Alita: A harc angyala filmkritika

Cameron sosem aprózza el a dolgokat (legfeljebb sokat pepecsel és tökéletesít), amikor egy-egy újabb filmtörténeti kihívásra vállalkozik, aminek megfelelően az Alita: A harc angyala is újszerű vizuális élményt nyújt a nézőinek. A produkció megalkotásakor felhasználták az Avatar készítése során kifejlesztett technikákat, miközben még a címszereplő jellegzetes nagy szemeit és a manga egyéb főbb ismertetőjegyeit is megtartották (na persze, merték csak volna megváltoztatni). Látszólag minden adott volt tehát egy újabb, Cameron-féle álleejtős blockbusterhez - de vajon tényleg egy új Avatarhoz van szerencsénk, vagy legfeljebb annak "kistestvéréről" beszélhetünk?

2563-ban járunk, vagy háromszáz évvel azt követően, hogy a "Bukás" egy romokban álló Földet hagyott maga után. A kietlen pusztaságban álló Roncsváros szeméttelepén a közkedvelt kiber-doktor, Dr. Dyson Ido (Christoph Waltz) rátalál a láthatóan leselejtezett kiborglányra - vagy legalábbis arra, ami maradt belőle.

Megszánva a lányt, Ido magával viszi őt kiborgok kezelésére szakosodott klinikájára, ahol új, működőképes testet ad neki. A múltjából semmire sem emlékező, a doktor által Alitának elkeresztelt lány (Rosa Salazar) apránként fedezi fel a körülötte lévő világot s benne Roncsváros veszedelmes utcáit, és eközben összebarátkozik a látványos, ámde halálos motorball nevű sportért rajongó sráccal, Hugoval (Keean Johnson).

Hugo arról álmodozik, hogy a motorball révén egyszer eljuthat a felettük lévő Zalem ultramodern városába, ahol a lenti élethez képest idilli körülmények várják. Nem sejti, hogy a versenyek futtatója, Vector (Mahershala Ali) és annak titokzatos főnöke gonosz tervet szövögetnek, amit csak Alitának lehet esélye megakadályozni. Ezért a lány után küldik a brutális kiborg bérgyilkost, Grewishkát (Jackie Earle Haley), hogy végleg leszámoljon vele, illetve azzal, ami egykoron volt: a harc angyalával.

Dr. Dyson Ido (Christoph Waltz) mindent megtesz, hogy új védence működőképes legyen

Dióhéjban kábé ennyi lenne a sztori, bár be kell vallanom, nem könnyű értelmesen leírni, miről szól a film. Önmagában már az is sokat elárul, hogy a viszonylag központi karakterként bemutatott Chirenről (Jennifer Connelly) még egy szót sem írtam, mivel igencsak nehéz lett volna röviden összefoglalni a szerepét - na és persze a spoilerek elkerülése sem utolsó szempont. A lényeg annyi, hogy a történet meglehetősen kacifántos, ezért laikusként eleinte nehéz kiigazodni rajta.

Amennyiben tehát valaki nem olvasta az eredeti mangát, az lehet, hogy kevésbé fogja érteni, illetve értékelni, amit lát (márpedig egy filmnek teljes egészében meg kell tudnia állni a saját lábán), de még ez sem teljesen biztos. Az azonban nyugodtan kijelenthető, hogy míg a bizonyos szempontból hasonló világot elénk táró Ready Player One relatíve sokakban volt képes nosztalgikus érzéseket ébreszteni, addig az Alita jóval szűkebb réteget tud igazán megszólítani.

Alita (Rosa Salazar) és Hugo (Keean Johnson) számára Zalem a mennyország

Pedig maga a felütés egészen biztató: Alita kezdetben, amikor még amnéziában szenved, nagyon szerethető figura. Rosa Salazar motion capture technikával rögzített játéka abszolút a topon van, a kiborglány animációja pedig igen tetszetős és kifejező. Időnként tényleg megkapó, ahogy rácsodálkozik a világ dolgaira, és csak úgy sugárzik belőle az ártatlanság és a naivitás.

Később azonban, ahogy Alita egyre inkább felfedezi önmagát, kezd egészen más lenni a személyisége, ami egyáltalán nem biztos, hogy tetszeni fog a semleges közönségnek. Nekem személy szerint többször is olyan érzésem volt vele kapcsolatban, hogy addig, amíg nem tudta, kicsoda is ő valójában, jóval letisztultabb és hitelesebb volt, mint azután. Más szereplőkön úgyszintén nehéz kiigazodni, még ha alapvetően szimpatikus karakterekről is van szó.

A fejvadász Zapan (Ed Skrein) nem tudta, kivel húz ujjat

A film morális iránytűjére egyébként is jellemző, hogy ide-oda imbolyog, nehéz követni, ki mikor milyen értékeket képvisel. Idővel egyre inkább összemosódik a jó és a rossz fogalma, miközben a narratíva továbbra is igyekszik fenntartani a szereplők leegyszerűsített hovatartozását egyik vagy másik oldalon. A zavaros, illetve ellentmondásos üzenetek mellett a bizarr, időnként brutális jelenetek is aggasztóak lehetnek a fiatalok szempontjából, a 16-os karika ellenére.

A vizuális megvalósítás viszont, ahogy már az előzetesekből is kiderült, ugyanúgy topon van, mint Alita megszemélyesítőjének játéka, ebből a szempontból tehát sikeresnek nevezhető az adaptáció. Olyannyira, hogy akit kevésbé zavarnak a narratíva tökéletlenségei, annak már önmagában ezért is megéri egyszer beülni a moziba, pláne az IMAX részlegbe.

Vector (Mahershala Ali) sem riad vissza az erőszak és a pribékek alkalmazásától

Mindazonáltal távolról sem az Alita: A harc angyala Rodriguez vagy Cameron legjobb filmje - mindössze egy rendkívül látványos, helyenként egészen hangulatos sci-fi akciómozi, de annál nem sokkal több. Azt ugyan nem lehet elmondani róla, hogy ne lenne éppen lelke, csakhogy az a lélek igen zavaros. Ugyanez a történettel kapcsolatban is igaz, amiről nem könnyű megállapítani, merre tart igazán.

Annyi biztos, hogy a befejezés lényegében feldobja a labdát egy folytatásnak. Amennyiben a film anyagi siker lesz, és elkészül a következő rész, az remélhetőleg jóval átgondoltabb és összeszedettebb lesz az elsőnél...

Alita: A harc angyala előzetes