Álom doktor filmkritika

Az író-rendező Mike Flanagan (Alagút, Oculus, Mielőtt felébredek) szerint műve igyekszik elsimítani a regény és a film közötti ellentmondásokat, ezért amennyire lehet, csínján bánik azok részleteivel. Attól azonban nem riadt vissza, hogy néhány jelenetet kvázi újrakreáljon a Ragyogásból, hogy azok visszatekintésekként szolgáljanak, sőt magát az eredeti helyszínt is újra elővette, hogy mintegy keretbe foglalja az egész történetet.

Flanagant saját bevallása szerint leginkább az érdekelte, hogy a gyerekkori traumák hogyan fejtik ki hatásukat felnőttkorban, akár több évtizeddel később. Ennek megfelelően művében a pszichológiai és természetfeletti horror mellett igen erősen ott húzódik a drámai vonal. S bár az valamelyest képes mélységet vinni az adott világban játszódó, újabb történetbe, nem mindig egyértelmű, hogy valójában mi is indokolja annak létjogosultságát.

Kalapos Rose (Rebecca Ferguson) utálja a konzervkaját, de néha nincsen más

Az időközben felnőtt Danny Torrance (Ewan McGregor) tehát még mindig gyermekkori traumától szenved, amit a gonosz lények járta Colorado-i kísértethotelben átélteknek köszönhet, ezért az alkoholba menekül. Különleges képességét, amit csak ragyogásnak nevez, igyekszik titkolni mások előtt, de így sem találja a helyét a világban.

Végül egy félreeső, New Hampshire-i kisvárosban otthonra lel, és új barátja, Billy (Cliff Curtis) még szállást és munkát is biztosít számára: egy szeretetháznál kezdetben mindenesként ténykedik, majd egy idő után, telepatikus képességei révén a haldokló betegek mentsvárává válik.

A nyugalom azonban csak addig tart, míg meg nem ismerkedik egy felettébb okos és furcsa kislánnyal, Abrával (Kyliegh Curran), aki szintén birtokolja a ragyogás erejét. Amikor egy úgyszintén természetfeletti képességekkel bíró szekta vezetője, Kalapos Rose (Rebecca Ferguson) tudomást szerez a lányról, könyörtelen mentális játszma és élethalálharc bontakozik ki a két fél között.

Dan Torrance-nek (Ewan McGregor) is akad mestere, mint egykor Kenobinak

Nem meglepő módon tehát újfent a jó és a rossz harca áll a középpontban, bár az önmagunkon belül zajló küzdelemről ezúttal áthelyeződik a hangsúly a természetfeletti képességgel bíró, ám külsőre átlagos embernek látszó lények két különböző csoportjának szembenállására.

Míg Dan és hasonszőrű társai általában igyekeznek jóra használni - vagy épp eltitkolni - rendkívüli adottságaikat, addig az Igaz Kötés szekta tagjai más, a ragyogást birtokló személyek "párájából" táplálkoznak, ami rendszerint az alanyok megkínzásával és meggyilkolásával jár együtt.

Az ifjú Abra Stone (Kyliegh Curran) nem ijed meg a saját árnyékától

Ez utóbbiak aprólékos bemutatása miatt azonban a cselekmény felettébb lassan indul be, mivel az expozíció alaposan elhúzódik. Ezáltal az Álom doktor első fele eléggé nehézkesnek és vontatottnak, neadjisten unalmasnak hat, s bár a film derekától már sokkal gyorsabban és gördülékenyebben mennek a dolgok, összességében a játékidő így is túlságosan hosszúnak mondható.

Ezzel párhuzamosan a feszültség olyan lassan épül fel, hogy igazából csak a cselekmény dereka táján válik érezhetővé. A hangvétel és a narratíva kissé inkonzisztens, csapongó - a súlyosabb üzenetet sugalló évődős részek mellett máskor olybá tűnik, az egész körítés valójában csak a menőnek beállított hentelést szolgálja. Noha tény, hogy akad néhány váratlan fordulat, egy idő után már a cselekmény is eléggé kiszámíthatóvá válik.

Idebentről nem túl ragyogók a kilátások

A szokásos klisék mellett azonban szerencsére akad néhány nagy pillanat is (pl. az Álom doktor és a haldokló idősek között), továbbá azt is el kell ismerni, hogy a színészi játék nagyon rendben van, sőt időnként kifejezetten élvezetes. Mint általában, McGregor alakítása ezúttal is kiemelkedő, de Rebecca Fergusonhoz is jól illik a negatív szerep. A furcsa képességeivel küzdő kislányt játszó Kyliegh Curran pedig, bár a karakterét néha nehéz hova tenni, már most őstehetségnek tűnik.

Szintén az Álom doktor mellett szól, hogy van saját stílusa, ami csak részben épít a Ragyogásra, ám végül mégis sikerül kellő alázattal és tisztelettel megidéznie a régi klasszikust. Az alapvetően sötét, borongós hangulat újfent végig megvan, némi reménysugárral párosítva, és mindez akkor is egy alapvetően hátborzongató és helyenként érzelmekkel teli útra kalauzol bennünket, ha az igazi katarzis ezúttal elmarad.

Álom doktor előzetes