Mulan filmkritika

Az eredeti rajzfilm 1998-ban látott napvilágot, melynek alapját egy régi, népi hősnőről szóló kínai legenda szolgáltatta. A film forgatókönyve az eredeti ballada és az animációs film történetének egyvelegeként jött létre - sőt az alkotók még különböző kínai adaptációk részleteit is beépítették, azzal a céllal, hogy mind a kínai, mind a nemzetközi közönség kedvében járjanak.

Ezzel azonban részben pont az ellenkezőjét érték el a kívánt hatásnak, mivel sokan ágáltak az eredeti karakterek megváltoztatása miatt. Mulan rajzfilmbeli társa, a kínai sárkány Mushu történetesen kimaradt az új változatból, mivel nem nyerte el a kínai nézők tetszését, miközben egy szerelmi szál kihagyása az LGBT közösségből váltott ki ellenérzést, mivel diszkriminatívnak ítélték, hogy egy férfi és egy állítólagos férfi közötti romantikus kapcsolat bemutatása mellőzésre ítéltetett.

Bevallom, a rajzfilmhez nem volt szerencsém, és az említett közösségnek sem vagyok tagja, így csupán önálló alkotásként tekintettem a produkcióra, és ennek megfelelően is fogom értékelni. Annyit azért előre elárulok, hogy eme adaptáció jól illeszkedik a sorba, amennyiben a korábbiakhoz hasonlóan újfent eléggé vegyes képet mutat.

Mulan (Yifei Liu) nem igazán érzi szükségét házasságközvetítőnek

A Kínai Birodalom egy kis vidéki közösségében felnövekvő Hua Mulan (Yifei Liu) nem igazán hasonlít a többi kislányra, lévén ő inkább a kalandok és a harcművészetek kedvelője. Ám szülei hiába próbálják "jó útra" téríteni, lányuk nem hajlandó kerítő által férjhez menni, ami a hagyományok megszegése miatt egyre nagyobb szégyent hoz a családjára.

Egy nap azonban a császár (Jet Li) toborozni kezd szerte a birodalomban, hogy megállíthassa a hatalomra törő Bori kán (Jason Scott Lee) és boszorkány csatlósa, Xian Lang (Gong Li) által vezetett betolakodók egyre ádázabb támadásait. Habár a törvény kimondja, hogy nők nem harcolhatnak a seregben, és annak megszegéséért súlyos büntetés jár, Mulan megszökik otthonról, hogy egy férfi álcája mögött csatlakozzon Tung parancsnok (Donnie Yen) zászlóaljához.

A magányos lány a táborban való kiképzés során bajtársakra és barátokra lel, többek között a segítőkész Chen Honghui (Yosan An) személyében, akihez idővel vonzódni kezd. Valódi kilétét azonban még mindig nem meri felfedni, mint ahogy az átlaghoz képest rendkívül erős csijét, vagyis életerejét sem, nehogy lelepleződjön. Az ellenség viszont közeleg, és Mulannak végül nem csak velük, hanem saját társai és családja előítéleteivel is szembe kell néznie...

Bori kán (Jason Scott Lee) meg sem áll a császárvárosig

A Mulan ugyanúgy a "hős útja" klasszikus narratívájával operál, mint tette azt már számos filmes vagy egyéb elbeszélés, többek között a Star Wars is. Az alkotók láthatóan igyekeztek minden sallangtól megtisztítani a történetet, hogy az ehhez szükséges jellemfejlődés mellett még jobban kidomborodjon a végig középpontban álló "girl power", vagyis a női erő és egyenjogúság.

Ami egyébként egy valóban fontos dolog, csak amikor maga a tálalás kicsit szájbarágósabb a kelleténél, illetve amikor sztereotípiákkal és különböző klisékkel zajlik a küzdelem a sztereotípiák ellen, az nem igazán nevezhető hatékonynak vagy célravezetőnek. Végső soron itt sem kapunk mást, mint a legtöbb blockbusterben: a hollywoodias pózolás és beállítások dominálnak, és lényegében ugyanazokat a frázisokat kapjuk, legfeljebb ezúttal kínai köntösben, csi és egyebek formájában.

