M3GAN 2.0 filmkritika

A film előzetese amolyan ereszd el a hajam stílusú, könnyed hangvételű akciózást ígért, látszólag erősen a komédia, sőt már-már a szatíra és a paródia felé elbillentve a műfaji besorolást. Abból a szempontból ez akár érthető is lenne, hogy egy szimpla folytatás erősen a rókabőr érzetét kelthette volna.

A jelek szerint azonban Gerard Johnstone író-rendező mindent elkövetett annak érdekében, hogy a M3GAN 2.0 ne egy szolgai utánzat legyen némileg más körítésben, és a bevált formulát félredobva amolyan kísérletezési üzemmódba kapcsolt. Ennek részeként pedig nem volt rest minden elképzelhető műfaj eszköztárát felhasználni, legyen az horror, sci-fi, akció, kémfilm, thriller, vígjáték, paródia, musical, tanmese, vízkereszt, vagy amit akartok.

Hogy ebből azután mi jött ki, azt nehéz lenne pontosan megmondani. Vajon a M3GAN 2.0 képes lehet rá, hogy a nagy elődök nyomdokain járva újfent megváltsa a világot, vagy csak egy olyan filmes fékevesztett próbálkozása marad, aki jóval tovább nyújtózkodott a saját takarójánál?

Cady (Violet McGraw) és Gemma (Allison Williams) újfent nehéz helyzetbe kerül

A történet szerint két évvel az első rész eseményei után járunk, amikor is M3GAN (Amie Donald), a mesterséges intelligenciával felturbózott, életnagyságú baba ámokfutásba kezdett, ezért el kellett pusztítani. M3GAN megalkotója, Gemma (Allison Williams) azóta elismert szerző lett, és az MI szabályokhoz kötött felhasználásának, illetve fejlesztésének egyik legfőbb szószolója.

Mint azonban kiderül, az intelligens baba alapját képező technológiát ellopta egy fegyvergyáros, és annak segítségével létrehozta AMELIA-t (Ivanna Sakhno), a lelketlen szuperkémet, akit egy idő után látszólag már egyáltalán nem érdekel, mire utasítják. Az FBI minden erőfeszítése ellenére a gép ugyanúgy elszabadul, mint korábban M3GAN, ám ő olyan tudáshoz és erőforrásokhoz férhet hozzá, melyek már az emberi civilizáció létét fenyegethetik.

S bár egyáltalán nem tetszik neki az ötlet, Gemma végül ráébred, hogy nincs más választása, fel kell támasztania M3GAN-t, hogy bármi esélyük legyen AMELIA semlegesítésére. A jópár fejlesztéssel és még gyilkosabb humorral felvértezett baba program szerinti célja elvileg még mindig a nő unokahúgának, Cady-nek (Violet McGraw) a megvédése, de a változó körülmények tudatában ő is továbblép a saját keretein...

Ki tudja, hogy AMELIA-nak (Ivanna Sakhno) vannak-e bármilyen érzelmei?

Mindez talán egyszerűnek hangzik, de higgyétek el nekem, a film sztorija minden, csak nem egyszerű, logikus vagy akár csak követhető. Fordulatokban ugyan nincs hiány, de ember legyen a talpán, aki képes kihámozni az előtte kibontakozó katyvaszból, mi miért történik.

Ezzel párhuzamosan a szereplők motivációja, jellemfejlődése is finoman szólva zavaros, minek következtében nézőként nehéz bárkivel is azonosulni. Azzal, hogy Johnstone túlságosan szélesre próbálta venni a sztori horderejét, csak azt érte el, hogy a karaktereket is elaprózta, részben még a főbb szereplőket is beleértve.

Így valójában magáról M3GAN-ról sem tudjuk szinte egész végig, hogy kicsoda-micsoda és mit akar, annyi mindent hintenek el vele kapcsolatban, miközben konkrétumból annál kevesebb akad. A címszereplő ellenben csak úgy szórja magából az egysoros poénokat, mint egy ügyeletes humorfelelős valami komédiában, hogy azután egy ponton még dalra is fakadjon, mint egy musicalben vagy családi filmben.

Tök jó! Van saját Terminátorom!

Mindebből pedig sokszor az jön le, hogy a M3GAN 2.0 valójában csak egy paródia szeretne lenni, ami számos műfajt és alkotást kifiguráz, de például az FBI-t is komplett idióták gyülekezetének állítja be előttünk. Ha a szívünkre tesszük a kezünket, nem mondhatjuk, hogy anno a Terminátor 2-ben nem volt néha hasonló érzésünk a parodisztikus jelleget illetően, ott azonban jóval kevésbé volt jellemző a műfajok szélsőséges keveredése, maga a történet pedig alapvetően működött.

Noha a M3GAN 2.0 számos lényegi momentumában emlékeztethet bennünket James Cameron klasszikus sci-fi thrillerének folytatására, nyilvánvalóan nem ez volt az egyedüli alkotás, ami ihlető forrásként szolgált Johnstone számára. S bár látszik, hogy az író-rendező széleskörű filmes műveltséggel rendelkezik, a gond az, hogy ezt képtelen volt olyan formába önteni, hogy abból valami kerek egész, önállóan is működőképes produkció jöjjön létre.

Amit látunk, arra a legjobb szó alighanem az, hogy bizarr - igazából minden akar lenni egyszerre, ezáltal viszont semmi sem lesz igazán. Ezen a rendkívül ingadozó hangvétel sem segít, lévén a narratíva sokszor túlságosan komolyan veszi magát, ehhez képest viszont időnként alaposan túlzásba viszi az infantilizmusba hajló humorizálást.

A végső összecsapás természetesen elkerülhetetlen

A M3GAN 2.0 előzetese tehát újfent bebizonyította, hogy egy minimum kétórás anyagból szinte bármikor össze lehet vágni egy olyan képsort - pláne a megfelelő zenei körítéssel ellátva - ami egészen más színben fogja feltüntetni a kész filmet, mint amilyen az valójában. Ha már koppintást nem akartak az alkotók, lehetett volna ez egy szatíra vagy egy szimpla akció-vígjáték, de ez így semmihez sem hasonlítható, és nem a szó jó értelmében.

A világmegváltó hangvétel ugyanis egyáltalán nem illik a produkcióhoz, és annak ellenére, hogy maga az MI felelősségteljes felhasználásával kapcsolatos üzenet jó szándékú és lényegét tekintve rendben van, a körítés és a meglehetősen szájbarágós tálalás miatt még azt sem lehet igazán komolyan venni.

Gerard Johnstone alkotása az "aki sokat markol, az keveset fog" tipikus esete, melynek eredménye egy olyan állatorvosi ló, ami ezer sebből vérzik. Sci-fiként gyakorlatilag értékelhetetlen, de filmként is igen nehéz hová tenni. Tény, hogy időnként egész szórakoztató tud lenni, de ez önmagában édeskevés az üdvösséghez.

Mindez olyan szempontból sajnálatos, hogy a karakterben alapvetően volt potenciál, mert hátborzongató és van stílusa, ezzel viszont könnyen lehet, hogy sikerült végleg kinyírni. Csodálkoznék, ha lenne még folytatás, de a fejőstehenekre szakosodott Hollywoodnál sosem lehet tudni...

M3GAN 2.0 előzetes