De azok kedvéért, akik nem látták az első részt, dióhéjban összefoglalom, hogy is működik a mosoly-átok. Nos, a dolog valójában nem különbözik sokban az egyéb horrorokban látott átkoktól, amennyiben egy démon vagy más gonosz entitás valamilyen kiváltó esemény hatására üldözni kezdi szerencsétlen áldozatát, aki azután többnyire soha többé nem tud megszabadulni tőle, míg meg nem hal. A kiváltó esemény jelen esetben pedig nem más, mint egy megszállt ember brutális módon elkövetett öngyilkossága, melyet széles, ám groteszk mosollyal az arcán követ el a következő áldozat szeme láttára.
Noha ez bizonyos szempontból eléggé közhelyes, az biztos, hogy az első rész számos alkalommal képes volt a frászt hozni ránk a torz mosolyú emberek, illetve a felettébb durva és megdöbbentő (ön)gyilkosságok révén, miközben egy egészen emberi történet tárult a szemünk elé. A középpontba állított pszichológusnő halálával azonban nem ért véget a démon pályafutása, mivel annak exe, Joel, a rendőrtiszt (Kyle Gallner) szemtanú lévén megörökölte az átkot. Annak ellenére azonban, hogy a karakter visszatér a folytatásban, ezúttal mégsem ő, hanem egy rivaldafényben úszó, életét a nyilvánosság előtt élő popsztár a főszereplő.
Skye Riley (Naomi Scott) éppen világkörüli turnéra készül, és az anyagiakat tekintve mindene megvan, amit csak kívánhat, ám élete korántsem csak játék és mese. Miközben még mindig lábadozik egy évvel korábban történt autóbalesetéből, amit akkori párja nem élt túl, karrierjét folyamatosan egyengető anyja és egyben menedzsere, Elizabeth (Rosemarie DeWitt) egy perc nyugtot sem igen hagy túlterhelt és magányos gyermekének.
Az anyagról már egy ideje leszokott Skye azonban továbbra is testi fájdalmakkal küzd, ezért nem tudja megállni, hogy ne járjon számára tiltott gyógyszerek után. Amikor azonban felkeresi a lakásán díler ismerősét, Lewis Fregolit (Lukas Gage), a férfit felettébb zaklatott állapotban találja, míg végül a lány szeme láttára vet véget az életének. (Nem, nem a ruhaszárító kötéllel akasztja fel magát, annál valami sokkal durvábbat tesz.)
Ettől kezdve Syke élete kész pokollá válik - főleg, amikor egyre több hátborzongató látomása támad, és sehogyan sem tudja levakarni magáról a gonosz mosolyú, kárörvendő entitást. Hősnőnk érzi, hogy lassan mind közelebb sodródik a teljes őrülethez, és tehetetlenül nézi, ahogy fokozatosan eltaszítja magától a viselkedését értetlenül szemlélő embereket. De vajon ő képes lesz megszabadulni a rá leső kegyetlen végzettől, még mielőtt kifutna a vészesen ketyegő időből?
El kell ismerni, Skye Riley abszolút testhezálló szerep a színész és egyben énekes Naomi Scott (Aladdin, Charlie angyalai) számára, aki kiváló alakításával gyakorlatilag végig a hátán viszi az egész produkciót. Ehhez persze remek lehetőséget biztosít számára az ünnepelt popsztár karakterére fókuszáló narratíva, mely ha úgy tetszik sajátos betekintést nyújt a hasonló módon élő hírességek gyakran távolról sem olyan könnyű és egyszerű mindennapjaiba.
S mivel a sztárlét jól érzékelhetően majdnem annyira kikezdi hősnőnk pszichéjét, mint maga az őt üldöző démon, a természetfelettivel szemben sikerült kidomborítani a film pszichológiai horror jellegét. Skye fokozatos megőrülése többnyire valóban teljesen átérezhető, és a hatásos tálalásnak köszönhetően a hangulat szinte végig rendkívül nyomasztó - bár nyilván ez is volt Finn és alkotótársai célja.
A feszültséget ugyanakkor időnként felettébb hatásosan oldják a sötét vagy már-már morbidba hajló, mégis szellemes humorbombákkal, de a hangvételből nem hiányzik az irónia sem. A kritika mindazonáltal nem csak a sztárokra és azok életére irányul, hanem lényegében egész szenzációhajhász társadalmunkra és a celebkultúrára, melyben általános jelenségnek számít a felszínesség, a magányosság és az elidegenedés.
A mosolygó démonnak tehát nagyon is van miből táplálkoznia mai társadalmainkban s ezáltal a filmben is. Ebben a szempontból pedig valóban azt mondhatjuk, hogy Finn azon húzása, mellyel ráhúzta a már bevált formulát egy mindezt híven reprezentáló karakterre, abszolút bejött, és kiváló érzékre vall a részéről.
Közben viszont szintén nyilvánvaló, hogy az író-rendező több forrásból merített ihletet, melyek közül valószínűleg az Egyenesen át a leginkább tetten érhető. Önmagában ez még nem is volna probléma, ha mindez szervesen belesimulna az egyébként igencsak mai, modern narratívába, minek köszönhetően Drew Barrymore talk showja immár a mozivásznon is megelevenedik.
A gond az, hogy a narratíva helyenként bizony eléggé döcögős, és vannak merész, talán indokolatlannak tűnő húzások, logikátlan fordulatok és elvarratlan szálak is. A játékidő előrehaladtával egyre inkább jellemző, hogy nehezen vagy egyáltalán nem lehet követni a cselekményben, hogy mi a valóság, és mi a főszereplő képzeletének szüleménye.
Persze nyilvánvalóan ez is volt Finn célja, de a végére azért kissé túltolta a dolgot, és legalább annyi nyitott kérdéssel búcsúzik a nézőtől, mint amennyivel a film elkezdődött. Ennek ellenére annak, aki átvészeli a kevésbé letisztult és az unalmasabb részeket a cselekményben, illetve az időnként picit zavaró CGI vizuális effektusokat, összességében nagyon is szórakoztató élményt nyújthat a produkció.
A Mosolyogj-franchise rajongói számára pedig a legjobb hír, hogy mindezt lényegében még nagyon sokféle karakterrel el lehet játszani, tehát ha úgy vesszük, rengeteg potenciál maradt a koncepcióban. Az persze erősen kérdéses, hogy az író-rendező ki tud-e még hozni belőle bármi olyasmit, ami valóban indokolttá teheti a széria további bővítését (ez általában ugye a pénzen múlik leginkább).
És bár a befejezés inkább tekinthető egyfajta újabb morbid poénnak, mintsem egy további folytatás előkészítésének, azért én egyszer még megnézném, innen vajon képes-e előrukkolni Parker Finn bármi olyan sztorival, ami hasonlóan szellemes és időnként elgondolkodtató módon hozzá rá a frászt az emberre...
Mosolyogj 2. / Smile 2 (2024)
elég csak egy nachos, köszi- Műfaj: Horror
- Hazai premier: 2024. október 17.
- Rendezte: Parker Finn
- Hossz: 127 perc
- Szereplők: Naomi Scott, Rosemarie DeWitt, Kyle Gallner, Lukas Gage, Drew Barrymore
- Forgatókönyv: Parker Finn
- Operatőr: Charlie Saroff
- Vágó: Elliot Greenberg
- Zene: Cristobal Tapia de Veer
- IMDb: 29268110
- Gyártó: Temple Hill Entertainment
- Forgalmazó: Paramount Pictures
- Honlap: smile.movie