The First Slam Dunk (Az első Slam Dunk) filmkritika

A filmet Inoue Takehiko mangaíró- és rajzoló készítette saját Slam Dunk című képregénysorozata alapján. (A slam dunk a kosárlabdában zsákolást jelent, annak is leginkább a leglátványosabb felugrással tarkított változatára szokás használni.)

Az első Slam Dunk lényegében egy középiskolai kosármérkőzést követ végig, közben pedig visszatekintések formájában tárja elénk az előzményeket. A középpontban a tizenhét éves Miyagi Ryota áll, aki irányítóként igyekszik bizonyítani, hogy akár a profi kosárlabdában is képes megállni a helyét.

Csapata, a Shohoku azonban ezúttal a Sannoh szinte verhetetlennek tűnő csapatával áll szemben, akik nem csupán hatalmas rutinnal és hosszú győzelmi szériával rendelkeznek, de akár a kevésbé sportszerű megoldásoktól sem riadnak vissza. Vajon Ryota és társai képesek lesznek túllépni a saját gyengeségeiken és ellentéteiken, hogy véghezvigyék azt, ami szinte lehetetlen?

A csapat látszólag egységben

Habár úgy gondolom, a filmet pusztán a sztorija miatt is érdemes lehet legalább egyszer megnézni, a sajátos stílus és az egyedi látványvilág mindenképpen figyelmet érdemel. Annak ellenére, hogy jómagam nem vagyok a mangák rajongója vagy az anime legszakavatottabb ismerője, azt laikusként is elmondhatom, hogy az aprólékos gondossággal készült animáció szinte végig a képernyő (vagy vászon) elé szegezi az embert.

Az első Slam Dunk a háromdimenziós számítógépes animáció és a kétdimenziós animáció kombinációjával született, (a kosaras jelenetek az előbbivel, a többi az utóbbival), de időnként az az ember érzése, hogy mintha kézzel rajzolták volna. A játék élethűsége érdekében még mozgásrögzítéses technikát is bevetettek az alkotók, sőt profi kosarasokkal is konzultáltak. A végeredmény kicsit valóban olyan hatást kelt, mintha a képregény megelevenedett volna.

Ryota gyorsaságát kihasználva átsiklik a védők között

A sajátos vizuális megvalósítás mellett a narratíva természetesen szintén magán viseli a japán kultúra és hagyományok kézjegyeit. A családi kötelékek és becsület fontossága így újfent a középpontba kerül Ryota történetén keresztül, akiben bátyja, Sota váratlan és tragikus halála után csak a kosárlabda szeretete, illetve az azzal kapcsolatos bizonyítási vágy tartja a lelket.

A srác olyan szinten példaképének tekinti három évvel idősebb, ám már évek óta eltávozott bátyját, hogy nem pusztán csak felnéz rá, hanem egyenesen olyan akar lenni, mint ő lehetett volna.

Még az sem számít, hogy sokan túl alacsonynak és kevésbé tehetségesnek tartják, Ryo úgy érzi, tartozik annyival a testvérének, hogy a maximumot hozza ki magából és a karrierjéből. S bár anyjának nem igazán tetszik, hogy fia is kosárlabdázik, a maga módján mégis támogatja őt, mert látja, hogy ez jelenti számára az egyetlen lehetőséget, hogy Sota elvesztése után megtalálja a helyét a világban és teljes életet élhessen.

Rukawa kosárra tör

Ryota mellett azért a kosárcsapat többi tagja is kap némi időt a saját története kidomborítására, és igen különböző karaktereket ismerhetünk meg a személyükben, akik mind különböző habitussal, háttérrel és motivációval rendelkeznek. A pályán egymásnak feszülő egók érdekes és izgalmas dinamikát hoznak létre, és a srácoknak nem csupán az ellenféllel, hanem egymással és önmagukkal is meg kell küzdeniük, hogy legyen esélyük a győzelemre.

Az erre épülő narratívának és a "fényképezésnek" köszönhetően a mérkőzést bemutató jelenetek során szinte tapintani lehet a feszültséget, amit időnként sajátos japán humorral oldanak fel az alkotók. Ez persze az európaiak vagy az amerikaiak számára szokatlan lehet, és azok, akik nem igazán kedvelik a stílust, könnyen fennakadhatnak a túljátszott, néha mesterkéltnek tűnő alakításokon. Na és persze az sem feltétlenül vonzó mindenki számára, hogy lényegében egy teljes kosárlabdameccset kövessen végig hosszabb-rövidebb megszakításokkal.

A kétdimenziós animáció egészen más hatást kelt, mind a 3D-s

Tény, hogy a film tempója időnként eléggé belassul a visszatekintések miatt, így a ritmus összességében eléggé ingadozó. Ennek ellenére úgy gondolom, összességében egy igen magas művészi értékkel bíró produkcióról beszélhetünk. Az első Slam Dunk lényegében nem más, mint egy történet a felnövésről, a veszteségről, és arról, hogy a nehézségek ellenére sohasem szabad feladni, mert ha kitartunk, előbb-utóbb valóra válhat az álmunk.

Nyilván sokan vannak, akik nem tudnak mit kezdeni a stílussal, viszont akik bírják, azoknak általában nagyon bejön. Anime és kosárlabda fanoknak erősen ajánlott, de talán másoknak is érdemes tenni vele egy próbát, ha bírják a hasonló történeteket. A kérdés már csak az, hogy milyen úton-módon keríthetnek sort a megtekintésre, mivel a film hivatalos magyarországi bemutatásáról egyelőre sajnos mi sem rendelkezünk információval... A sajtó megtekintését a videojáték forgalmazó Cenega biztosította, amit ezúton is köszönünk.

The First Slam Dunk (Az első Slam Dunk) előzetes