A majmok bolygója: A birodalom filmkritika

A birodalom története szerint jónéhány generációval Cézár ideje után járunk, amikor is a majmok jól észrevehetően fejlettebbek, mint a legendás vezér korában. Eközben a beszédre képes embert már nemigen találni, fajunk megmaradt képviselői többnyire primitív hordákban tengetik napjaikat. Az emberi civilizáció eltűnése láthatóan igencsak jót tett a természetnek, mely szinte teljesen visszahódította saját egykori birodalmát a városoktól és egyéb településektől, ami kedvezőnek bizonyult a majmok számos különböző csoportjának felemelkedése szempontjából.

Az egyik ilyen klán ifjú vadásza Noa (Owen Teague), Cézár távoli leszármazottja, aki testvéreivel együtt igyekszik elsajátítani apjuk sasszelídítő -és röptető művészetét. Egy nap azonban váratlanul összefut egy magányos ember lánnyal, Novával (Freya Allan), aki alaposan felforgatja az életét. Ráadásul közben szembekerül a lányt üldöző Proximus Cézárral (Kevin Durand) és alattvalóival, akik egyáltalán nem bíznak az emberekben, és mindent elkövetnek azért, hogy azok régi technikai eszközeinek és tudásának megszerzésével végleg a majmok legyenek az egyeduralkodók...

Proximus Cézár (Kevin Durand) egy afféle populista politikus és uralkodó

A film központi kérdése, mint talán már a fentiek alapján is sejthető, nem más, mint hogy élhet-e egymással békében majom és ember. Persze mint tudjuk, két domináns faj rendszerint nem fér meg egymás mellett hosszú távon ugyanabban az ökoszisztémában, ami egyben igen baljóslatú előjel a folytatásra nézve is (pláne az eredeti Majmok bolygója filmek ismeretében).

A narratíva ennek ellenére szintén nagy hangsúlyt fektet annak a Cézárnak az örökségére és szellemiségére, akit emberek neveltek fel, és alapvetően mindig is hitt a békés megoldásban. Bár az aktuális zsarnoknak köszönhetően tanaival immár ellentétes dogma uralkodik, vannak, akik még tisztában vannak az intelligens majmok valódi múltjával.

A bölcs öreg orángután, Raka (Peter Macon) egyfajta mentorként szolgál Noa számára, aki ezáltal Cézár szellemi örökösévé is válik. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a hirtelen fejlődés útjára lépett majmok sem tökéletesek, és összességében nagyon is nyitott a kérdés: ők vajon mennyivel jobbak az egykori embereknél, akik bezárva tartva mutogatták őket?

Noa (Owen Teague), Nova (Freya Allan) és Raka (Peter Macon) együtt kel útra a zsarnok birodalmába

Talán ennyiből is átjön, hogy A majmok bolygója: A birodalom nem szűkölködik a gondolatokban és a mitológia bővítésében. S bár a majmok kultúrájába történő betekintés egészen magával ragadó, a meglehetősen ígéretes kezdést sajnos jóval kevésbé tökéletes folytatás követi.

Ugyanis ahogy halad előre a narratíva, úgy lesz egyre kevésbé hihető a cselekmény. A dominanciára törekvő majmok között élő, őket feltétel nélkül szolgáló értelmes ember, Trevathan (William H. Macy) figuráját még csak-csak el lehet fogadni némi fenntartással, de az már egy fokkal keményebb dió, hogy Nova karaktere igencsak valószerűtlen mértékben változik, míg végül már majdhogynem minden körülötte forog. És akkor az olyan apróságokról már ne is beszéljünk, hogyan lehetséges az, hogy a már jó ideje nem használt gépek közül még mindig annyi minden működik...

Bár a direktor Wes Ball mögött akad már néhány hasonlóan nagyszabású produkció (lásd az Útvesztő-trilógiát), eddigi munkái nem feltétlenül a makulátlan rendezettségükről váltak híressé, és ezúttal sem tudott egy igazán életszerű, feszes és végig izgalmas nagyjátékfilmet letenni az asztalra.

A film nem szűkölködik az ikonikus helyszínekben

Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy a forgatókönyv és a rendezés hiányosságaiért - részben legalábbis - kárpótolnak bennünket a külsőségek. A természet által visszahódított, ám az egykori civilizáció nyomait még mindig nagyban magán viselő környezet felettébb látványos lett, különösen az ikonikus, a Majmok bolygója címhez méltó helyszínekkel kiegészülve.

Az előző trilógiához hasonlóan a felvételek során a motion capture technikát alkalmazták, és összességében a színészi játékkal is teljesen elégedettek lehetünk. Mivel a felvételek részben az Avatarhoz hasonló módon készültek, sok-sok CGI-ra volt szükség a majmok karaktereinek megalkotásához, ami azonban eléggé meggyőzőre sikeredett.

Mindazonáltal amikor csak lehetett, eredeti helyszíneken zajlott a forgatás, ami nagy mértékben növeli a látottak realitásérzetét. A magyar nézők és filmszakma számára külön örömteli és büszkeségre okot adó tény, hogy Pados Gyula operatőr kiváló munkát végzett.

Noa és testvérei rácsodálkoznak az emberek múltat feltáró könyveire

A Majmok bolygója: A birodalom tehát mindent egybevetve kissé felemás képet mutat, ennek ellenére egy látványos kalandfilmnek bőven megteszi. Valamilyen szinten logikus és érdekes folytatás, mely időnként elgondolkodtató, és még érzelmeket is képes kiváltani a nézőből, ami azért egyáltalán nem elhanyagolható érdem manapság.

Ugyanakkor a rajongók számára alighanem szomorúságra ad majd okot, hogy a produkció elmarad a franchise legjobb részeitől, az előző trilógiához képest pedig a legjobban sikerült Forradalomtól. S bár nem tudni, mit hoz a jövő, remélhetőleg beigazolódnak a Disney reményei, és valóban akad még némi potenciál a szériában...

A majmok bolygója: A birodalom előzetes