Bosszúállók: Végtelen háború filmkritika

A Végtelen háború pedig nem kevesebb, mint a tizenkilencedik felvonás a folyamatosan bővülő univerzumban, mely kicsit talán már uncsi néha, ennek ellenére a nézők még mindig tódulnak rá a mozikba. A Bosszúállók legújabb kalandja azonban a rengeteg szuperhős felvonultatásával és a már régóta beharangozott főellenség előtérbe tolásával kétségtelenül olyan alkalom, melyet vétek lenne kihagyni - amint azt a kiosztott pontszám is elárulja.

Két évvel az Amerika Kapitány: Polgárháború eseményei után járunk, amikor a szuperhősök válogatott csapata egy konfliktust követően két részre szakadt. Míg Tony Stark alias Vasember (Robert Downey Jr.) továbbra is a Bosszúállók vezetője marad, addig a Kapitány, azaz Steve Rogers (Chris Evans) és támogatói a nyilvánosságtól visszavonultan, rejtőzködve várakoznak.

S mint kiderül, van is mire, lévén a mindeddig többnyire a háttérben meghúzódó, interplanetáris ősgonosz, Thanos (Josh Brolin) végre megindítja támadását a Föld és az egész univerzum ellen. A végső győzelemhez azonban szüksége van a képregényekből már elhíresült Végtelen Kövekre, melyek teljes birtokában, a Végtelen Kesztyű segítségével szinte korlátlan hatalomra tehet szert.

Ebben persze minden erővel igyekszik őt megakadályozni a Bosszúllók sokat próbált gárdája, mely ezúttal számos másik szuperhőssel, többek közt a galaxis őrzőivel is kiegészül. Noha a harcmodorral kapcsolatos elképzeléseik nem egyszer radikálisan különböznek, kénytelenek közös nevezőre jutni egymással, ha bármiféle eséllyel akarnak szembenézni minden eddiginél veszélyesebb ellenségükkel...

Amikor a földi és az űrbeli hősök találkoznak...

Azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, hogy a Végtelen háború az összes korábbi, a Disney égisze alatt készült Marvel-film kulminációja, melyben jóformán minden eddigi szál és szereplő találkozik. S bár néha akadtak az átlagnál valamivel gyengébb alkotások, a stúdiónál Kevin Feige producer vezényletével tudatosan és előrelátó módon építkeztek az évek során, nagy vonalakban jónéhány esztendőre előre eltervezve az egyes lépéseket és mérföldköveket.

Ennek megfelelően a Bosszúállók legújabb kalandjában rengeteg olyan momentum akad, melyek az eddig történtek után úgy hatnak, mint hab a tortán, vagyis mint minden eddigi eseménynek a megkoronázása. A rajongók és a franchise kedvelői tehát felkészülhetnek rá, hogy valóságos orgiában lesz részük, és alighanem le sem lehet majd törölni a mosolyt a képükről egy-egy jelenet láttán, különösen az előzmények ismeretében.

Fej, Thor, Groot

Ugyanakkor amekkora pozitívummal szolgál számukra az effajta hosszadalmas univerzumépítés, a másik oldalon, az átlag mozinéző szempontjából inkább csak hátrányt jelent. Aki ugyanis eddig nem követte figyelemmel a Marvel szuperhőseinek kalandjait, az vajmi keveset fog érteni a rengeteg utalásból és hivatkozásból, melyek a korábbi történésekhez kapcsolódnak, ezáltal esetükben a coolság és az érzelmi faktor is jóval mérsékeltebb szerepet játszhat.

Mint már utaltam rá, a Végtelen háborúban rengeteg szuperhőst láthatunk - külön-külön és néha egyszerre is -, ami alighanem világrekordnak számít. Ez egyrészt nagyszerű, mivel szinte minden egyes pillanatban élvezhetjük egy-egy ikonikus vagy közkedvelt karakter társaságát vagy rendkívüli képességeit.

Másrészt viszont nagy kérdés volt, hogy a zsúfoltság miatt nem lesz-e majd probléma, hogy túl kevés idő jut az egyes karakterekre, ami miatt a jellemábrázolás és sokak szerepe minimálisra szorul, az egész cselekmény pedig nem lesz több egy nagy rohanásnál.