Közben azonban éppen a sarkalatos jellemfejlődés szorul a háttérbe - tudjuk, mi mindenre képes Mulan, és az egyetlen kérdés az, mikor jut el végre oda, hogy felvállalja. Vagyis éppen az afféle fokozatos építkezés hiányzik, ahogyan Luke Skywalker ártatlan és átlagos farmerfiúból egy göröngyös, tanulással és veszteségekkel járó utat bejárva végül Jedi-lovaggá válhatott.

A csi mestereként Tung parancsnok (Donnie Yen) átlát a turpisságokon (majdnem)

Kár érte, mivel a protagonistát alakító Yifei Liu valóban vonzó jelenség, kinek karakterébe nem nehéz beleszeretni. S bár annyi bizonyos, hogy Mulan egészen más kvalitásokkal rendelkezik, mint egy manapság átlagosnak számító plázacica, a giccs, melyben néha fürödni kénytelen, időnként majdhogynem képes leszállítani őt azok szintjére.

Ebből a szempontból a narratíva végig furcsa kettősséget mutat: míg a rendezőnő, Niki Caro (Kőkemény Minnesota, Terepfutás, Menedék) saját bevallása szerint realista ábrázolásmódra törekedett - ezért sem hagyta, hogy újfent zenés betétekkel tarkított adaptáció készüljön -, a tálalásmód sokszor mégis inkább meseszerű lett, ami alighanem a rajzfilmverzió örökségének maradványa.

Na vajon melyik a kakukktojás?

Így fordulhatnak elő az egyébként valósághű jelenetek és dialógusok között időnként nyilvánvaló túlzások és képtelenségek, illetve felettébb váratlan és nem (eléggé) indokolt pálfordulások. Ráadásul az egész alapszituációt kompromittálja, hogy a táborban nem ismernek meg egy alig álcázott lányt a férfiak között, aki mellesleg annyira nőies vonásokkal rendelkezik, hogy az szinte ordít a vászonról...

A vértelen vérengzésen már persze fenn sem akadunk, hiszen tudjuk, hogy a Disney mindent elkövet a családbarát produkciók korhatárának alacsonyan tartása végett. Ennek ellenére magának a háború témájának megközelítése egyrészt humánus és realista, a játékidő múlásával azonban az is egyre stilizáltabbá válik, hogy átadja helyét a szokásos álomgyári közhelyeknek.

Xian Niang (Gong Li) nem csak boszorkány, hanem polgárjogi harcos is (a maga módján)

A sztorinak tehát sajnos nem a hihetőség vagy a mélység az erőssége. Ugyanakkor arra, aki rendelkezik némi empátiával, egészen biztosan hatni fog a narratíva, még ha nem is mindig képes felfüggeszteni a látottakkal kapcsolatos kételkedését. Így azonban a film sajnos időnként kiveti magából a nézőjét, ami nem igazán tesz jót a moziélménynek. A humor és a dráma elegye összességében nem rossz, azonban szintén eléggé kiegyensúlyozatlan.

A fentieken túl a Mulan nézhetőségén javít, hogy összességében hoz egy bizonyos, a Disney-től már megszokott színvonalat. A produkció szépen fényképezett és helyenként látványos koreográfiát képes felmutatni, ami a stílusos zene segítségével képes kellemes perceket szerezni.

Én már akkor is itt voltam, amikor még Lara Croft régészeti leletei sem egy sírboltban voltak...

Az is kétségtelen, hogy a narratíva családbarát és sok pozitív értéket tud felmutatni, melyek fontos üzeneteket közvetítenek - főleg ha még nem hallottad őket ötvenmilliószor (légy önmagad, még akkor is, ha ezt a világ nem akarja elismerni stb.). E tekintetben a Mulan egy sajátos, mondhatni multikulturális egyveleg, ami sokat fog, de keveset markol.

A film elsősorban a gyerekek szempontjából lehet érdekes, bár a kisebbek számára még túl erőszakos és érthetetlen, az idősebbek számára pedig már túlságosan elcsépelt lehet. S bár a külsőségek és a körítés többnyire elviszi a hátán a gyengécske forgatókönyvet, alapvetően újfent egy olyan feldolgozás született, ami nélkül jól meglettünk volna.

Mulan előzetes