Pokémon - Pikachu, a detektív filmkritika

A történet a Satoshi Tajiri által teremtett világon belül a 2016-os Detective Pikachu videojátékon alapul, ugyanakkor a cselekmény kontinuitásban eltér a fősodort alkotó játékok és animék univerzumától. Ez persze mit sem számít, ha valaki nem kimondott rajongó, vagy ha úgy általában véve maga a produkció jó és élvezetes, illetve családi filmként valóban képes ellátni a funkcióját, azaz kicsik és nagyok egyszerre történő szórakoztatását. De vajon meglépi-e ezt a szintet eme alkotás a videojáték-adaptációk nem éppen magas minőségéről elhíresült műfajában?

A Ryme City nevű, modern metropoliszban emberek és Pokémonok szoros kapcsolatban élnek egymással, többnyire oly módon, hogy az előbbiek gazdái az utóbbiaknak, mintha azok kábé a háziállataik volnának. Látszólag az egyetlen ember, akinek nincs saját Pokémonja, az egykori Pokémon-edző, ám még mindig kölyök Tim Goodman (Justice Smith), aki immár biztosítási ügynökként keresi kenyerét.

Ez azonban hirtelen megváltozik, amikor értesül rég nem látott apja haláláról, aki ugyan nem állt közel hozzá, ám saját hátrahagyott Pokémonja, egy Pikachu szavait egyedül ő képes megérteni. A sárga kis jószág pedig, aki igazi detektív-vénával lett megáldva, eltántoríthatatlanul a nyomába ered az idősebb Goodmant ért baleset körüli rejtélynek, az ügyben illetékes Hideo Yoshida nyomozó (Ken Watanabe) kétségei és tiltása ellenére.

Tim és új Pokémonja váratlan segítőre talál a feltörekvő riporter, Lucy Stevens (Kathryn Newton) személyében, aki mellesleg egy saját Pszikacsával is rendelkezik. A kis csapatnak azonban nincs könnyű dolga, mivel az ügy felgöngyölítése során magával a Ryme City-t irányító Clifford Enterprises-zal találják szemben magukat.

Tim Goodman (Justice Smith) kicsit meglepődik apja hagyatékán

Be kell vallanom, a Pokémon valahogy teljesen kimaradt az életemből, talán mert már ehhez is túl öreg vagyok. A másik nagy japán anime franchise-zal, a Dragon Ball-lal egyetemben ez sem vonzott sohasem - jómagam még a G.I. Joe-n, Transformersen és hasonlókon nőttem fel, amibe legfeljebb néha belezavart egy csipetnyi Robotech. Ám itt nagyjából ki is fújt az érdeklődésem a téma iránt, így a Pokémon-gyűjtés kultúrája is kimaradt az életemből.

Éppen ezért eme alkotást kizárólag mint mozifilmet tudom értékelni, anélkül, hogy a sokak kedvencének számító karakterek számomra bármit is jelentenének. Ebbéli minőségében pedig azt kell mondjam, a Pikachu, a detektív inkább hasonlít egy ömlesztett tömegtermékre, mint egy valódi történettel rendelkező, saját joga alapján létező produkcióra. A sztori harmatgyenge, szétszórt és alig létező, szinte mindennemű eredetiség nélkül.

Yoshida nyomozó (Ken Watanabe) nem találja túl különösnek a történteket

A fő karakterek szintén sablonosak, s bár alapvetően kedvelhetőek, világos cselekmény és jellemábrázolás híján túl sok érzelmet nem képesek kiváltani a nézőből. Az élőszereplős film és a számítógépes animáció keveréke ugyan többnyire egészen hihetőre sikeredett, ettől még akadnak igencsak természetellenesnek ható jelenetek, ahol kilóg a lóláb. A végére pedig az emberek és Pokémonok által benépesített, színes-szagos és zsúfolt világ már meglehetősen rágógumi ízűnek hat.

A filmben jóformán az egyetlen megváltó kvalitás a cukiság és maga a Pikachu, akit eredetileg Ryan Reynolds szólaltat meg, illetve kelt életre a mozgásrögzítéses technika segítségével. Bármily valószínűtlen is a körülmények tekintetében, a befejezésre az alkotás képes némi valódi érzelmet kisajtolni magából, még ha az túl kevés is, túl későn.

Howard Clifford (Bill Nighy) a Pokémonokban látja a jövőt

Általában a humor is eléggé sablonos és kezdetleges, szétröhögni aligha fogja magát bárki is tőle. Részben ennek köszönhető, hogy a célcsoport igen szűk, mivel a film 12 év felett már túl butácska, a 6 év alattiak számára viszont néha túl félelmetes lehet a kissé sötétbe hajló ábrázolásmód miatt. Ennek ellenére az alkotóknak és a stúdióknak aligha kell attól félniük, hogy művükre csak kevesen lesznek kíváncsiak.

Hiszen mindehhez még hozzájön az a rengeteg rajongó, aki effektíve a Pokémonon nőtt föl, ily módon máris tekintélyesre duzzasztva a potenciális nézőközönséget. Nyilván sok gyerek is akad, akivel szülei kénytelenek beülni a moziba - ennek ellenére mégsem lehet nyugodt szívvel kijelenteni, hogy a Pikacu, a detektív az a családi film, amin az egész família jól szórakozhat, mint mondjuk egy Hihetetlen család esetében.

Lucy Stevens (Kathryn Newton) könnyen rátukmálja magát hősünkre

Az egész inkább a gyerekek figyelmének felkeltésére lett kihegyezve, hogy azután persze a franchise-hoz kapcsolódó egyéb termékekre is vevők legyenek (mármint hogy kireklamálják azok megvásárlását a szüleiktől). A fogyasztói társadalom egyik mintapéldányával van tehát dolgunk, ami az ifjakon és szerencsétlenül járt szüleiken kívül csak megrögzött Pokémon-rajongóknak ajánlott.

Pokémon - Pikachu, a detektív előzetes