Az Ace Combat-sorozat hosszú éveken keresztül a PlayStation konzolok, valamint az árkád játékgépek kiváltsága volt, amivel kapcsolatban a Namco Bandai egészen 2005-ig nem is akart kompromisszumokat kötni. A kétezres évek közepére azonban már bőven új szelek fújtak a játékiparban, az Ace Combat neve is alaposan megkopott, így előbb különféle mellékszálak formájában veszítette el varázsát a sorozat, de az igazi istenkáromlás 2007-ben történt meg, amikor az évtizedes PlayStation-exkluzivitást egy Xbox 360-exkluzív rész törte meg.
Talán mondanunk sem kell, hogy ezt követően bizonytalanná is vált a sorozat jövője, de a Namco Bandai néhány hónapos kényszerpihenő után átgondolta a történteket, és elhatározták, hogy az aranyközéputat választják, hiszen egy exkluzív címnek manapság kritikán felüli alkotásnak kell lennie. Ennek köszönhetően még 2011-ben megjelent a PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra szánt Ace Combat: Assault Horizon, amit közel másfél évvel az eredeti premiert követően mindenki legnagyobb meglepetésére egy PC-s változat követett. A sorozat ezzel első ízben tette tiszteletét számítógépeken is, hogy milyen végeredménnyel, arról az alábbiakban olvashattok néhány kósza sort.
A szánkózó gyerekekre vigyázzatok odalent... ééés, tűűűz!
Kezdjük első ízben talán azzal, hogy az Assault Horizon képében végre megjelenhetett az első olyan árkád repülőgépes akciójáték, aminek végre nem csak a látványos jeleneteire figyelhetünk oda, hanem a történetére is. A franchise-nak mindig is jellemzője volt, hogy komoly háttértörténetet mesél el a kissé elnyújtott feladatok mellett - a bevetések még mindig 30-45 percesek átlagosan -, ezzel pedig újfent magasra tette a mércét a Namco Bandai. A cselekmény egy Colonel William Bishop nevű pilóta életébe enged betekintést, aki egy harmadik világháború küszöbén azt a hálátlan feladatot kapja, hogy a NATO, az ENSZ és Oroszország oldalán - meglepő módon egy célért küzdve - szálljanak szembe a fiktív afrikai SNR Köztársasággal, akik igencsak komoly fenyegetést jelentenek mostanság a világbékére, így a nagyhatalmak a szokásos fegyvert vetik be: háborúznak a békéért, hangozzék ez bármennyire abszurdan is. Tervük megvalósulásában óriási szerepet vállal majd Bishop és maroknyi alakulata, akik égi áldás formájában próbálják majd megakadályozni a kérdéses állam akcióit, amelyek néha már szó szerint brutális katonai hadműveletek lesznek, mi pedig folyamatosan ott leszünk az első sorban, és élvezzük majd a kiváló történetet, a kellemes átvezetőket és az intenzív harcokat.
Na, fázol még Jancsi?
Játéktesztünkben azonban itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor azt mondjuk, hogy de! Az Ace Combat: Assault Horizon története ugyanis valóban kitűnő, mi több, azonnal odaszegezi az embert a képernyőhöz, de ezen kívül sajnos a legtöbb momentuma elveszik a nagy átlagban, és csak néhány apróságban tud kiemelkedni például olyan alkotásokhoz viszonyítva, mint a nagyszerűen sikerült H.A.W.X., ami a stílus egyik legjobbja volt az utóbbi időben. Félreértés ne essék, példaképpen a Ubisoft játékához mérten egyáltalán nem rossz az új Ace Combat - pláne, hogy PC-n az első -, de nem is emelkedik ki túlzottan az átlagból. A sugárhajtású gépekkel való küzdelem például teljesen átlagos - az elképesztő gépparkra, amiből szabadon csemegézhetünk a bevetések előtt, azért jár egy plusz pont -, ergo felszállunk, majd várjuk a teljesítendő feladatokat, amelyek többsége az lesz, hogy semmisítsük meg a hordákban támadó ellenséges repülőgépeket, esetenként vízi egységeket és a többi. A legtöbb küldetés igencsak elnyújtott lett, így gyakran fél óráig is eltart egy-egy pálya, ami az említett H.A.W.X.-hoz képest igencsak hosszadalmas és sajnos kissé unalmas is. A játékmenet során egyébiránt érezni, hogy ez mégiscsak egy japán gyökerekkel rendelkező széria, hiszen annyi kijelző és olyan éles hangok fogadnak majd minket a harcok közben, ami egyáltalán nem jellemző a nyugati címek többségére.
