Sonic, a sündisznó 3. filmkritika

A 3. rész történetét alapvetően a Sonic Adventure 2. és a Shadow the Hedgehog játékok inspirálták, középpontjában pedig a hősünkhöz hasonló tulajdonságokkal bíró, ám még nála is erősebb Shadow áll, aki ráadásul jóval kevésbé foglalkozik holmi morális szempontokkal céljai megvalósítása során.

A szintén számítógépes animációval életre keltett karakternek az eredeti szinkronban nem más kölcsönzi a hangját, mint a máig töretlen népszerűségnek örvendő Keanu Reeves, akinek egy másik jellegzetes szerepe kétségtelenül mutat némi hasonlóságot Shadow figurájával. Ezért is szerették volna megnyerni őt az alkotók a feladatra, még ha odáig nem is mentek el, hogy a filmnek a John Wick, a sündisznó címet adják.

A rossz hír az, hogy Reeves alakítása a szinkronizált változatban értelemszerűen jórészt teljesen elveszett. Magyar hangja ellenben újfent a megszokott László Zsolt, aki számomra a kifinomult aljasság megtestesítője, s bár nem bír túlságosan sok árnyalattal, hangjával azért képes némi pozitívumot is közvetíteni.

Shadow és az öreg Robotnik unokája, Maria (Alyla Browne) szinte elválaszthatatlanok voltak

A bámulatos szupererővel és teleportáló képességgel bíró Shadow a történet szerint egy titkos kormányprogram eredményeként jött létre, melyben Dr. Robotnik nagypapája, Gerald is részt vett (akit úgyszinén Jim Carrey alakít.) Mint kiderül, a laborban töltött ideje alatt Shadow közeli kapcsolatba került Gerald másik unokájával, Mariával (Alyla Browne), aki azonban egy szerencsétlen akció nyomán életét vesztette.

Az érthetően porig sújtott és dühös Shadow-t még azelőtt jégre teszik, hogy szupererejével és haragjával rászabadulhatna a világra. Ötven év múltán azonban egy rejtélyes segítő közreműködésével mégis kitör a börtönéből, és látszólag senki és semmi sem állhat útjába annak, hogy végre bosszút álljon.

Itt kerül a képbe Sonic, Knuckles és Tails csapata, miután az emberi erő(forrás) kevésnek bizonyul. A Tom (James Marsden) és Maddie Wachowski (Tika Sumpter) gyámsága alatt álló társaságnak azonban egyáltalán nincs könnyű dolga. Így végül még abba is kénytelenek belemenni, hogy igénybe veszik ősellenségük, Dr. Robotnik és rég elveszettnek hitt nagypapája segítségét...

Dr. Ivo Robotnik (Jim Carrey) nem esett túl messze Gerald Robotnik professzor (JIm Carrey) fájától

A Sonic, a sündisznó 3. alighanem legnagyobb érdeme, hogy a látvány és az effektek eléggé oda lettek téve, ami a hasonló produkcióknál sem mindig feltétlenül magától értetődő. A felettébb színes és (a 4DX moziteremben) szagos megvalósítás igen jól ötvözi a videojátékok és a valóság nem kissé eltérő világát, az akciók pedig szintén elég látványosak és dinamikusak lettek.

Ezen kívül viszont szakmai szempontból az egyetlen igazán értékelhető dolog Shadow történetszála, aki lényegében a tragikus antihős szerepében tetszeleg. Vele kapcsolatban legfeljebb az lehet problémás, hogy bár egy ideig menő, alapvetően mégis sablonos karakter, aki fokozatos fejlődés helyett csak a film végén mutat igazi változást.

Általánosságban véve is csak minimális mértékben beszélhetünk bármilyen jellemfejlődésről. Habár Dr. Robotnik karaktere kétségkívül valamivel több színt mutat, mint korábban, a figura továbbra is inkább az egyszerű poénok puffogtatásáról szól, és az érem másik oldalának tekinthető, lényegében mégis ugyanolyan nagypapával kiegészülve felettébb idétlen párost alkotnak.

Maddie (Tika Sumpter) és Tom Wachowski (James Marsden) is részt vállal az akcióban, bár alig vesszük észre őket

Ami pedig a James Marden által továbbra is lelkes és szimpatikus módon életre keltett, ám igen jelentéktelenné vált Tomot és párját illeti, ők majdhogynem puszta eszközzé és díszletelemmé váltak a cselekményben. Itt már sajnos szinte nyoma sincs az első rész bájos évődésének Sonic és Tom között, ami alapvetően működőképessé tette a címszereplő mozis bemutatkozását és magát a karaktert is ebben a formában.

Ehelyett most leginkább a Sonic, Knuckles és Tails közötti jópofa viccelődéssel kell beérnünk, a gyerekes és a Jim Carrey-féle jellegzetes humor pedig legfeljebb néhány szóviccel lett megfűszerezve.

Persze lehet, hogy a fiatalabb nézők számára mindez elégnek bizonyul majd. Ám mivel sem a komédia, sem a minden eredetiséget nélkülöző, gyengécske történet sem közelíti meg az etalonnak tekinthető Hihetetlen család szintet, a Sonic 3. része nem igazán jó családi film, mivel a szülők többsége aligha fog jól szórakozni rajta.

Knuckles, Sonic és Tails tudja, hogy kell kikapcsolódni

Őszintén szólva nem tudom, a Sonic-rajongóknak mennyire fog tetszeni a produkció (a Jim Carrey-fanoknak alighanem fog), de az úgymond semleges felnőtt nézők nagy részének nem hiszem, hogy különösebben be fogja lopni magát a szívébe. A végső üzenet ugyan alapvetően pozitív és építő jellegű (a bosszú és az ellenségeskedés senkit sem tesz boldoggá), ezen felül nem sok értéket képes közvetíteni a narratíva.

Lényegében újfent csak egy semmitmondó, "mentsük meg a világot" jellegű sztorival van dolgunk, ami nekem személy szerint annyira nem volt képes lekötni a figyelmemet, hogy többször is majdnem bealudtam rajta. Ráadásul nem voltam egyedül azzal sem, hogy a játékidő nagyobb részében inkább találtam fárasztónak a látottakat, mintsem szórakoztatónak.

Ennek ellenére túlságosan nem szeretném lehúzni a Sonic 3. részét a végső értékelésnél, még ha úgy is gondolom, hogy igazi mélységekről nem beszélhetünk, legfeljebb egy újabb megfáradt franchise-ról. Ugyanakkor simán elképzelhető, hogy egyes rajongók rengeteg számukra érdekes momentumot és utalást fedeznek fel a produkcióban, ezért jóval magasabbra taksálják majd hozzám képest. Ha viszont családi filmről és közös karácsonyi mozizásról beszélünk, akkor én még mindig inkább a Mufasát ajánlanám, ha a kettő közül kell választani.

Sonic, a sündisznó 3. előzetes