A védelmező 2. filmkritika

DNS

A védelmező 2. azért mondható egyfajta mérföldkőnek a filmtörténelemben, mert ez a legelső alkalom, hogy az Oscar-díjas Denzel Washington folytatást vállalt bármelyik filmjéhez. Annak ellenére azonban, hogy az első rész protagonistájának bőrébe bújva újfent saját kezébe veszi a törvényt, a sztár hasonló, jóságos vagy vezeklő igazságosztó szerepeiből eddig sem volt hiány - az évek során az efféle karakterekkel, ha nem is beskatulyázták, de legalábbis sokan azonosították Hollywoodban és a közönség köreiben.

Elég csak A tűzben edzett férfira, az Éli könyvére vagy - A védelmező első részéhez, illetve a Kiképzéshez hasonlóan szintén az Antoine Fuqua rendezővel együtt készített - A hét mesterlövész remake-re gondolni, hogy magunk előtt lássuk a kőkemény és rettenthetetlen hőst, akit senki sem akadályozhat nemes küldetése végrehajtásában, vagy éppen az elesettek és védtelenek megsegítésében. A kérdés csupán az, vajon sikerült-e valami pluszt kihoznia a párosnak és Richard Wenk forgatókönyvírónak a karakterből, amiért valóban megérte elkészíteni a folytatást?

Miután megmentett egy fiatal, prostitúcióra kényszerített lányt az orosz maffiától, az egykori DIA (hírszerző) ügynök, az egyedül élő Robert McCall (Washington) immár "hivatásszerűen" végzi a bajba jutott ártatlanok megmentését és a gyengébbeket bántó rosszfiúk kiiktatását. Miközben sikeresen hazajuttat egy családi vita miatt elrabolt kislányt és megvéd egy másik lányt az őt bekábszerező, gazdag ficsúroktól, arra is van ideje, hogy bölcs tanácsokkal lássa el fiatal szomszédját, a szintén gondokkal küzdő, ám tehetséges Miles-t (Ashton Sanders).

A férfi "békés" életének azonban véget vet egy sötét ügy, melyben egykori társai, Susan Plummer (Melissa Leo) és Dave York (Pedro Pascal) nyomoznak. A vizsgálódni kezdő McCall-nak hamarosan egy bérgyilkos támadásával kell szembenéznie, aki mögött ráadásul igencsak befolyásos emberek állnak. Az ügy felgöngyölítése során olyan titkokra derül fény, melyek akár alapjaiban is felforgathatnák hősünk igazságszolgáltatásba vetett hitét - ám ő végül mindig megtalálja a módját, hogy a maga eszközeivel szerezzen érvényt az igazságnak.

McCall és egykori társa, Dave York (Pedro Pascal) újra akcióba lendül

Az első Védelmező mozifilm egy tévésorozat alapján készült, ami még a 80-as években futott, és amit Fuqua és Wenk természetesen a saját ízlésére formálva ültetett át az ezüst vászonra, Washington színészi profiljához igazítva. Ahogyan korábban, a sztár és a rendező közös munkája ezúttal sem mellőzi az időnként szájbarágós szentimentalizmust, az életszerűtlen helyzeteket és az alkalmankénti hatásvadászatot sem.

A film tempója alapvetően lassú, nehézkes és akadozó, a filozofikus hangvétel és a pörgős, kőkemény akciójelenetek sajátos egyvelegét képezve. Ugyanakkor részben a több szálon futó cselekménynek köszönhető, hogy a narratíva sokszor nem elég gördülékeny, miáltal az eredmény kicsit olyan, mintha valóban egy sorozat különálló epizódjait gyúrták volna egybe, ami nyilván nem túl szerencsés egy kétórás mozi esetében.

Az ifjú Miles (Ashton Sanders) inkább a festést választja az iskola helyett

Ami ebben a formában mégis megmenti a Védelmező 2-t a teljes érdektelenségtől, az lényegében ugyanaz, mint ami nézhetővé teszi mindegyik alkotásukat: a csak néha bedobott,
ám igen kifinomult humor és a csupa szív humanizmus, ami sokszor még a túlzásba vitt szentimentalizmus mellett is betalál, érzéseket és gondolatokat ébresztve a nézőben. Bár Oscar-díjas alakításokról nem beszélhetünk, a kiváló színészek garantálják, hogy részünk legyen néhány igen erős pillanatban.

Sokak szemében az efféle szentimentalizmus talán már elcsépeltnek számít, ám a Fuqua filmjeiben gyakran visszatérő igazságkeresésnek igencsak nyilvánvaló a magyarázata: mivel a fekete bőrű direktor a Pittsburgh-i gettóban nőtt fel, ahol gyerekként számos trauma érhette, nem csoda, hogy felnőttként a hasonló témák foglalkoztatják a legjobban. S még ha hősei útja számos nehézséggel és veszteséggel is van kikövezve, a pozitív kicsengést és a reményt valamennyire mindig - így A védelmező 2. esetében is - biztosítja, hogy a rosszak végül elnyerik méltó büntetésüket.

A védelmező nem ismer pardont - sem kort, sem egyéb akadályokat

Ami pedig Washingtont illeti, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy Denzel egy kicsit már láthatóan kiöregedett a legyőzhetetlen akcióhős szerepéből. Ennek ellenére sokan még mindig szeretjük nézni a hasonló filmjeit, ha nem is más, de elsősorban a sztár természetes sármja, töretlen karizmája, na meg persze a nosztalgia miatt.

Az összkép tehát eléggé felemás, ezért a film elsősorban Denzel fanoknak ajánlott. Persze aki jobban ismeri Antoine Fuqua munkásságát, az lényegében tisztában lehet azzal, hogy mire számíthat...

A védelmező 2. előzetes