M3GAN filmkritika

Egyesek szerint a M3GAN esetében a Chucky vagy az Annabelle és a Terminátor keresztezésével van dolgunk, és eme képzettársítás nem is teljesen alaptalan. Hisz a történet végső soron egy mesterséges intelligenciával ellátott, öntudatra ébredő babáról szól, mely mindenkit ellenségnek tekint, aki megpróbál közé és védence, a kamaszkor küszöbén járó Cady (Violet McGraw) közé állni.

Miután a lány egy tragikus balesetben elveszíti szüleit, nagynénjét, Gemmát (Allison Williams) jelölik ki gyámjaként. Az egyedül élő nő azonban nem igazán tudja, hogyan kell bánni egy gyerekkel, és teljes mértékben karrierjére fókuszál - habár egy játékfejlesztő cégnél dolgozik Seattle-ben, elsődleges céljának a mesterséges intelligencia tökéletesítését és mindennapi felhasználásra való alkalmazhatóságát tekinti.

Mivel más módon nem tudja lekötni a letargikussá vált Cady figyelmét, elhatározza, hogy életet lehel a spontán társalgásra is képes M3GAN-ba (Amie Donald), aki nem csak vigaszt nyújt unokahúgának, de még nevelőnőnek is remekül beválik. Csakhogy idővel egyre furcsább dolgok történnek, és az android irányítása egyre inkább kicsúszik alkotói kezéből...

Gemma (Allison Williams) és kollégái nem csak egyszerű játékokon dolgoznak

Amennyiben valakit egy cseppet is érdekel a sci-fi műfaja és az emberiség lehetséges jövője, az alighanem elgondolkodott már azon, milyen lesz, ha a robotok, illetve androidok egyszer valóban részeivé válnak az életünknek. Általánosságban kijelenthetjük, hogy az ember ösztönösen akkor tudja inkább elfogadni a gépeket maga körül, ha azok minél emberszerűbbek mind kinézetükben, mind pedig viselkedésükben.

Azt viszont hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, hogy ha viszont magunkhoz hasonlatossá tesszük a gépeket, azokkal egy ponton túl már nem bánthatunk úgy, mint a tulajdonunkkal, sokkal inkább a gyermekeinknek kell tekintenünk őket. Nos, ez a film lényegében éppen azt a verziót szemlélteti számunkra, mit történik akkor, ha nem így teszünk.

Ezen álláspontot még Gemmánál is szemléletesebben képviseli főnöke, David (Ronny Chieng), aki amint meglátja a lehetőséget (és a pénzt) a beszélő babában, elhatározza, hogy a lehető legnagyobb haszonra tesz szert mindenki más kizárásával és a konkurencia állva hagyásával.

Cady (Violet McGraw) imádja, hogy M3GAN (Amie Donald) sosem unja meg a meseolvasást

Ennek ellenére a leginkább mégis azon probléma kerül előtérbe a cselekményben, hogy az MI szerves jelenléte az életünkben vajon milyen hatást gyakorol majd emberi kapcsolatainkra. Ennek megfelelően a főszereplő is gyakran jó nagy butaságokat csinál, ami szinte előrevetíti, hogy miközben unokahúga és M3GAN kapcsolata egyre inkább elmélyül, Gemma és Cady viszonya egyáltalán nem úgy alakul, ahogyan normális körülmények között kellene.

Az MI számtalan különféle megközelítése közül rendkívül fontos, ám eddig a kevésbé feldolgozottak közé tartozik (többek között az eddig egyik legemlékezetesebbnek mondható Spielberg-alkotás, az AI: Mesterséges Értelem kivételével) a gyermekek kapcsolata a mesterséges intelligenciával. Ennek a témának azért is kell(ene) kiemelt figyelmet szentelnünk, mivel az MI különösen nagy hatást gyakorolhat a fiatal, még fejlődésben lévő elmére, s így akár függőséget is képes kialakítani a gyerekekben.

