Borderlands filmkritika

A produkció a Gearbox Software által fejlesztett játékok alapján, azok karaktereinek és világának felhasználásával készült, melyek igen nagy népszerűségnek örvendenek a játékosok körében, ezért eleve lehetett számítani bizonyos mértékű érdeklődésre. Ám talán még ennél is fontosabb, hogy az előzetesek A galaxis őrzőire hajazó, amolyan ereszd el a hajam akció-kalandozást ígértek, ami főleg a fiatalok, de akár a képregény-rajongók számára is felettébb csalogató lehet.

Úgyszintén növelte a film ázsióját egy olyan sztár leszerződtetése a főszerepre, mint Cate Blanchett, aki mellett Kevin Hart és Jamie Lee Curtis is elég jelentős feladatot kapott. Ez már csak azért is lényeges lehet, mert egy ilyen mozi esetében, melynél a sztori nyilvánvalóan limonádé, az egész sikere lényegében azon múlik, hogy a karakterek és a humor hogyan működnek, miközben persze a látvány is kiemelten fontos jelentőséggel bír. Lássuk hát, mennyire képes megfelelni a film a felfokozott várakozásoknak!

A sokat látott Lilith (Cate Blanchett) nem ijed meg a saját árnyékától

A történet szerint Lilith, a hírhedt fejvadász (Blanchett) kénytelen visszatérni szülőbolygójára, az elhagyott és lepusztult Pandorára, hogy megkeresse a nagyhatalmú Atlas (Edgar Ramirez) eltűnt lányát. Kicsi Tina (Ariana Greenblatt) azonban remekül megvan apja nélkül, és robbanó plüssnyulaival, na meg nagydarab védelmezőjével, Krieggel (Florian Munteanu), illetve az egykori zsoldos Rolanddal (Kevin Hart) nagyon is képes borsot törni az őt keresők orra alá.

A dolog azonban nem ilyen egyszerű, mivel a lány az egyik kulcsa a megoldásnak, amely elvezet egy titkos kamrához, ami szinte korlátlan hatalmat rejt magában. Hogy ezt megszerezzék, mielőtt még mások tennék rá a kezüket, Lilith kénytelen-kelletlen szövetségre lép a furcsa társasággal, melyhez szintén csatlakozik az okosságait folyamatosan hangoztató robot, Claptrap, valamint Tannis, a különc tudós (Jamie Lee Curtis), aki sokat tud a kamra rejtelmeiről.

Miközben mindenféle banditával, barbárral és szörnnyel kell megküzdeniük, hadseregével folyton a nyomukban lohol Atlas fogdmegje, Knoxx parancsnok (Janina Gavankar) is. De vajon sikerül-e végül kinyitniuk a titkos kamrát, és fényt deríteni a saját szerepükre ebben az őrült és életveszélyes játszmában?

Csapatban még izgalmasabb a száguldozás

Nos, a legjobb hír az egész produkcióval kapcsolatban talán az lehet, hogy a játékok világát egész jól visszaadja, és a látvány hellyel-közzel rendben van. Mivel a Borderlands nagy részét Magyarországon forgatták még 2021-ben, számos honfitársunk közreműködött a jelmezek, a díszletek és a praktikus effektusok megalkotásában, és az ő munkájukra alapvetően büszkék is lehetünk. Az már más kérdés, hogy az utómunkák során a tengerentúlon készült CGI-felvételek milyenre sikerültek, mivel a végeredmény nem lett teljesen mentes a hasonló filmeknél tapasztalható műanyag mellékíztől.

Ezt a sajnálatos jelenséget csak tovább erősíti a sablonos, minden eredetiséget nélkülöző sztori és a kidolgozatlan karakterek, akik között a kémia is csak minimális mértékben működik. A felettébb egysíkú szereplők közül talán még Lilith az, aki félig-meddig értékelhetőnek mondható, valamint a szándékoltan cuki Kicsi Tina, aki hiányosságai ellenére is aranyos és egész szerethető. Amikor épp nem idegesítő, a robot is tud szórakoztató lenni, rajtuk kívül azonban mindenki más gyakorlatilag a jellegtelen statiszták szerepébe kényszerül.

Kicsi Tina (Ariana Greenblatt) cuki külseje ellenére imád robbantgatni

A szereplők közötti kapcsolatok minősége tehát nem igazán összehasonlítható az A galaxis őrzőiben látottakkal, és a humor sokszor még annál is gyerekesebb, összességében pedig meglehetősen gyengécskének mondható. S bár azt nem állítanám, hogy teljesen hiányzik a lélek a filmből, annyi bizonyos, hogy jól beleillik a Hollywood által a tömegcikkek mintájára futószalagon gyártott mozik sorába.

Eli Roth rendező az akciókat ugyan kellő magabiztossággal vezényelte le, a forgatókönyv ordító hiányosságait azonban ő sem volt képes orvosolni. Persze valószínűleg az sem segített, hogy Roth számára, aki eddig inkább borzongatni szerette a nézőket alkotásaival (Kopp-kopp, A végzet órája, Hullaadás), alighanem meglehetősen idegen volt a műfaj. És ha eddig csupán másodvonalbeli direktorként tekinthettünk rá, akkor abban is biztosak lehetünk, hogy nem ez az alkotás fogja meghozni neki az áttörést.

Nyomon van a csapat

Mindent egybevetve a Borderlands mozis adaptációja aligha a legrosszabb a kategóriájában, ám közel sem hozza azt a remélt szintet, mint amit a jellegében valamelyest hasonló A galaxis őrzői képvisel.

S bár a rajongók a világ életre keltésével valamennyire elégedettek lehetnek, könnyen lehet, hogy a nem kevés kívánnivalót maga után hagyó történet és karakterek csalódást okoznak majd a számukra. Arról már nem is beszélve, hogy a játékokban tapasztalható, jó értelemben vett őrületnek és fantáziadús megoldásoknak itt szinte nyoma sincs.

Átlagos nézőként pedig, ha az embernek nincsenek különösebb elvárásai, és csak egy agykikapcsolós mozira vágyik, akkor egyszer akár még nézhető is lehet a Borderlands. Túlságosan mély nyomot azonban nemigen fog hagyni senki emlékezetében...

Borderlands előzetes