bármelyik területre érkezünk, tele van élettel. Minden egyes NPC-vel - és természetesen játékossal is - szóba elegyedhetünk, mindenkinek megvan a maga kis története, hol vidámabb, hol szomorkásabb. Tennivalónk mindig akad majd, így nem egy unatkozó, hanem egy igazán elfoglalt hősök leszünk, akik ismerni fogják a csodálatos világ minden egyes porcikáját, amely nem mellesleg csodálatos is lesz, hiszen a grafikai megvalósításért a többször is elismert CryEngine volt a felelős. Az illetékesek kezei között szépen fantasy-köntösre formálódott a motor, és bár szerintem mérföldekkel szebb látványt is kicsikarhattak volna a programból - nyilván a gépigény volt az elsődleges szempont -, így is kellemes, színes, furcsa és egyben izgalmas világot alakítottak ki, egy olyan fantasy univerzumot, amelyen nem érezni azt, hogy keletről jött, de mégsem a megszokott kliséket dolgozza fel, hanem képes volt újítani, ezzel pedig talán feltételek nélkül szerethetővé tenni magát a rajongók előtt.

Nyilván az olyan apróságok, mint a beakadó karakterek vagy az, hogy simán átsétálhatunk egymáson, de még az ellenfeleken is, egy kicsit elrettentő tényezők, de valóban annyi más dolog van, aminek örülhetünk a program betöltése után, hogy ezek a "csekélységek" viszonylag hamar elfelejtődnek. Ott van cserébe például a kiváló és szinte hibátlan harcrendszer (bár itt egyedül a skillek, amik között érdekességeket találunk), a még jobb fejlődési szisztéma, az újabb és újabb tárgyak, páncélok és egyebek lehetőségei, de megemlíthetnénk a területek változatosságait, az éjszakák és a nappalok váltakozását, tehát tulajdonképpen az egész alkotás felépítését, amely minden elfogultság nélkül is közel jár a tökéleteshez.
Valóban régen történt már, hogy egy MMORPG ennyire elvarázsolt volna, az
Aion azonban képes volt arra, hogy ébren tartson éjszakákon át, majd reggel elindítson a munkába, hogy közbe-közbe azért ott is betöltsem néhány percre, egyszóval az életem részévé vált, ez pedig könnyen megeshet másokkal is, mert varázsereje van, ez biztos. Akinek már képtelen újat mutatni bármelyik MMO, aki már nagyon régóta szeretne váltani a World of Warcraft-ról, azoknak mind most érkezett el az alkalom, hiszen az
Aion nem csak az idei esztendő, hanem az utóbbi egy-két év legjobb masszívan többjátékos alkotása lett.
#tv3#