Amikor a baba már akkor is beleszól a dolgokba, amikor nem is kérdezték

Ez esetben a pusztán tudományos megközelítés, amit a filmben Gemma képvisel, egyáltalán nem szerencsés, még akkor sem, ha megmagyarázza azon problémát, miért nincs gyakorlatilag semmiféle tapasztalata a gyereknevelésben. Ezzel együtt olyan kérdések is a felszínre kerülnek, hogy például mi lesz akkor, ha az öntanuló gépek egy idő után már jobban tudják, mi kell a gyerekeinknek, mint mi magunk?

Ha az MI már csupán egy ember rezdüléseiből, testbeszédéből és arckifejezéséből pontosan meg tudja állapítani, hogy az illető mit érez? Ha az adott gyerekhez "párosított" android programja végett gyakorlatilag mindenre képes azért, hogy védence ne szenvedhessen kárt semmi és senki által? Vajon meddig képes elmenni akkor, ha alkotói és a felügyeletét ellátó emberek nem tesznek meg mindent azért, hogy kordában tartsák?

A probléma egyik oldalát tehát az jelenti, hogy a felnőttek korántsem mindig úgy használják az MI-t (vagy általában a tudományt és annak felfedezéseit) ahogyan felelősségteljes módon elvárható volna. A másik oldalon pedig, az MI részéről ki tudja, mire lehet képes, ha egyszer elkezd öntudatra ébredni és önálló módon gondolkodni?

David (Ronny Chieng) jobbnak látja futásnak eredni

A film alkotói persze alaposan rá is játszanak félelmeinkre, és a babát legalább annyira hátborzongatóra csinálták, mint amennyire szimpatikusnak, netán valamennyire még aranyosnak is szánták.

A sztoriért felelős James Wan (Fűrész, Démonok között, Insidous: A gonosz háza), aki a horror műfajának már több ágában is sikerrel próbálta ki magát, valamint Gerard Johnstone rendező nagyon is jól tudja, hol húzódik a keskeny határ aközött, hogy mosolyra fakasszon bennünket egy M3GAN-hoz hasonló, az embert utánzó gépezet, és hogy legszívesebben már abban a pillanatban fejbe vágnánk egy vascsővel, amikor a szemünk elé kerül.

Mindazonáltal a téma prezentációja egyáltalán nem mondható tökéletesnek. Előfordulnak ugyanis felettébb színpadias és mesterkéltnek ható jelenetek, mint ahogy a cselekményben is akadnak homályos foltok és logikátlanságok, és még a szereplők is eléggé egydimenziósak.

Gemma sem gondolta volna, hogy idáig fajulnak a dolgok

Egy nagyon komoly téma időnként hollywoodias interpretációját kapjuk tehát, amit viszont némileg ellensúlyoz a fekete humor és némi önirónia, mely bár viszonylag ritkán feltűnő módon, mégis képes végig szórakoztatóvá tenni a látottakat.

A M3GAN azonban a mondanivaló, sőt már önmagában a gondolatébresztés szempontjából is fontos alkotás, mely egész jól bemutatja a különböző szemszögeket: a fejlesztő cégek pénz és sikeréhségét, a tudósok és mérnökök néha egyoldalú ambícióját, a közvélemény közömbösségét és manipulációját, na és persze a gyermekek (és nem ritkán a felnőttek) naiv hozzáállását.

A legfőbb tanulság ugyanakkor talán mégis az, hogy ugyanúgy nem szabad túlságosan a technikára támaszkodnunk, mint ahogy az anyagiakra sem (szabadna). Úgy gondolom, aki egy kicsit is bírja az MI-vel kapcsolatos mozikat, illetve a horrorfilmeket, annak érdemes tenni egy próbát a filmmel. Amihez ráadásul lehet, hogy folytatás is készül majd - annyi viszont biztos, hogy akad még bőven szufla és potenciál az anyagban, ha kellő odafigyeléssel nyúlnak hozzá.

M3GAN előzetes