Kandahár filmkritika

A Kandahár forgatókönyvét egy olyan szerző jegyzi, aki korábban katonai hírszerzőtisztként szolgált az Amerikai Védelmi Minisztériumnál, és többek között Afganisztánt is megjárta. Ennek alkalmával szerzett tapasztalatait láthatóan igyekezett kamatoztatni a cselekmény lefektetése során, melyben különösen fontos szerephez jutott az aktuális politikai, katonai és társadalmi helyzet nem csupán Afganisztánban, hanem az egész délnyugat-ázsiai régióban, Iránt és Pakisztánt is beleértve.

A rendezést az a Ric Roman Waugh vállalta magára, aki immár jelentős tapasztalatra tett szert az olyan, akcióban gazdag mozik elkészítése révén, mint a Támadás a Fehér Ház ellen 3. és a Greenland - Az utolsó menedék. Waugh egyik legfőbb alkotótársa ezen produkcióknál pedig az a Gerard Butler volt, akit a Kandahár esetében szintén főszerepben láthatunk, és aki már többször bizonyította, hogy elég hitelesen hozza a hasonló hétköznapi akcióhősöket.

Egy ilyen, politikai témájú és igen kényes jellegű alkotás azonban mindig számos buktatót rejt magában - vajon ez esetben sikerült-e elkerülniük ezeket az alkotóknak?

Tom Harris (Gerard Butler) és Mo (Navid Negahban) nehezen tud elrejtőzni az afgán sivatagban

Tom Harris (Butler) brit szabadúszó ügynök a CIA-nek dolgozik, és az egyik legmegbízhatóbb embernek számít, amikor olyan, fedett műveletek végrehajtásáról van szó, mint például egy titkos iráni atomlétesítmény kiiktatása. Tom hiába küzd megbízóival, hogy időben hazaérhessen elhanyagolt lánya ballagására, azok mégis ráveszik, hogy előtte intézzen el egy másik munkát is Afganisztánban.

A küldetés azonban hamar kudarcba fullad, amikor hősünk személye mint az iráni szabotázsakció egyik elkövetője lelepleződik egy hírszerzési bakinak köszönhetően. Ezt követően több különböző frakció kezd vadászni rá, és a helyi nyelv és ismeretek miatt mellérendelt társával, Mo-val (Navid Negahban) kénytelen egész Afganisztánon át menekülni annak reményében, hogy egy brit teherszállító géppel elhagyhassa az országot.

S miközben az akció titkos volta miatt nem igazán számíthatnak semmilyen külső segítségre, még az is kiderül, hogy Tom és Mo aktuális céljai sem teljesen kompatibilisek egymással...

Van, amikor a barátom barátja az ellenségem

Habár a Kandahár műfaját tekintve alapvetően az akció-thriller kategóriába sorolható, semmiképp sem tekinthető szokványos akciófilmnek. Ahhoz ugyanis túlságosan sok benne az "üresjárat", vagyis a politizálás, a dráma és az emberi sorsokra való reflektálás. A gond csak az, hogy ebbéli minőségében a produkció ritkán képes a felszínnél mélyebbre hatolni, így időről időre csak a többség által ismert sablonokat puffogtatja.

Ennek ellenére azt egyáltalán nem állíthatom, hogy a film nem elgondolkodtató. A Kandahár annyit kétségtelenül elér, hogy elénk tárja a régióra jellemző, kaotikus és szomorú, állandó konfliktusokkal terhelt viszonyokat, melyben minden érintett vagy páncélt növeszt a szíve köré, vagy egyszerűen hanyatt-homlok menekül a világ valamely civilizáltabb szegletébe. A helyi problémák és nehézségek mellett ugyanakkor a narratíva kritikus hangvételt üt meg az amerikai hozzáállással, illetve a CIA és egyéb kémszervezetek és a politika módszereivel kapcsolatban is, így egyoldalú látásmóddal sem igazán lehet vádolni az alkotókat.

Mindazonáltal bármennyire is törekszik rá, a narratíva nem igazán tud pártatlan maradni. Mint a hasonló moziknál általában, itt is bejátszik a valóság néminemű elferdítése, felnagyítása és kifényezése a nagyobb drámai hatás elérése érdekében. Ennek fényében az sem túl meglepő, hogy akadnak meglehetősen teátrális momentumok, amelyek nem annyira a realitásról szólnak.

A kopár táj ellenére a fényképezésre nem lehet panaszunk

Azért azt el kell ismerni, hogy akad néhány kiemelkedő drámai pillanat, ami részben Gerard Butler játékának köszönhető. A sokak által kedvelt színész újfent remekül hozza a humánus hős figuráját, ami még akkor is igaz, ha a protagonista jelleme és helyzete eléggé sablonos (elhivatott kém és hazafi tönkrement házassággal). Ennek ellenére jól átjön, hogy milyen nehézségekkel és lemondással kell szembenéznie, mint ahogyan a társa dilemmája is igen érzékletesen és szívszorító módon kerül bemutatásra.

Feszültség tehát még úgy is akad bőven, hogy nem az akció dominál a filmben. Az viszont alaposan meg tudja nehezíteni a néző dolgát, hogy egy idő után eléggé nehéz követni, ki kivel vagy ki ellen van, kire lő és kire nem, és miért, azaz az egyes frakciók motivációját. Aki nem ismeri legalább nagyjából a helyi viszonyokat, annak valóban nem lesz egyszerű dolga a látottak befogadásával - sőt néha talán még akkor sem feltétlenül lesz könnyű megérteni, mi miért történik, ráadásul egyes döntések felettébb logikátlannak tűnnek.

A film élvezhetőségét tovább csökkenti, hogy a tempója nem kiegyenlített, mivel hol leül, hol ismét felpörög a cselekmény. Így a feszültség és a dráma meglehetősen fluktuáló ritmusban váltja egymást, de azt semmiképpen sem lehetne állítani, hogy a székbe szögezi az embert a produkció.

Annak ellenére azonban, hogy szereplőgárdáját és költségvetését tekintve a Kandahár alapvetően a B kategóriába sorolható, egy igencsak szépen fényképezett alkotásról beszélhetünk. Annak, aki nem idegenkedik a témától, és nem csupán az akció, hanem az a mögött meghúzódó emberi sorsok is érdeklik, esetleg érdemes lehet tennie vele egy próbát.

Kandahár előzetes