Air - Harc a legendáért filmkritika

Az Air már csak azért is nagy durranásnak számít, mert évek óta az első olyan produkció, amelyet az Amazon által létrehozott filmstúdió úgy küld a mozikba világszerte, hogy közben az nem debütál ugyanakkor a vállalat Prime Video nevű streaming szolgáltatásán. Ebből is látszik, hogy nem kevés bizalmuk volt az alkotásban, illetve annak alkotóiban...

Eme bizalom mindazonáltal aligha volt megalapozatlan, lévén egy újabb kooperációról van szó a két hollywoodi jóbarát, Matt Damon és Ben Affleck között. Számos produceri, színészi és egyéb jellegű közös munkájuk mellett természetesen a Good Will Hunting volt a legnagyobb dobásuk, amiért mindketten megkapták a legjobb eredeti forgatókönyvért járó Oscar-díjat.

Ez alkalommal Damon a film főszereplője, míg Affleck egy mellékszerep mellett magára vállalta a rendezői feladatokat is. Az előjelek tehát igen kedvezőek voltak, de vajon tényleg újfent akkora durranással rukkolt elő a két sztár, hogy potenciálisan újabb díjnyertes produkcióról beszélhetünk?

Sonny Vaccaro (Matt Damon) ugyan sokat telefonál, de azért nem vakarja egész nap a hátsóját

1984-ben járunk, amikor az irodákban még csak épp, hogy megjelentek a testes CRT monitorokkal ellátott, kezdetleges tudású asztali számítógépek. Sonny Vaccaro (Damon), a Nike nem éppen sportos alkatú játékos-megfigyelője eltökélten keresi azt a fiatal kosarast, akivel az egyelőre bőven a többiek mögött kullogó sportszermárka igazán betörhet a piacra.

Mivel azonban ekkor a kosárlabda és egyéb populáris sportok még egyáltalán nem tartoztak a Nike fő profiljához, akik leginkább a futócipők gyártására és értékesítésére koncentráltak, a rendelkezésre álló erőforrások igencsak korlátozottak. A cég ügyvezetője, a futásért maga is sokkal inkább rajongó Phil Knight (Affleck) pedig a jelek szerint nem hajlandó mindent feltenni egyetlen játékos megszerzésére, akinél ráadásul a konkurencia sokkal jobb eséllyel indul.

Bár kezdetben a marketingvezető Rob Strasser (Jason Bateman) sem igazán érti Sonny lelkesedését, végül támogatja tervét egy exkluzív cipő megalkotásában. Az utolsó szót azonban Jordan végtelenül tudatos és védelmező anyja, Deloris (Viola Davis) fogja kimondani...

Phil Knight ügyvezető (Ben Affleck) nem mindig olyan szigorú, mint amilyennek látszik

Az Air - Harc a legendáért egyértelműen és stílusosan vázolja fel a kort, amelyben a cselekmény játszódik, ily módon azonnal elrepít bennünket a 80-as évek elejére. A megfelelő hangulatot úgyszintén biztosítja, hogy tulajdonképpen még saját zenéje sincs a filmnek, hanem lényegében korabeli slágerekkel lett kitöltve a játékidő.

Ehhez az autentikus díszletek mellett a korabeli felvételek is sokat hozzátesznek. Érdekes módon maga a Michael Jordant alakító színész arca gyakorlatilag sohasem jelenik meg a filmben, a híres kosarast csak archív felvételeken láthatjuk időnként teljes valójában. Mivel azonban a sztár ekkor még csak húsz éves volt, az érdekeit a szülei képviselték, közülük is elsősorban felettébb határozott és céltudatos édesanyja.

A produkció azonban nem annyira Jordan, sokkal inkább a Nike, illetve azon belül is az üzlet nyélbe ütésén fáradozó Sonny Vaccaro szemszögéből mutatja be az eseményeket, kinek megszemélyesítése során egyébként Matt Damon újfent remek munkát végzett. Ennek köszönhetően az általa életre keltett főszereplő a nehézségeket és a kudarcokat ugyanúgy megéli, mint a kihívást, a sikert, illetve a dolog időnként vicces és ironikus oldalát.

Deloris Jordan (Viola Davis) mindennél többre tartja az egyenességet

Habár ez néha átmegy karikatúrába, szerencsére nem túl vészes a helyzet, és időről időre ütős egysorosok dobják fel a hangulatot. Természetesen a témából fakadóan azért akad néhány magvasabb gondolat, amit felvet a narratíva - ilyen például, hogy általában véve mennyire árt egy cégnek, ha megjelenik a tőzsdén, mivel ilyenkor előfordul, hogy a minőségi és egyéb szempontok háttérbe szorulnak a pénzügyi és a nyereség maximalizálásával kapcsolatos szempontokhoz képest.

A fő üzenet viszont kétségtelenül nem más, mint hogy ahhoz, hogy az üzlet beüssön, illetve általánosságban a siker érdekében mindig muszáj kockázatot vállalni. Emellett alapvetően arról szól a film, hogy hogyan harcolták ki maguknak a sztársportolók, hogy ne kizárólag a sportszergyártók vágják zsebre a hasznot a nevükkel eladott termékek után, hanem ők is jelentős mértékben részesedjenek belőle.

Sonny és Rob Strasser (Jason Bateman) figyeli, ahogy Peter Moore tervező (Matthew Maher) varázsol

Ez részben nyilván jó dolog, hiszen szakít azzal a korábbi szemléletmóddal, hogy minden haszon azokat illeti, akik a pénzt adják, azaz a szponzorokat és befektetőket. Az már más kérdés, mennyire igazságos mindez a társadalom többi részével, az ún. átlagemberrel szemben, akinek szinte esélye sincs arra, hogy hasonló bevételre és anyagi biztonságra tegyen szert.

Az Air mindazonáltal nem is foglalkozik ezzel, hanem csupán a történet - álomgyári szokás szerint némileg kiszínezett - elbeszélésére koncentrál. Ezt viszont abszolút emészthető, sőt igencsak szórakoztató módon teszi, és összességében remekül működik mint "dramedy", azaz a dráma és a komédia sajátos egyvelege.

A produkciónak ráadásul megvan azon erénye, hogy egy egyébként nem feltétlenül izgalmas témát dolgoz fel nagyon is élvezhető formában. S bár akár azt is mondhatnánk, hogy ha a stílus és a humor megvan, a többi majdhogynem mellékes, azért talán mégsem árt, ha csak úgy ül be rá az ember, ha legalább egy kicsit érdekli a sport és az üzlet világa.

Air - Harc a legendáért előzetes