Manapság azonban már nem okoz problémát vagy netán álmatlan éjszakákat a stúdióvezetőknek, ha ugyanazt a címet néhány évvel később megpróbálják újra eladni, némi változtatás mellett. Az Öngyilkos Osztag újabb bevetése elvileg a 2016-os film önálló folytatása - vagyis kevés szállal kapcsolódik a korábbi társprodukcióhoz -, nem pedig egy teljesen új reboot (még ha részben annak is tekinthető).
Habár sok új karakterrel találkozunk, néhányan megmaradtak az eredeti szereplőgárdából, így közönségkedvencekből most sincs hiány. Ráadásul ezúttal a Warner végül egy másik közönségkedvencet, James Gunn-t kérte fel a rendezésre és a forgatókönyv megírására, aki a Marvel-féle A galaxis őrzői két részével tett szert elég komoly rajongótáborra.
Ahogy azt már minden, a hollywoodi produkciók terén egy kicsit is tájékozott olvasó tudja, a direktort a harmadik epizód munkálatainak megkezdése előtt a Disney "kitagadta" egy, a közösségi médiában tett régebbi kommentje miatt, majd miután leszerződött e filmre a DC-vel és a Warnerrel, a nagyközönség nyomására visszafogadták. És Gunn legújabb alkotása láttán azt kell mondjam, jó eséllyel nem fogják megbánni a döntésüket...
Az A.R.G.U.S. elnevezésű amerikai kormányszervezet igazgatója, Amanda Waller (Viola Davis) nem pusztán a rossz útra tévedt szuperemberek fogva tartásáról gondoskodik, de még kísérletezik is rajtuk, hogy különleges képességeket igénylő bevetésekre küldhesse őket. Így jön létre az X-különítmény, melyet mindenki csak Öngyilkos Osztagnak becéz tagjainak feláldozhatósága és igen nagy halandósági rátája miatt.
Habár a Supermanre kriptonittal lövöldöző Bloodsport-nak (Idris Elba) esze ágában sincs csatlakozni, Waller befolyása és gátlástalan tárgyalási módszerei révén végül mégis ráveszi, hogy az osztag élére álljon. Ugyanakkor a katonai múlttal bíró Rick Flag-et (Joel Kinnaman) bízza meg a különítmény terepi vezetésével, és ad melléjük még egy rakás elvetemült figurát, mint amilyen például a bájos pszichopata Harley Quinn (Margot Robbie), a bizarr színes pöttyökkel lövöldöző Polka-Dot Man (David Dastmalchian) vagy Nanaue, a folyton éhes cápaember.
A küldetés: behatolás egy apró latin-amerikai szigetországba, ahol el kell pusztítani a náci korszakból fennmaradt Jotunheim tornyot, illetve az ott működtetett labort és az egész világra veszélyes kísérleteket. Amit azonban (a fejükbe ültetett bombával kényszerített) hőseink ott találnak, az még az ő igen vad képzeletüket is felülmúlja...
Az már talán ennyiből is jól érzékelhető, hogy az alapsztori újfent eléggé sablonos, ám képregény-adaptációról lévén szó nyilván nem a világmegváltó cselekmény volt az alkotók célja. Szerencsére Gunn ebből is kihozza, amit lehetséges, amihez a karaktereken, illetve azok interakcióin keresztül vezet az út.
Az író-rendező minden fontosabb szereplőt kellő odafigyelésben részesít és aprólékos gondossággal épít fel. S bár a bevezetés szinte azonnal egy nagyobb szabású akciójelenettel indít, közben, illetve első színre lépésük alkalmával az (anti)hősök bemutatása is megtörténik, így a film azok számára is érthető és élvezhető, akik nem kenik-vágják a DC szuperhőseit.
A naivan eszement és zseniális Harley Quinn figurája ezúttal is viszi a pálmát, egész egyszerűen baromi menő és karakterhű szinte minden, amit csinál - látszik, mennyire hálás szerep ez a Quinn-t immár harmadszor eljátszó Margot Robbie-nak. De a többiek úgyszintén nagyon jók és egyediek, és remekül kiegészítik egymást.
