Barbár filmkritika

Furcsa módon a trend alól a Disney sem kivétel - hol van már az az idő, amikor az egeres stúdió leginkább csak gyerekeknek, illetve családoknak szóló tartalmakat produkált. Mióta megvették a Fox-ot és minden egyebet, amire csak rá tudták tenni a kezüket, már az olyan franchise-ok is hozzájuk tartoznak, mint például az Alien, avagy a Nyolcadik utas és a nálunk Ragadozó néven futó Predator.

Mint azonban ezen címek némelyike is bizonyítja, attól még lehet jó egy-egy produkció, ami a Disney égisze alatt megjelenik, történetesen akkor is, ha egy horrorfilmről van szó.

Ilyen a stúdió streaming-platformján, a Disney+-on hazánkban most debütáló Barbár, amelyet a következőkben szeretnénk a figyelmetekbe ajánlani. A film szeptemberben debütált az amerikai mozikban, ám ahhoz képest, hogy mennyire biztató kritikákat kapott, a kasszáknál igen szerény bevételt hozott, így sok más országba már csak a streamingen keresztül jutott el.

Tess (Georgina Campbell) kellemetlen meglepetésben részesül a lefoglalt szálláson

Tess (Georgina Campbell) egy állásinterjú miatt érkezik Detroitba, ahol az Airbnb-n keresztül foglalt magának házat a külvárosban. Amikor azonban késő este egy vihar közepette eléri a megadott címet, kénytelen azzal szembesülni, hogy a szállásra már beköltözött egy fiatalember.

Keith (Bill Skarsgard) először maga is meglepettnek tűnik a furcsa helyzet miatt, ám hamarosan igencsak barátságosnak és kedvesnek bizonyul. Így Tess végül belemegy, hogy ott tölti az éjszakát, annak ellenére, hogy akad néhány baljós előjel, melyek továbbra is fenntartják benne a bizalmatlanságot a férfi és a ház iránt.

A lánynak végül olyasmivel kell szembenéznie jóhiszeműsége következtében, amire korábban rémálmában sem mert volna gondolni. Amikor pedig befut a ház igazi tulajdonosa, A.J. Gilbride (Justin Long), a lecsúszott sorozatszínész, végleg elszabadul a pokol...

Keith (Bill Skarsgard) nem érti a dolgot, de azért nem küld el egy ilyen csinos jövevényt

A Barbár Zach Cregger rendező első olyan filmje, amit egyedül vezényelt le, de ezt nem feltétlenül lehet észrevenni az eredményen. Creggert állítólag egy olyan könyv inspirálta, mely arra hívja fel a nők figyelmét, hogy ne hagyják figyelmen kívül a tudatalattijukból érkező figyelmeztetéseket a férfiakkal való napi interakcióik során.

A direktor nagyban épít is erre, a hímnemű nézőkkel ugyanúgy kiválóan érzékeltetve, mit érezhet egy nő, ha egy idegen férfival kell egy fedél alatt töltenie az éjszakát. A feszültségépítés minden egyéb tekintetben is dicséretes, és amikor Cregger szándékosan felfüggeszti, sikerül neki újra a nulláról felépítenie azt.

Wattafakk???!!!

Az embernek jó ideig fogalma sincs, mire számítson, de az egész cselekmény leginkább egy őrült hullámvasutazáshoz hasonlítható. Ráadásul sajátos műfaji egyveleget kapunk, melyben akad szinte minden: horror, thriller, dráma, komédia, társadalomkritika, sőt még egy csipetnyi romantika is.

A Barbár úgy tud ijesztő és kiszámíthatatlan lenni, hogy közben aktuális témákat és problémákat tárgyal többnyire intelligens módon, és bővelkedik a fekete humorban. Az utóbbi elsődleges szállítója Justin Long, kinek karaktere a film végéig rendkívül vicces, illetve szórakoztató a maga esetlenségében.

Mivel A.J. morálisan kettős és zavaros figura, időnként legalább annyira szánakozunk, mint amennyire nevetünk rajta. S bár esetében a jellemábrázolás kicsit hajaz a karikatúrára, amit képvisel napjaink társadalmai vonatkozásában az nagyon is átjön a narratívából.

A.J. Gilbride (Justin Long) sem pont erre számított, amikor megérkezett

A gondot inkább az jelenti, hogy a sarkított ábrázolásmód adott esetben nagyon is súlyos és összetett kérdések elbagatellizálásához vezet. Ugyanez részben elmondható a filmben prezentált társadalmi problémákkal kapcsolatban, amennyiben azok a kelleténél kissé eltúlzottabb formában kerülnek tárgyalásra.

Az alkotás legnagyobb hibája mégis az, hogy időnként az emberek viselkedése, illetve egyes fordulatok annyira irreálisak és hihetetlenek, hogy szinte teljesen hülyére veszik a nézőt. Ez pedig azért eléggé képes kizökkenteni az embert, bármennyire is hatásos a cselekmény felépítése és a feszültségteremtés...

Mikor lesz már vége ennek a rémálomnak?

Végső soron azonban nyilvánvaló, hogy nem annyira a komoly mondanivaló és a dráma sulykolása, mintsem a szórakoztatás volt Cregger célja. Nem mondom, hogy a Barbár teljességgel mentes a szokásos közhelyektől, ám hatásossága, aktualitása és újszerűsége miatt még ezt is meg lehet bocsátani neki, a felettébb valószerűtlen fordulatokkal egyetemben.

Mindazonáltal azt hozzá kell tennem, hogy a humorral teli tárgyalásmód ellenére a film felkavaró jelenetekben sem szenved hiányt. De ha valakinek van gyomra az ilyesmihez, egy jó másfél órás kikapcsolódásnak bőven megteszi...

Barbár előzetes