Batman Superman ellen - Az igazság hajnala filmkritika

Noha a három évvel ezelőtti, a változatosság kedvéért Az acélember címmel felruházott Superman reboot igen jól keresett a kasszáknál, kritikai szempontból nem talált kedvező fogadtatásra. Zack Snyder filmje túl sokat markolt és annál kevesebbet fogott - annyira epikus akart lenni, hogy a végén semmitmondóvá és kisstílűvé vált, öncélú látványorgiával megspékelve.

Vajon a folytatás, melybe immár Batmant, sőt az eddig élőszereplős filmben még sosem látott Wonder Womant, Aquamant, Flasht és Cyborgot is beleírták, csak hogy később még tovább bővítsék a csapatot az Igazság ligájává (amire alighanem Az igazság hajnala alcím is utalni kíván), képes-e kiküszöbölni a csorbát, és a jó irányba terelni eme (anyagilag mindenképpen) ígéretes franchise-t?

Wonder Woman (Gal Gadot) akár a feministák élharcosa is lehetne

A Metropolisban történt, városrengető zúzást követően a személyesen is érintett milliárdos üzletember, Bruce Wayne (Ben Affleck) úgy látja, hogy a önkéntes őrangyal szerepét játszó Superman istenként tekint magára, akit senki sem korlátozhat, ezért komoly veszélyt jelent az emberiség számára. Ugyanakkor a Clark Kent alteregója alatt a Daily Planet újságírójaként tevékenykedő Acélember (Henry Cavill) szerint Batman nem több egy öntörvényű Gotham-i igazságosztónál, akit a helyi hatóságok felelőtlenül hagynak garázdálkodni.

A két, fokozatosan egymás ellen forduló szuperhős rivalizálása mellett ráadásul az agyafúrt mágnásörökös, Lex Luthor (Jesse Eisenberg) is keveri a lapokat, és természetesen a Földet fenyegető újabb veszedelem úgyszintén elkerülhetetlen...

Lex Luthor (Jesse Eisenberg) nem kispályázik

A Batman Superman ellen egyfelől a Kripton bolygóról származó Clark Kent történetének folytatása Az acélember eseményeit követően, amolyan Amerikai kapitány kontra Bosszúállók módra, azaz egyéb szuperhősök aktív bevonásával. (Hogy ki másolt kiről az most részletkérdés - a lényeg, hogy e film esetében legalább nem egy több főszereplős franchise mozit akarnak eladni egyetlen szuperhős epizódjaként.) Ugyanakkor egy idősebb Batman önmagával és az aktuális világgal való küzdelmének is tanúi lehetünk, még ha a figura közelebbi múltjával kapcsolatban nem is leszünk okosabbak.

Az alkotók és a stúdió újfent sutba dobták egyes karakterek általuk feleslegesnek vagy haszontalannak ítélt előéletét, illetve jótékony hallgatásba burkolóztak a nem kívánatos részletekkel kapcsolatban, hogy kizárólag az aktuális eseményekre, illetve a karakterek esszenciájára koncentrálhassanak. Így például Batman jelen inkarnációja elméletileg nem azonos a Christopher Nolan-féle Sötét lovag trilógiában látott, szüleit gyermekként elveszített szuperhősével, még ha eredetét illetően alapvetően meg is idéződnek a kánonból jól ismert mozzanatok és motivációk.

Bruce Wayne (Ben Affleck) még mindig az elnyűhetetlen Alfred (Jeremy Irons) segítségére támaszkodik

A narratíva Superman és fajtája földi létjogosultságára helyezi a hangsúlyt, e körül forog a média és a közvélemény, valamint az Acélember és a Denevérember ellentéte is. Az egyébként most is igen nagyszabású és látványos akcióból épp csak annyi van, amennyi szükséges a sztori felvezetéséhez, az alkotók kellő időt szántak a jellemfejlődés bemutatására. Amellett, hogy a cselekmény mozzanatai megkapják a kellő mélységet, ezúttal nem, vagy csak minimális mértékben köszönnek vissza az Acélemberben félresiklott, karakterépítőnek szánt, ám egyáltalán nem reális és hihető, vagy épp kifejezetten erőltetett momentumok (lásd az öreg Kent halála).