Wanda Maximoff (Elizabeth Olsen) nem véletlenül félti szerelmét, Víziót (Paul Bettany)

És valóban, mivel a rengeteg szereplő miatt nem volt lehetőség mindent részletesen megmagyarázni, mindenkinek csak annyi idő jutott, ami a cselekmény és az adott karakter történetének közvetlen előmozdítása érdekében szükséges, miközben számos tényt már ismertnek tekintettek az alkotók, és legfeljebb futólag hivatkoznak rá.

A szuperhősök összeeresztésében ugyanakkor rengeteg volt a potenciál, lévén a karizmatikus - és nem ritkán egocentrikus - karakterek első találkozása és kényszerű együttműködése számos vicces szituációt és poént eredményezhetett.

És azt kell mondjam, ebből a szempontból nem is kellett csalódnunk: a Végtelen háború egy szinte végig rendkívül jól balanszírozott mozi lett, melyben a könnyed és drámai pillanatok oly módon, remek érzékkel és ütemben váltják egymást, hogy közben nem zökkentenek ki a cselekményből.

A Földön sem épp a legrózsásabb a helyzet, de már megszokhattuk

Akad azért néhány jelenet, amikor egy picit túltolták a viccelődést, illetve amikor egy-egy geg inkább kínosra és gyermetegre, mintsem valóban humorosra sikeredett, de szerencsére ezek vannak kisebbségben. A poénok nagy része szellemes, ütős, és jellemző az adott karakterekre, miközben a dráma megfelelő mértékben adagolt, a veszteségek, illetve a felmerülő témák és dilemmák kellő kibontása képes valódi súlyt kölcsönözni a narratívának.

A megemelkedett tétek folyamatos érzékeltetése mellett, az alapvetően könnyed hangvétel ellenére is feszült hangulat fenntartásában szintén nagy szerepet játszik, hogy itt már Thanos sem az a fajta egydimenziós antagonista, amit a hasonló szuperhősfilmekben általában megszokhattunk. Az Őrült Titán szolgálói és hadvezérei mind erősek és igazi kihívást jelentenek hőseinknek, miáltal az összecsapások is kemények és izgalmasak.

Thanos (Josh Brolin) sem fogja vissza magát, ha oda kell pörkölni

A szerteágazó események és maguk a csatajelenetek is szerencsére mindvégig jól követhetők, a zsúfoltság nem túl zavaró, a vágás pedig dicséretes. A maga 300-400 millió dollárra becsült költségvetésével a Végtelen háború az egyik, ha nem a legdrágább produkció a filmtörténelemben, s bár a kiadások jelentős részét nyilván a nagyszámú sztárszínész gázsija emésztette fel, azért az látszik, hogy a látványra és az egész körítésre nagyon komoly hangsúlyt fektettek.

Egyszerre több, a szakma csúcsát jelentő effekt-stúdió (ILM, Weta, Digital Domain stb.) dolgozott a képi világ valósághű realizációján, a befektetett munkának pedig meg is lett az eredménye, a változatos helyszínek és a nagyszabású csatajelenetek önmagukért beszélnek. A CGI összességében nem feltűnő, mindössze egy-két alkalommal lehet zavaró, de ennyi szerintem bőven megbocsátható. Nekem sajnos csak normál 2D-s vetítésen volt alkalmam előszörre megnézni a filmet, de biztos vagyok benne, hogy az IMAX 3D ezúttal bőven megéri a felárat.

Amerika Kapitány (Chris Evans) és bajtársai készen állnak a végső összecsapásra

A Marvel és a Disney teljes bizalmát élvező Russo-fivérek (Amerika Kapitány: A tél katonája és Amerika kapitány: Polgárháború) tehát abszolút sikerre vitték Feige apró építőkockákból felépített tervét, és a jelek szerint végleg átvették a Bosszúállók stafétabotját Joss Whedontól, aki az Ultron koránál besokallt és kiszállt az univerzumból.

A következő, jövőre érkező - és az aktuális történetfolyamot lezáró - Bosszúállók mozit is ők rendezik, amivel kapcsolatban a kérdés csupán annyi, hogyan lehet ezt még überelni, illetve hová lehet fokozni, ha ezentúl ezt tekintjük az új etalonnak a szuperhősfilmek terén. A Végtelen háború mindenesetre olyan moziélmény, amire érdemes legalább még egyszer beülnie mindenkinek, aki egy kicsit is lelkesedik a Marvel immár ikonikus karaktereiért és azok kalandjaiért.

Bosszúállók: Végtelen háború előzetes