A fenti listát elnézve megállapítható, hogy közönségfilmek és kísérletező jellegű, illetve művészibb irányba kacsingató produkciók egyaránt jellemzik Soderbergh pályafutását. Ettől függetlenül elmondhatjuk róla, hogy elsősorban mindig is az emberi psziché működése, az identitás összetett kérdése, az emberi lét és az emberi sorsok alakulása érdekelte.
Ezek után különösebben aligha meglepő a részéről legújabb, Jelenlét című produkciója, ami alapvetően nem más, mint egy erőteljes pszichológiai vénával rendelkező thriller, melynek középpontjában újfent emberi sorsok állnak. A film, melyet mindössze 2 millió dolláros költségvetésből készítettek, úgy hirdeti magát - legalábbis a forgalmazója által -, mint a kísértetfilmek újraértelmezése.
Habár ez némiképp valószínűleg barokkos túlzás, annyi bizonyos, hogy eddig nem sok olyan kísértetházas mozi készült, ami a házat megszálló entitás szemszögéből mutatja be az eseményeket. Az már sokkal inkább bevált fogásnak tekinthető, hogy a cselekmény végig a család új otthonában játszódik.
A régi ház a történet egyik főszereplője
A Paynes família bizonyos szempontból tipikus amerikai családnak mondható, egy ázsiai származású anyával, egy fehér apával, valamint két közös tinédzser gyermekükkel. Ahogyan másoknak, nekik is megvannak a szokásos problémáik, ám a leányzó, Chloe (Callina Liang) igen komoly terhet cipel magával, mivel nemrég kábítószer-túladagolás miatt elveszítette a legjobb barátnőjét.
Noha szülei, Rebekah (Lucy Liu) és Chris (Chris Sullivan) ragaszkodnak hozzá, hogy Chloe pszichológushoz járjon, a kezelés eredménye eddig erősen megkérdőjelezhető, mivel a lány továbbra is szenved a történtek miatt. Ebben ráadásul egyáltalán nem segít, hogy bátyja, Tyler (Eddy Maday) hajlamos is cukkolni őt szerinte felettébb fura és abnormális dolgaiért.
Az események még drámaibb fordulatot vesznek, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy egy kísértet garázdálkodik a házban, aki alkalmasint nemcsak fel-alá járkál, hanem különféle tárgyakat mozdít el a helyükről. Habár Tyler barátjához, a jóképű és megértő Ryanhez (West Mulholland) fűződő új kapcsolata nyújt némi vigaszt Chloe számára, mindez csak még tovább élezi a kopogó szellemmel fennálló konfliktushelyzetet...
A családtagok mind máshogyan reagálnak az eléjük tárt új otthonra
Lényegében tehát ugyanúgy egy diszfunkcionális családdal van dolgunk, mint legutóbb a Farkasember esetében, ám alapvető különbség, hogy ezúttal sokkal jobban mutatják be őket számunkra. Ezáltal pedig az együttérzés terén is könnyebb dolgunk van nézőként, amiben úgyszintén segítségünkre van, hogy időnként elég komoly színészi játékot láthatunk még a fiatal szereplők részéről is.
Az ódon és a modern ellentmondásos egyvelege a tárgyakban ugyanúgy megfigyelhető, mint a család tagjai esetében, ahol a régi és az új generáció konfliktusa fluktuál végig a narratívában. Miközben a felnőttek és a fiatalok problémái egyaránt lecsapódnak, sok minden terítékre kerül, így a hit és az egymással szembeni tolerancia kérdése, de érintőlegesen még az élet értelme is.
Bár Soderbergh semmit sem próbál belénk sulykolni, a gondolat, hogy még annyi mindent nem tudunk a világról és benne önmagunkról, ami felfedezésre szorul, abszolút jogos és átjön a párbeszédeken keresztül. A legalább száz éves épület és annak berendezése természetesen már önmagában ad egy sajátos hangulatot a látottaknak, de Chloe nyomasztó helyzetét még inkább előtérbe tolja a titokzatos entitás jelenléte.
Chris (Chris Sullivan) és Rebekah (Lucy Liu) igyekeznek úrrá lenni tornyosuló probémáikon
A gamerek által előszeretettel csak "FPS-filmeknek" titulált produkciókra ugyan akadt már példa, de a technikát általában inkább az akció kihangsúlyozására használták, nem annyira a hangulat megalapozására és fokozására. Soderbergh mindezt elsősorban hosszú snittekkel éri el, vagyis igen kevés a vágás a filmben.
A rendező lényegében maga vette fel az egész filmet, ami nyilván nem volt túlságosan bonyolult, ennek ellenére kellőképp hatásos. Annyi biztos, hogy időnként egész látványos és izgalmas kamerakezelést láthatunk, de semmiképpen sem szokványosat.
Bár a film nem teljesen mentes a hasonló produkciókra jellemző közhelyektől, a rögzítés módja és a mondanivaló egészen különlegessé és érdekessé teszi. A befejezés ugyan nem különösebben ütős, de azért bír némi költőiséggel, sőt akár még tanulsággal is.
A leírtak alapján alighanem sejthető, hogy a Jelenlét elsősorban azoknak való, akik nem csak borzongani, hanem kicsit gondolkodni is szeretnének mozizás közben. Jelentősége már csak azért sem elhanyagolható, mert újabb bizonyítékként szolgál arra, hogy alacsony költségvetésből is lehet innovatív és színvonalas filmet készíteni.
Jelenlét előzetes
Jelenlét / Presence (2024)
elég csak egy nachos, köszi- Műfaj: Thriller
- Hazai premier: 2025. február 06.
- Rendezte: Steven Soderbergh
- Hossz: 85 perc
- Szereplők: Lucy Liu, Chris Sullivan, Callina Liang, Eddy Maday, West Mulholland
- Forgatókönyv: David Koepp
- Operatőr: Steven Soderbergh
- Vágó: Steven Soderbergh
- Zene: Zack Ryan
- IMDb: 28249919
- Gyártó: Extension 765
- Forgalmazó: Neon
- Honlap: presence.film