Azóta már majdnem egy teljes évtized telt el, Stallone pedig egyszer már ott is hagyta a produkciót, mivel nem tetszett neki az irány, amerre a producerek terelték a sorozatot. És ami azt illeti, időközben ő sem lett fiatalabb, és bizony bőven elmúlt már hetven éves (a francba, hogy repül az idő), ami köztudottan nem annyira kedvez az akciófilmes karriernek.
Nem túlságosan meglepő tehát, hogy a Feláldozh4tókkal Stallone végső búcsút vesz a franchise-tól. Ez egyúttal meg is magyarázza, hogy miért szerepel viszonylag keveset a filmben, lévén a még mindig "csak" az ötvenes éveit taposó, ám láthatóan továbbra is erőtől duzzadó Jason Stathamnek adja át a stafétabotot.
Ezzel együtt elég jelentős vérfrissítésre került sor a színészek terén, miközben a régi gárdából mostanra alig maradtak néhányan. A kérdés, hogy ilyen körülmények között vajon mennyire volt érdemes megcsinálni a folytatást ennyi idő után?
A feláldozhatók csapatát ezúttal egy olyan terroristacsoport után küldik, amely nukleáris robbanófejek megszerzésével és csempészésével foglalkozik. A csoport vezetője, Suarto Rahmat (Iko Uwais) nem csupán kiváló harcos és hidegvérű gyilkos, hanem olyan figura, aki mindig véghezviszi a feladatot, amire felbérelték.
Amikor Barney Ross (Stallone) és Lee Christmas (Statham) által harcba vezetett hőseink konfrontálódnak a terroristákkal, az akció nem egészen úgy sül el, ahogyan eltervezték. Ennek következtében a bomba végül összeáll, és egy amerikai hajó fedélzetén Oroszország felé tart. Ha pedig célba ér, az akár nyílt háborúhoz is vezethet a két fél között.
A feláldozhatóknak azonban nem csupán Rahmattal és népes csoportjával kell szembenéznie. Valaki ugyanis láthatóan beépült munkaadóik közé, miáltal az ellenség mindig mintha egy lépéssel előttük járna...
Mint látható, a sztori nem túl acélos, és nem sok újdonsággal szolgál, leginkább unalomig járatott klisékből áll össze. Emellett a narratíva reflektálni igyekszik a világ aktuális helyzetére, ami szintén nem biztos, hogy annyira jót tesz a filmnek - annak ellenére sem, hogy Oroszország és a Nyugat szembenállása, illetve a háborús eszkaláció veszélye valóban igen aktuális és húsba vágó téma.
Ugyanakkor mivel mostanában látszólag minden film és sorozat tele van az állandó reflektálással (már a Marvel is maximumra járatja, lásd Titkos invázió), nem csoda, ha a nézőknek tele van a hócipőjük. A többség - legalábbis szerintem - ilyen körülmények között már sokkal inkább éppen arra vágyik, hogy kiszakítsák a szürke hétköznapokból, ahelyett, hogy még a fiktív alkotások közben is folyton a valós helyzetre emlékeztetnék.
És hát lássuk be, ezeknek a moziknak sosem a szélesebb publikum vagy a fiatalabb korosztály volt az első számú célközönsége, hanem inkább a már kissé érettebb férfiak, akik lényegében a 80-as és 90-es évek akciósztárjainak filmjein nőttek fel. A veterán akciósztárokból viszont éppen hogy túl kevés van a produkcióban - Stallone és Dolph Lundgren mellett immár nem láthatunk olyan ikonokat, mint korábban Arnold Schwarzeneggert, Bruce Willist, Jet Lit, Chuck Norrist, Van Damme-ot, Mel Gibsont, Harrison Fordot, és még sorolhatnánk.
Az rendben van, hogy kapunk egy Iko Uwais - Jason Statham párosítást, ami azért eleve ígéretesnek tűnt, és alapvetően nem is okoz csalódást. Azonban bármilyen kemények ők ketten, a régi, igazán nagy kaliberű színészek hiányát ők sem képesek pótolni, egy, az idők során lényegében teljességgel feledésbe merült Andy Garciának pedig esélye sincs arra, hogy akár csak megközelítőleg felérjen hozzájuk karizmában és jelenlétben.
Tesztoszteron azért így is van bőven, amihez szinte kötelező tartozék egy jó csaj szerepeltetése. Ezúttal a szintén a fősodorból eltűnt Megan Foxot érte ez a megtiszteltetés, aki ugyan még mindig dögösnek mondható, mindazonáltal őt sem fenyegeti a legjobb vagy legszimpatikusabb színésznő díjára történő felterjesztés.
A sok klisé mellett a film humora sem valami nagy szám, s bár szokás szerint megy az egymásnak beszólogatás, a szöveg nagy része inkább csak felesleges szócséplésnek mondható. A legtöbbet még a harcok érik az egész produkcióban, amelyek pörgősek és néha egész látványosak, csak kicsit kevés van belőlük.
Komolyan venni persze nem nagyon lehet a látottakat, főleg mikor nem túl valósághű fordulatokkal szembesülünk (a gyengén látó hirtelen mindenkit eltalál, kényelmes időzítések stb.).
Azért a pozitívumok között még megemlíthető, hogy az R-besorolást (illetve nálunk a 18-as karikát) visszahozták, miután a tartalom szempontjából felpuhított harmadik részt sok kritika érte.
Összességében azonban azt kell mondjam, hogy mindez már túlságosan kevés az üdvösséghez, illetve ahhoz, hogy valóban érdemleges folytatásról beszélhessünk. A Feláldozh4tók arra mindenesetre remekül rávilágít, hogy az egykori kőkemény Sly és a régi sztárok nélkül már ez a széria sem az igazi, az igazán belevaló színészek mellé pedig egy régi vágású akciórendező sem ártana.
Az esetleges jövőt illetően pedig az lehet a legfőbb kérdés, hogy vajon lehet-e úgy nyitni a fiatalok felé, hogy közben a franchise idősebb rajongói is visszanyerjék az érdeklődésüket. Ám még ha lehetne is, ahhoz azért ütősebb tartalom és több régi sztár kellene...
Feláldozh4tók / Expend4bles (2023)
majd tévében, az ismétlést...- Műfaj: Akció
- Hazai premier: 2023. szeptember 21.
- Rendezte: Scott Waugh
- Hossz: 103 perc
- Szereplők: Jason Statham, Sylvester Stallone, 50 Cent, Megan Fox, Dolph Lundgren, Iko Uwais, Randy Couture, Andy Garcia
- Forgatókönyv: Kurt Wimmer, Tad Daggerhart, Max Adams
- Operatőr: Tim Maurice-Jones
- Vágó: Michael J. Duthie
- Zene: Guillaume Roussel
- IMDb: 3291150
- Gyártó: Millennium Media
- Forgalmazó: Lionsgate
- Honlap: expendables.movie