Az Igazság Ligája filmkritika

Annak ellenére, hogy a Marvel jóval előbb elkezdte - és intenzívebben is folytatja - moziverzuma tevékeny építését, a DC abból a szempontból utolérte, sőt meg is előzte riválisát, hogy válogatott hőseit már idén, rögtön az első Igazság Ligája filmben szembeállította a Földön is uralkodni vágyó, galaktikus szupergonosszal, míg a Marvel ugyanezt csak jövőre, hosszas előkészítés után teszi meg Thanos és a galaxis őrzőivel kiegészülő Bosszúállók egymásnak eresztésével a Végtelen háborúban. Az azonnal előtérbe tolt Steppenwolf sajnálatos módon nem kevésbé sablonos antagonista, mint amilyennek a közönség számára régóta belengetett társa kinéz - de lássuk, vajon a DC jelen produkciójának egésze vajon mennyire jobb vagy rosszabb nála!

Miután Superman (Henry Cavill) életét áldozta Metropolis és a Föld megmentéséért, általános bánat telepedett a világra, bolygónk pedig újfent idegenek prédájává vált. Amikor azonban nyilvánvalóvá válik, hogy Steppenwolf (Ciarán Hinds) évezredek után újra visszatér, Bruce Wayne alias Batman (Ben Affleck) Diana Prince azaz Wonder Woman (Gal Gadot) segítségét kéri egy szuperhősökből álló csapat összeállításához.

A másik univerzumban a Végtelen köveket kereső Thanos-hoz némiképp hasonlóképpen Steppenwolf három olyan láda után kutat, melyek egyesítésével lényegében uralkodhat a mindenség felett. Ezek egyikét a tenger által eltemetett Atlantiszból, a másikat pedig a világ elől szintén elzárt Themiszküra szigetéről sikerül megszereznie, az egyaránt kiváló harcos amazonok, illetve Aquaman (Jason Momoa) minden erőfeszítése ellenére.

Az utóbbi mellett az önmagát kereső, fiatal Barry Allen alias Flash-sel (Ezra Miller) valamint az idegen technológia és egy baleset miatt félig géppé változott Victor Stone-nal, vagyis Cyborg-gal (Ray Fisher) kiegészülő csapat a harmadik ládához igyekszik, hogy időben megállítsa a készülő apokalipszist, ami Steppenwolf és paradémonokból álló serege révén manifesztálódik. Kérdéses azonban, korlátozott képességeikkel mire mennek a Földön a legnagyobb hatalommal bíró Superman segítsége nélkül...

Aquaman (Jason Momoa) eleinte nem akar csatlakozni

A közvetlen előzményként szolgált Batman Superman ellen csalódást okozott másfél évvel ezelőtt volt, és sajnos azt kell mondjam, Az Igazság Ligája sem tudott fölé nőni, melynek a közhelyes főgonosz távolról sem a legnagyobb problémája. A sztori igencsak vékony, és az alkotók ugyan igyekeznek tovább szőni a szereplők saját történetét - több-kevesebb sikerrel -, jobbára mégis valódi mélység nélküli típusfigurákat kapunk, akikre ráadásul sokszor rá sem lehet ismerni.

A játékidő nagy része az egyes szuperhősök és viszonyaik felépítésével telik, ami eléggé körülményes, lévén három teljesen új karaktert kellett bemutatni, miközben a többinek legalább egy teljes film tárta elénk a személyes történetét. A hősök szokás szerint egymást zrikáló attitűdje időnként ütős poénokat eredményez, ennek ellenére sokszor felettébb esetlen a humor és a párbeszédek.

Harca (és beszólásra) készen

Az alkotók - ki tudja, talán éppen a két Bosszúálló mozit is rendező Joss Whedon - túlságosan erőltették a lazaságot a Marvel filmek mintájára, ami azonban nem mindig illik a karakterekhez, és gyakran faramuci vagy kínos pillanatokhoz vezet. Nem sikerült tehát igazán megtalálni az egészséges egyensúlyt a narratíva komorsága és a könnyed hangvétel között, amire akár azt is mondhatnánk, hogy komoly témák kissé gyermeteg köntösben kerültek előadásra.

Amennyiben a feminizmus vagy a #metoo mozgalom élharcosa lennék, joggal felemlegethetném, hogy a rendezésre és a fényképezésre rányomja a bélyegét, hogy nyilvánvalóan a férfiak szempontjai szerint zajlott. Az időnként gyerekes megközelítés és egysorosok mellett ismét a Zack Snyder-féle tesztoszteron-túltengésnek lehetünk tanúi, amihez hozzájönnek az igencsak szexista felvételek és beállítások, különösen, amikor hosszasan Wonder Woman formás hátsója felől követhetjük az eseményeket. (Na nem mintha maga a látvány nem volna felettébb esztétikus a férfiszemnek.)

Diana, vagyis Wonder Woman (Gal Gadot) bőrszerkóban is elég jól mutat

Annyi biztos, hogy az egész nagyban eltér a kiválóan sikerült Wonder Woman eredetmozit dirigáló Patty Jenkins jóval empatikusabb és emocionálisabb tárgyalásmódjától, minek köszönhetően Az Igazság Ligája minden próbálkozása ellenére igen kevés lélekkel rendelkezik. Habár valamennyi ezúttal is átjön Diana humánus jelleméből, az sajnos jóval kevesebb, mint Jenkins kizárólag a békére vágyó amazonról szóló mozijában, a hangsúly itt sokkal inkább a szexi és menő beállításokra, illetve a menő harci pózokra került.

Az új szuperhősök szintén felemásak, ám annyi biztos, hogy nem túl eredetiek, és nincsenek igazán emlékezetes pillanataik. Mint ahogy az egész produkciónak sem - az ember egyszer megnézi, elvan vele, azután hamar elfelejti.

Akad ugyan néhány, a gyermeki lelket melengető akciójelenet és valóban jópofa kütyü, mindez azonban ma már szinte alapkövetelménynek számít egy ilyen nagyszabású - állítólag 300 millió dollárból (!) készült - blockbuster esetében. A látvány alapvetően tetszetős, de egy idő után már túl sok a CGI, amitől meglehetősen műnek hat az egész körítés, a 3D-nek pedig újfent kevés a jelentősége.

Barry Allen (Ezra Miller) Flash-ként más tempón él, mint embertársai

Ha a legújabb Bosszúállók film már kijött volna, összegzésként talán azt is írhatnám, hogy az Igazság Ligája a Végtelen háború haloványabb változata. Egyelőre azonban jobb nem megelőlegezni a Marvelnek az elsőbbségük további fenntartását, mert a végén még bennük is csalódni fogunk...

Az Igazság Ligája előzetes