Uszkve egy hete, hogy a Warhorse Studios meglengetett egy új játékot a rajongóknak, és szinte mindenki, így mi is, számolgatni kezdte, hogy mekkora eséllyel lesz a bemutatott új játék a Kingdom Come: Deliverance II. Mindenkinek igaza lett, ugyanis tényleg erről a hőn várt alkotásról tudhattunk meg többet egy zárt körű bemutató keretei között. Exkluzív élményeinket az alábbiakban találod a készülő középkori akció RPG-ről!
Hat éve, hogy megjelent az első rész, azóta pedig nagyon sok dolog változott. Például a készítőcsapat száztíz főről kétszázra duzzadt, amire szükség is volt, hisz a Kingdom Come: Deliverance egy ambiciózus projekt volt: a második rész pedig még annál is nagyobb lesz. Több látványelem, egy magával ragadó narratíva és egy hatalmas játéktér vár ránk a sorozat eme új iterációjában. A színes történet egyszerű, mondhatni paraszti problémákkal indul és a királyi udvar intrikázós közegében teljesedik ki.
A főhős, ismételten, Henry, akinek az élete továbbra is a Luxemburgi Zsigmond magyar király elleni bosszúja körül forog. Viszont az újdonsült játékosoknak nem kell attól félniük, hogy egy olyan alkotást kapnának, amihez szükséges az első rész ismerete. A KC:D 2 egy önálló epizód, mely új kezdetet jelent Henry életében, viszont, ha ismerjük az előzményeket, akkor a narratíva teljesebb lesz, végső soron. Egyébként mindenkinek ajánlom az elődöt, ami a döcögős indulást túlélte, és egy fantasztikus játékká nőtte ki magát; előre láthatóan az év végéig van időnk felzárkózni.
"Hajolj bele a hajamba...", "Engem az ajkai jobban érdekelnek, kisasszony".
Ezen móka jóval nagyobb lesz az első részhez képest, állítólag kétszer akkora játékteret fogunk kapni, melyet a készítők nagyjából öt órányi átvezetővel támogatnak meg. Impozáns városi környezetek várnak ránk kocsmákkal, kastélyokkal, fürdőházakkal és miegymással, ám a falakon túl is van élet. Tanyák, síkságok, erdők és egyéb részletesen kidolgozott természeti tájak is leselkednek a gyanútlan kalandorra, ha az le mer térni az útról és hajlandó elveszni a lehetőségek tárházában.
A Warhorse Studios egy dinamikus környezetet ad a játékosoknak, melyhez dinamikus karakterek is dukálnak. Ezzel pedig megjelenik a Mátrixból ismerős Merovingi dumája: akció, reakció, ok és okozat. Ergo minden szereplő reagálni fog cselekvéseinkre, feltéve, ha látványosan rendetlenkedünk. Végső soron, egy relatíve realisztikusnak is titulálható rendőri rendszert kapunk, ami miatt nem lehet csak úgy gátlástalanul randalírozni, ugyanis előbb-utóbb megjelennek a rendfenntartók, és a környezetünk sem fog örülni, ha egy rosszfiú mászkál közöttük.
Üdvözlet az úrnak, a sisakját egy színházból teccett ellopni?
Szóval sok út vezet Henry bosszú-hadjáratának kibontakoztatásához, azonban millió mellékfeladattal és extra lehetőséggel is találkozhatunk, melyek könnyedén el fogják tudni felejtetni velünk a kötelességeinket. Kiegészítő küldetések, fegyverkészítés, alkímia, szoknyakergetés, kincskeresés, elfeledett zugok felkutatása és akár kocsmai játékok is elragadhatnak minket, ha nyitottak vagyunk rájuk. Ha pedig mindegyikhez járni fog "Achievement", akkor én tuti ezekkel fogom a legtöbb időt eltölteni. Igen, a helyükön vannak a prioritásaim.
A realizmusra való törekvés nem csak a világot tarkító szereplők, de a harc terén is megmutatkozik. Remélhetőleg nem esik át a ló túloldalára a valósághoz való ragaszkodás, és nem kell például a teljes lemezpáncél viseléséhez külön ló is, hogy egyáltalán sétálni tudjunk. Minden esetre a dinamikus adok-kapok csatározáshoz többféle stílus mentén állhatunk hozzá. Választhatjuk a lovas harcot, a gyalogos küzdelmet, az íjászatot és a lopakodós hadviselést is. Mondjuk érdekes lesz egy nagy csatában settenkedéssel irtani az ellent, de minden bizonnyal eme harci ágban is lesznek olyan trükkök, melyek a tágasabb harcmezőkön is bevethetőek.
Festői látványvilág vár majd ránk.
Továbbá a fegyver felhozatal is korhű opciókkal fog ellátni minket. Arzenálunkban nem csak kardok, fejszék, buzogányok és íjak kuksolhatnak, de korai lőporfegyverekkel és íjpuskákkal is lehet majd zsonglőrködni. Itt mindenki megtalálhatja a neki szimpatikus játékstílust, ha megfelelően kombinálja a sokrétű szerepjátékos fejlődési rendszert és a változatos gyilkokat és páncélféléket.
A hatalmas, részletgazdag világot egy színes prezentáció teszi majd felejthetetlenné. A Plague Tale: Requiem-mel lehetne fordított módon összehasonlítani: míg arra a játékra a sötétebb árnyalatok a jellemzőek, még a világosabb helyszínek esetében is, úgy itt élénkebb, fényesebb színvilággal dolgoznak a készítők. Első ránézésre is tudni fogjuk, hogy itt nem lesznek olyan depresszív témák feldolgozva, mint a pestis és annak a horrorisztikus következményei, bár az is igaz, hogy a Kingdom Come: Deliverance II sem fog feltétlenül mindig könnyed témákat ecsetelni és poénokkal dobálózni.
Öcskös, csak akkor nevezheted magad lovagnak, ha neked is lesz ilyen csőrös sipkád.
Mindezen tartalmi és grafikai részletet megkoronázzák az előző játékból már ismerős zeneszerző, Jan Valta, zseniális kompozíciói. A hangulatos melódiákat a felölelt időszakra jellemző ének teszi igazán feledhetetlenné, és csupán egy kis ízelítőt lehetett a bemutatón hallani, de, én már akkor tudtam, hogy a beharagozott év végi megjelenés igazi karácsonyi ajándék lesz a számomra.
Továbbá abban is reménykedek, hogy a megjelenés nem lesz olyan, mint az elődé, és nem kell mérhetetlen mennyiségű technikai hibával küszködnünk; nem szeretném a karácsonyomat szenvedéssel indítani, és szerintem más is így van ezzel. Köszönjük a Plaion-nak (korábban Koch Media) és a Deep Silver-nek, hogy részt vehettünk ezen az exkluzív bemutatón.
Jónak ígérkezik!