Az aktuális trendeket követő, a lehető legnagyobb realizmusra törekvő ábrázolásmód érdekes elegyet alkot a Snyderre annyira jellemző, szürreális álomképek kombinálásával. Az egyébként igencsak sötét hangulatúra és megjelenésűre kalibrált produkcióhoz azonban nagyon is illik ez a kettősség, a képregények világa és a mai, terrorizmussal és kontrollfóbiával átszőtt valóság sajátos, ám igen stílusos keresztezése.

Zack Snyder elméjében járunk...

A produkcióval kapcsolatos előzetes aggodalmak nagy része a színészválasztásból származott, azon belül is elsősorban Ben Affleck személyéből, aki ellen sok rajongónak akadt kifogása, részben a nagy bukásnak bizonyult Daredevil fényében. Affleck teljesítményére azonban nemigen lehet panasz, alapvetően illik hozzá a magabiztos, de kiábrándult figura, és jól adja a megtört, célját kereső Bruce Wayne-t. Az már más kérdés, hogy a szájába adott szövegek nem mindig a legacélosabbak vagy a legszerencsésebbek...

A pellengérre állított Superman szerepében Henry Cavill is hozza a kötelezőt, kellőképpen szofisztikált játéka révén megfelelően képes érzékeltetni a karakter árnyalatait és vívódását. Az pedig, hogy ezt a maga nyers módján teszi, passzol Affleck alakításához, tehát mondhatni jól kiegészítik egymást.

Nem mindenki rajong ennyire Supermanért (Henry Cavill)

A sokak számára alighanem ripacskodónak ható Jesse Eisenberg úgyszintén megosztó lehet, ráadásul elsőre talán kissé valóban fiatalnak tűnhet Luthor szerepére. Tény, hogy a hasonlóságok ellenére egészen más benyomást tesz az emberre, mint korábban Gene Hackman vagy akár Kevin Spacey, a figura őrült különcségét viszont sikerült megragadnia. A cselszövésben ezúttal is jeleskedő Luthor igazi hatalma és karizmája azonban nem a fizikai megjelenésében, hanem körmönfont módszereiben és machinációiban rejlik.

A Wonder Womanként (sajnos túl keveset) látható Gal Gadot üde színfolt, Amy Adams pedig bájos, mint mindig, valamint kellőképp kemény és rámenős, hogy eladja nekünk Lois minden lében kanál karakterét. A filmben - a tévés hírbejátszások mellett - elsősorban a Daily Planet szerkesztősége hivatott képviselni a média reakcióját az ellentmondásos eseményekre, mely feladatát részben el is látja, mindazonáltal ez a vonal mindvégig kissé felszínes és kidolgozatlan marad.

Lois Lane (Amy Adams) általában hallgat főnökére, Perry White-ra (Laurence Fishburne)... Kivéve, amikor nem.

Akadnak tehát elnagyolt történeti elemek, és nem egyszer találkozhatunk banálisan hangzó szövegekkel és párbeszédekkel, ám ezek mennyisége nem túl vészes, egy képregények alapján készült fantasy filmbe alapvetően belefér. Ennél zavaróbb hiányosság a sok nyitott kérdés, lévén a Batman Superman ellen két és fél órás játékideje alatt lényegében több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol.

Ezek némelyikére minden bizonnyal választ kapunk majd a következő DC-mozifilmben, vagyis feltehetően Az Igazság ligájában, melynek jelen produkció egyértelműen a felvezetéséül szolgált. A számottevő anyagi bevétel és a busás haszon már szinte borítékolható, a franchise pedig gőzerővel düböröghet tovább, igyekezvén utolérni a konkurens Marvel-adaptációk elsöprő sikereit.

Batman Superman ellen - Az igazság hajnala előzetes