Transformers: A fenevadak kora filmkritika

A fenevadak kora alapvetően az eredeti filmek előzményeként szolgál, de időben az Űrdongó cselekménye után játszódik, 1994-ben. Miközben a bolygójukról a háború által elűzött Autobotok a Földön várakoznak, váratlanul lecsapnak a Terrorconok, a múlt árnyai, Unicron szolgái. Utóbbi lényegében egy bolygóméretű, gyakorlatilag isteni státusszal bíró alakváltó, aki egész világokat fogyaszt el reggelire, célja pedig egy ősi transztérkulcs megszerzése, melyet anno az állati alakot felvenni képes Maximálok rejtettek el előle.

Az Autobotok természetesen nem szeretnék, hogy Unicron gyakorlatilag bárhová pillanatok alatt eljuthasson az univerzumban, ezért Optimus fővezér irányításával igyekeznek megelőzni a Terrorconokat. Szerencséjükre az élet teljesen véletlenül az útjukba sodorja a régészeti leletek terén jártas múzeumi kutatót, Elena Wallace-t (Dominique Fishback), valamint a mindenre elszánt egykori katonát, Noah Diazt (Anthony Ramos), akik hajlandóak segíteni küldetésükben. A Terrorconok vezére, a könyörtelen Ostor azonban a végleltekig eltökélt, hogy végrehajtsa ura akaratát...

Noah Diaz (Anthony Ramos) nem tudja, mit tehetne még kisöccse, Kris (Dean Scott Vasquez) gyógyulásáért

A sztori tehát alapvetően pofonegyszerű, ami általában jellemző e filmekre. Ugyanakkor kétségtelen, hogy A fenevadak kora tovább bővíti magát az univerzumot, és további betekintést nyújt a Transformers mitológiájába, ami pozitívum lehet legalább a rajongók számára. S hogy ne mindig ugyanazok a karakterek álljanak a középpontban, ezúttal nem Űrdongó, hanem egy másik Autobot, a lazaságot és a poénokat még inkább kedvelő Délibáb kerül előtérbe.

Miután a fősodor - a munkában immár csak producerként résztvevő Michael Bay által rendezett - epizódjai tartalom szempontjából már szinte értékelhetetlenné váltak, és leginkább csak az esztelen és hihetetlen harcokról, a megalomán zúzásról szóltak, az Űrdongó és ez a film inkább mondható karakter-orientáltnak. Vagyis a fókusz sokkal inkább a szereplőkön van, mint az öncélú akciózáson - még akkor is, ha az utóbbi téren A fenevadak kora jóval közelebb is áll a korábbi filmekhez, mint a végig személyesebb jellegű Űrdongó.

Ostor és csatlósai nem ijednek meg egy kis csetepatétól

Szerencsére az egész városokat leamortizáló, szemmel szinte követhetetlen csatározás ezúttal nem tér vissza, és a helyszínek tekintetében is kapunk némi változatosságot. A cselekmény olyan gyönyörű és egzotikus helyekre kalauzol el bennünket, mint például Peru és a Machu Picchu, de egy idegen bolygó erdőkkel és hegyekkel tarkított felszínére is ellátogatunk. Összességében mindenképpen egy látványos filmről beszélhetünk, melyben alapvetően a CGI is rendben van, legfeljebb néha lóg ki egy picit a lóláb, de akkor sem túl zavaróan.

További pozitívum, hogy a film önmagában is megáll a lábán, nem különösebben igényli a korábbi részek vagy általában véve a Transformers univerzumának alaposabb ismeretét. A fenevadak kora élvezetéhez leginkább csak annyi szükséges, hogy az ember képes legyen visszaidézni a gyerekkorát, és ahhoz hasonló lelkiállapotba kerülni. Persze az ideális leginkább az, ha jelen pillanatban is hímnemű kiskamaszok vagyunk, mivel a narratíva és összességében a produkció nyelvezete egyaránt az ő világukhoz áll a legközelebb.

Noah és Elena Wallace (Dominique Fishback) Indiana Jonest játszik az idegen tárgy után kutatva

Így nem csupán maga a cselekmény, hanem többnyire a film humora is eléggé infantilis - amit olyan szempontból nehéz felróni neki, hogy ez lényegében az egész franchise-ról elmondható. Az már nagyobb probléma, hogy a karakterek szintén meglehetősen egydimenziósak, hiába lenne több idő a jellemek kibontására. Ez azonban jobbára kimerül az olyan klisékben, mint hogy Délibáb a jó haver, vagy hogy Optimus a nagy harcos, és még sorolhatnánk.

Ráadásul a főszereplők története is igencsak elcsépelt - különösen a srácé, aki mindenre képes beteg kisöccséért. A múltja miatt minden munkáltató által visszautasított, ezért kénytelenül a bűn útjára lépő figura, még ha részben reflektál is napjaink társadalmi viszonyaira, már felettébb lejárt lemez. Az pedig, hogy fél órával azután, hogy találkozik egy idegen civilizáció tagjaival, már akár szó nélkül a tűzbe is menne értük, nem igazán tartozik a könnyen befogadható fordulatok közé.

Autobotok és Maximálok együtt sietnek a helyzet megmentésére

Ezen kívül több alkalommal is akad néhány eléggé hihetetlen momentum a cselekményben, amit nehéz megemészteni, még ha a narratíva nem is esik akkora túlzásokba, mint a fősodor kései epizódjai esetében. Ennek tükrében a sekélyes és elcsépelt párbeszédeken, illetve monológokon pedig már talán meg sem ütközik igazán az ember.

Mindezzel együtt azt gondolom, hogy A fenevadak kora valahol félúton helyezkedik el az Űrdongó és a fősodor között, mind a körítés, mind a hangvétel tekintetében. Hogy ezek után még mivel tudnak előrukkolni Transformers témában, ami újdonságként hat, az erősen kérdéses...

Mindenesetre egy apró meglepetés-utalásban lehet része annak, aki nem hagyja el a termet rögtön a végefőcím elején. (A poént nem szeretném lelőni, de annyit elárulok, hogy a Hasbro-hoz van köze.) Az pedig egészen biztosra vehetjük, hogy lesz még folytatás, mivel ezt a Paramount már hivatalosan is megerősítette.

Transformers: A fenevadak kora előzetes