Hogyan tudnék élni nélküled? filmkritika

A múltbeli vonatkozás ellenére a film cselekménye napjainkban kezdődik, amikor Lili (Varga-Járó Sára) még évek múltán is tragikusan elvesztett szerelmét gyászolja. A magányos lányt hiába ostromolják a férfiak, nem igazán nyitott egy új kapcsolatra, inkább elhiteti magával, hogy ez így teljesen jó neki.

Egy nap azonban testvéreivel a szülei lakásában való rámolás közben rábukkan egy rég elfeledett naplóra, amit az anyjuk, Eszter (Törőcsik Franciska) írt még harminc évvel korábban. Ebből kiderül, hogy a nem éppen kicsapongásairól híres Eszter nem is volt mindig annyira hűséges apjukhoz, a meglehetősen merev és unalmas Mártonhoz (Brasch Bence).

A naplót olvasva ugyanis megelevenedik előttünk a múlt, amikor Eszter két barátnőjével a Batalonnál nyaralt, és minden igyekezete ellenére megismerkedett a szabad és életrevaló zenésszel, Gergővel (Ember Márk). S mint végül kiderül, a rég elfeledettnek hit kapcsolat még napjainkban is igen komoly jelentőséggel bír egyesek számára...

Eszter (Törőcsik Franciska) és Gergő (Ember Márk) először csak keresik a közös hangot

Mint tudjuk, a hasonló produkcióknak általában nem a történet a legerősebb része, és ez most is abszolút így van. Ennek megfelelően a cselekmény lényegében csupa bevett sablonból áll, mint például a vakáció közben talált szerelem, a megszokott komfortzónából való kilépés, a szigorú és főnökösködő apa, és még sorolhatnánk.

Habár a szülők történetének a következő generáció szemén keresztül történő vizsgálata nem annyira bevett szokás, erre is láthattunk már példákat. Mindazonáltal alighanem teljesen nyilvánvaló mindenki számára, hogy ezek a filmek nem az eredetiségről szólnak, de még csak nem is az értelemről, hanem pusztán a szórakoztatásról és a hormonokról.

Ebben pedig igencsak sokat segítenek az immár klasszikusnak számító, mégsem túlságosan régi, napjainkban is elég gyakran hallható zenék, melyek a Balatonnal, a nyári képekkel, illetve az egyébként szinte végig színes és vibráló képi világgal kiegészülve megteszik hatásukat.

Gábor (Marics Peti) nem csak az észt osztja, de együtt is ropja a többiekkel

És ha a nézőt sikerül megfelelő hangulatba hozni, akkor ő sem az óráját vagy az esetleges hibákat és hiányosságokat fogja nézni, sokkal inkább csak azt lesi, mennyire lefegyverző Ember Márk sármja, vagy hogy mennyire szexi Törőcsik Franciska testhez álló ruhája. Na meg azt, hogy hogyan lehetséges, hogy Sandra Bullock - ráadásul fiatalon - szerepel egy kortárs magyar filmben? (A válasz természetesen az, hogy nem szerepel, hanem valójában a rá kísértetiesen hasonlító Markó-Valentyik Annát láthatjuk Rita alakítójaként.)

Persze az, hogy a produkcióban általában véve jól festenek a fiúk és a lányok is, elsősorban a szereplőválogatásnak köszönhető, de itt nem ez a lényeg. A szimpatikus főszereplőknek vagy akár a nosztalgikus hangvételnek köszönhetően - melyek valamelyest a megrendezett jelenetek mesterkéltségét is képesek feledtetni - ugyanis a nézőben szintén feltámadhatnak ugyanazok a régi (vagy nem is olyan régi?) érzések. S bár mindez elsősorban a most élete derekán járó közönség szempontjából lehet érdekes, ezzel együtt akár az erre fogékony fiatalokat is beszippanthatja.

Lehet, hogy a főszereplők közt épp harag van, de attól még a táncosok örülhetnek

A Hogyan tudnék élni nélküled? érintőlegesen mesél ugyan a magányosságról, a szülői és társadalmi elvárásokról, az önmegvalósításról és a szabad akaratról, legfeljebb az utóbbiból képes valamiféle ízelítőt adni, azt is csupán egy gyors kaland erejéig. Mint tudjuk azonban, az egész nem is annyira magáról a történetről, hanem igazából egy életérzésről szól, melyet talán a romantika, az önfeledt szabadság és a boldogságkeresés kifejezések kombinációjával lehet a legjobban körülírni.

Mindez pedig sokak számára tökéletesen elegendőnek bizonyulhat egy szűk kétórás, felhőtlen kikapcsolódáshoz, mint amolyan kellemes nyári limonádé a hűvös és szürke télben, amin nem kell és nem is szabad sokat gondolkodni. A Demjén-slágerek és a körítés úgy is elviszik a hátukon a nem kevés nosztalgiát ébresztő filmet, hogy maga a sztori igazából ollóval összevágott és kényszeredetten összeragasztott sablonok tömkelegéből áll. A kellőképp megnyerő szereplők szerencsére még ebből is ki tudnak hozni annyit, hogy érzelmileg ne hagyja hidegen a nézők többségét.

Hogyan tudnék élni nélküled? előzetes