Sas 1 hívja sas 2-t, lelőttem a zöld négyzetet!
Maradva még néhány gondolat erejéig a sugárhajtású repülőgépekkel való játékmenetnél, a cél itt is az, hogy becserkésszük az ellenfelet, majd amikor az automata célzórendszer befogta, néhány rakétával likvidáljuk őket. Az Ace Combat: Assault Horizon is tartalmaz természetesen dogfight módot, ami a leghatásosabb eszköz az ellenfél repülőgépeinek földre kényszerítéséhez. Ennek a lényege, hogy megközelítjük a kiválasztott vasmadarat, majd a megfelelő pillanatban megnyomjuk a dogfight aktiválásához szükséges gombot, így tulajdonképpen egy láthatatlan csőben fogjuk üldözni az ellenséget - lezuhanni ebben az esetben nem tudunk - mindaddig, amíg el nem szökik vagy le nem lőttük. A sugárhajtású vadászgépek mellett egyébiránt különféle lopakodókba és bombázókba is betehetjük a hátsó felünket, de ennél sokkal izgalmasabbak lesznek a helikopteres küldetések, amelyek az Ace Combat: Assault Horizon legjobb és legeredetibb részét képezik. Habár ezek a küldetések is elnyújtottak lettek egy kicsit, sőt, az irányítás is hagy maga után némi kívánnivalót - PC-n legalábbis -, de a rendkívül rossz automatikus mentési rendszer hiányosságai is ezen a ponton fognak megmutatkozni leginkább, de amiért nem találhatunk minden bokorban helikopteres videojátékot, ezért ezeket az apró hibákat könnyen meg tudjuk majd bocsájtani a programnak.
Ennyi sugárhajtású szúnyogo t én még nem láttam.
A helikopteres akciók esetében egyébiránt többnyire nem légi, hanem szárazföldi célpontok ellen fogunk csatározni, és érdekesség, hogy ez a rész olyan, mintha egy teljesen más videojáték lenne, a hagyományos vadászgépes missziókhoz képest ugyanis érdekesebb feladatok és lényegesen szebb küllem is vár majd ránk a pályákon, ami kissé érthetetlen számunkra is. Teljes egészében egyébiránt egy kicsit kritikán alulinak nevezhető az Ace Combat: Assault Horizon grafikája - ne tévesszenek meg a képek -, ami hiába jelent meg már 2011-ben, de ez nem mentség az alacsony felbontású textúrákra, amelyek meglepő módon nem csak a földi objektumok esetében tűnnek fel, hanem példának okáért a repülőgépmodellek esetében is, így elfelejthetjük például, hogy gyönyörködünk gépünk műszerfalában vagy a részletes kidolgozottságban, az Ace Combat: Assault Horizonra ugyanis ez nem igazán jellemző. Cserébe legalább az optimalizálással nincs gond a játék esetében, a PC-s port tehát ezen a téren jól vizsgázott, de hiányosságai így is akadnak, különös tekintettel az irányításra, amit - főleg a helikopteres küldetések esetében - ne is próbáljunk meg kivitelezni egyszerű billentyűzettel, mert egy életre szóló rossz emléket szerezhetünk magunknak, helyette inkább a hagyományos joystickkal próbáljunk szerencsét.
Na, ki akar még szalonnát sütni?
A játék nagy előnye még egyébiránt, hogy egy igencsak vaskos többjátékos móddal is rendelkezik, amiben a hagyományos kompetitív mókák mellett - két új játékmóddal a fedélzeten - még kooperatív módban is kijátszhatjuk a küldetéseket, amivel igencsak színesebbé varázsolhatjuk a kampányt, valamint a teljes játékélményt. Természetesen a színesítés nélkül is kellemes élmények várnak majd ránk, ha úgy határozunk, hogy beszerezzük PC-re az Ace Combat: Assault Horzont, ami erre a platformra egyébiránt egy kibővített változatban jelent meg, állítólag megszépült küllemmel, új repülőgépekkel, pályákkal és így tovább. Összességében tehát elmondható, hogy amennyiben nem közelítünk nagy elvárásokkal a játék felé, akkor egy újabb kellemes árkád akciójátékot illeszthetünk a gyűjteménybe, aminek értelemszerűen semmi köze a keményvonalas szimulátorokhoz, sőt, a japános vonulat miatt a megszokott árkád repkedéshez mérten is felfedezhetünk majd benne érdekességeket, de aki szereti a stílust és a modern légi hadviselést, az hibái ellenére is biztosan a szívébe fogja zárni a végeredményt.