Azon túlmenően, hogy diskurzusaik, illetve egymásra adott reakciók szinte kivétel nélkül ülnek és viccesek, a szó jó értelmében vett beteg, fekete humor kiváló érzékkel került adagolásra. Gunn a legváratlanabb pillanatokban képes bedobni olyan poénokat, amelyek annyira morbidnak tűnnek az adott helyzetben, hogy éppen ezért mulatságosak. A rendező mindezt kiválóan ötvözi a már-már groteszk jelenetekkel, ahol nem rest akár a különféle halálnemekkel viccelődni, bűnös élvezetet nyújtva felnőtt közönsége számára.
Az Öngyilkos Osztag tehát egyáltalán nem riad vissza az erőszak kendőzetlen ábrázolásától, mint ahogy a káromkodások is úgy röpködnek, ahogy az kimondóinak karakterétől már majdhogynem elvárható. Azt kell mondjam, ha a DC inkább a hasonló R besorolású szuperhősfilmektől várja az áttörést, azt alighanem igen jól teszi - különösen annak fényében, hogy az első Öngyilkos Osztagot egyetlen szóval leginkább úgy lehetne jellemezni, hogy semmilyen volt.
Ugyanezt még véletlenül sem lehet elmondani ezen újabb próbálkozásról, mely annak ellenére, hogy a rendező eddigi legnagyobb sikerei megmaradtak a családbarát formátumnál, mégis tipikus James Gunn mozinak nevezhető. Az biztos, hogy van stílusa, s még ha néha túlzásba is viszi az idétlenséget vagy a komoly dolgokkal való poénkodást, alapvetően ugyanolyan jó érzékkel bánik a felnőtt témákkal, mint a sötét humorral.
Miközben újra meg újra megnevetteti a nézőt, a narratíva képes igen komoly érzelmeket ébreszteni bennünk, sőt időnként még el is gondolkodtat egy-egy pillanatra. Habár az olyan fajsúlyos témák, mint az imperializmus vagy a kormányzati cselszövés és manipuláció már egyáltalán nem számít újdonságnak, a film remekül ötvözi azokat a szereplők közötti, egocentrikus versengéssel egybekötött ökörködéssel.
Gunn az amerikai kormány emberéletet nem kímélő hatalmi játszmáit szembeállítja a szuper- és hétköznapi hősök felelősségével, melyet elsősorban Peacemaker (John Cena) és Bloodsport szórakoztató, mégis jelentőséggel bíró rivalizálása képvisel.
Míg egyikük az a szuperkatona, aki bármire hajlandó a nemzet és a béke fenntartása érdekében (még a legkevésbé békés eszközök alkalmazásától sem riad vissza), a másik csupán magát és a szeretteit védi, miközben morális döntést kell hoznia rengeteg ártatlan ember életéről.
A film látványvilága kissé koszos és durva, ugyanakkor kétségtelenül színes és vibráló, ami illik a szereplőkhöz és a dilis hangvételhez. Gunn takarékosan bánt a számítógépes grafikával, és amit csak lehetett, praktikus trükkök segítségével igyekezett megvalósítani - ez összességében egyáltalán nem tett rosszat az összhatásnak.
Habár a főgonosz felettébb idétlen és fura jelenség, mégis félelmetes a maga egyszerű, de annál kegyetlenebb módján. Amolyan tipikus, mindazonáltal a jobbik fajtához tartozó képregény-gonosznak mondható, ami lényegében a produkcióval kapcsolatban is megállja a helyét - rajongói szemmel valahogy így kell elkészíteni egy jó és élvezetes képregényadaptációt.
Ami tehát sikerült James Gunn-nak a Marvel univerzumában A galaxis őrzőivel, azt most a DCEU-ban is megcsinálta Az Öngyilkos Osztag újragondolásával. Azon túl pedig, hogy mindezt a műfaj kedvelőinek nagy örömére teszi, még némi új életet is lehel az immár végletekig elcsépelt szuperhősfilmek műfajába.
Az Öngyilkos Osztag / The Suicide Squad (2021)
egy popcornt kérek kólával!- Műfaj: Szuperhősfilm
- Hazai premier: 2021. augusztus 05.
- Rendezte: James Gunn
- Hossz: 132 perc
- Szereplők: Margot Robbie, Idris Elba, John Cena, Viola Davis, Joel Kinnaman, Jai Courtney, Alice Braga
- Forgatókönyv: James Gunn
- Operatőr: Henry Braham
- Vágó: Frad Raskin, Christian Wagner
- Zene: John Murphy
- IMDb: 6334354
- Gyártó: DC Films
- Forgalmazó: Warner Bros. Pictures
- Honlap: thesuicidesquad.net