Ördögűzés filmkritika

Mivel azonban az Ördögűzés távolról sem tűnik annyira nagy horderejű produkciónak, mint inkább B kategóriás mozinak, jogosnak tűnhet a kérdés, hogy vajon mit keres benne egy olyan sztár, mint a szebb napokat látott, Oscar-díjas Russell Crowe? Ráadásul Crowe főszerepet játszott a 2023-as A pápa ördögűzője című alkotásban is, ami elég nagy bukás lett...

Hogy tisztán lássunk, egyrészt rögtön le kell szögeznünk, hogy az Ördögűzést valójában már 2019-ben elkezdték forgatni, csak a világjárvány miatt azután ez is azon produkciók közé került, melyeket jó időre jégre tettek. Másrészt nem mehetünk el amellett, hogy az időnként meglehetősen balhés fickóként elhíresült Crowe ebben a filmben szintén egy hányattatott sorsú sztárszínészt alakít, aki épp egy horrorfilmet forgat, ami némileg valóban rímelni látszik Crowe helyzetére.

Azonban akár emiatt döntött a szerep elvállalása mellett, akár nem, kétségtelen, hogy akadt benne némi kockázat. S bár Crowe eléggé odatette magát a siker érdekében, vajon ez elég volt-e az üdvösséghez a színész és a produkció számára?

Anthony (Russell Crowe) és lánya, Lee (Ryan Simpkins) nem könnyen, de azért kijönnek egymással

A történet szerint a nyüzsgő New York City-ben járunk, mely bár nem éppen a filmgyártás, sokkal inkább a színházak központja (lásd Broadway), azért időnként maga is helyt ad néhány kisebb-nagyobb mozgóképes produkció felvételének. Itt él a karrierje csúcsán jócskán túllévő Anthony Miller színész (Crowe) a világban a helyét kereső lányával, Lee-vel (Ryan Simpkins), miután néhány évvel korábban egy betegség miatt elveszítette a feleségét, s egyben a lány anyját.

S bár Anthony olyannyira rosszul viselte a tragédiát, hogy utána igencsak lezüllött és kiesett a pikszisből, egy nap mégis új esélyt kap az élettől, amikor rábízzák egy ördögűzős horrorfilm papjának főszerepét. A férfi azonban hiába készül és igyekszik helyt állni, a forgatás során olyan traumák kerülnek felszínre nála, melyek hatása alól képtelen kivonni magát. A produkción asszisztensként dolgozó Lee hamarosan már rá sem ismer az apjára, és végső kétségbeesésében a konzultánsként a filmen dolgozó paphoz, Conor atyához (David Hyde Pierce) fordul segítségért...

Joe (Sam Worthington), a színész kolléga sem igazán tudja, mire vállalkozott ezzel a horrorral

Mint tudjuk, az ördögűzős filmek általában arról szólnak, hogy valakit megszáll egy gonosz entitás (démon), amit valahogyan ki kell űzni a gazdatestből, miközben gyakran az érintettek hite is próbára tétetik valamilyen formában. Amint azt talán már a fenti leírásból is sejteni lehet, ez alapvetően most sincs másként, és lényegében a nem túl fantáziadús címmel ellátott Ördögűzés is az elveszített és újra megtalált hitről szól.

Ez még nem is lenne baj, ha kevésbé szájbarágósan és ötlettelenül tenné: ez esetben a gyermekkorában papok által molesztált, hitét vesztett és bűnös életre váltó sztárszínész áll az események középpontjában. Mindezt Crowe valamennyire még átélhetővé is teszi számunkra alakításával, mint ahogy összességében egészen korrekt színészi játékot láthatunk, tehát önmagában véve a drámával nem is volna különösebb gond.

(Anti)hősünk egyre inkább elveszíti a kapcsolatot a valósággal

A lassan építkező, kissé vontatott narratíva mondjuk nem igazán segít a hangulat fokozásában, ennek ellenére a film pszicho-thrillerként akár még működhetne is valamelyest. Az Ördögűzés azonban a játékidő előrehaladtával egyre inkább átmegy elcsépelt, ijesztgetős természetfeletti horrorba, hogy azután néhány értelmetlen fordulaton, ellentmondáson és logikátlanságon keresztül végül egy felettébb nehezén hihető befejezésben érje el nem túl katartikus tetőpontját.

S mivel a narratíva egyre inkább tele van közhelyekkel, igazi feszültség- és félelemkeltésről sem nagyon lehet beszélni. A főszereplőn és részben annak lányán kívül lényegében a többi szereplő is csupán sablon karakter, a "bűnös" homoszexuális kapcsolatra csábító színészpalántától kezdve a zsarnok rendezőig, akit csak a produkció érdekel, miközben a színészekkel való törődés csupán felszínes gesztus nála.

Néha van, amikor egy filmben résztvevőknek valóban szembe kell nézniük az ördöggel

Az Ördögűzés tehát nagyjából olyan messze van a műfaj megújításától vagy akár csak mai továbbgondolásától, mint Makó Jeruzsálemtől (ha már a közhelyeknél tartunk). S bár a színészi játékot és a drámát még lehet benne értékelni, félelmetesnek vagy akár szórakoztatónak már nem igazán lehet nevezni, ezért horrorfilmként legfeljebb egy közepes átlagszintet képes nyújtani.

Így összességében ez is csak egy hamar feledhető tucatmozira sikeredett, bármennyire is hittek benne az alkotók, vagy éppen az életben és a karrierjében sem túlságosan eltérő helyzetben lévő Russell Crowe. Azért reméljük, hogy az idén a hatvanas éveibe lépett színész találkozik még a jövőben olyan forgatókönyvvel, illetve a számára felajánlott szereppel, amelyikben, ha nem is megváltásra talál, de elvesztegetés helyett újfent kamatoztathatja a tehetségét...

Ördögűzés előzetes