A gép filmkritika

Legújabb, A gép című filmjében újra a Támadás a Fehéz Ház ellen 3. és a Greenland alkotógárdájával dolgozott együtt. A forgatókönyv Charles Cumming ötletéből készült, aki főleg kémregényeivel szerzett nevet és jónéhány elismerést magának.

S bár különösebben nem tartozik a nemzetközileg ismert rendezők közé, Jean-Francois Richet is elég jelentős tapasztalattal bír a hasonló produkciók levezénylése terén, melyet az olyan sikerfilmek elkészítése során szerzett, mint a Halálos közellenség és Az utolsó emberig.

S mivel maga Gerard Butler valamennyire még mindig húzónévnek számít Hollywoodban, a stúdió joggal reménykedhetett abban, hogy érdemes lehet a mozikba küldenie eme alkotást. De vajon nézői szemmel is megállja a helyét ez az optimizmus?

Torrance kapitány (Gerard Butler), Dele másodpilóta (Yoson An) és Lane légikísérő (Daniella Pineda) megvitatják a teendőket

Brodie Torrance (Butler) veterán pilótaként dolgozik egy ázsiai bázisú légitársaságnál, miközben lánya Hawaiin várja haza a szilveszteri bulijára. A férfi azonban kénytelen egy felettébb rázós viharon keresztülvezetni gépét, amely egy katasztrofális villámcsapás következtében olyan súlyos károkat szenved, hogy végül kényszerleszállást kell végrehajtania a Fülöp-szigetek egyik isten háta mögötti tagján.

Noha az utasok és a legénység többsége ép bőrrel megússza a landolást, megpróbáltatásaik korántsem érnek véget. A szigeten ugyanis nem érvényesül az államhatalom, ehelyett azt a helyi bűnszervezetek kiskirályai tartják irányításuk alatt.

Amikor egyikük, Datu Junmar (Evan Dane Taylor) szemet vet az utasszállító gép tárgyi és emberi értékeire, Torrance kapitánynak minden bátorságát és tapasztalatát be kell vetnie a helyzet megoldása érdekében. Mindezt úgy, hogy közben a gyilkosságért letartóztatott Louis Gaspare-t (Mike Colter) is szemmel kell tartania...

Amíg Louis Gaspare (Mike Colter) mellett van a kísérőtisztje, addig nincs is semmi gond

A történet tehát alapvetően a kapitány személyére és megpróbáltatásaira fókuszál, az ő szemszögéből bemutatva a kilátástalannak látszó helyzettel való küzdelem és a megpróbáltatások fizikai és lelki hatásait. Torrance láthatóan nem ijed halálra az előtte álló feladatoktól és veszélyektől, amit az író elsősorban azzal igyekszik magyarázni, hogy némiképp maga is hajlamos az erőszakra - ezért is "száműzte" oly távolra otthonról a légitársaság vezetése.

Ehhez Cumming még hozzáadta a szabadjára eresztett fegyenc nem éppen új keletű figuráját, akinek alapvetően a lelkiismeretére van bízva, mihez kezd a kínálkozó menekülés lehetőségével. Így végső soron arra lett kihegyezve a sztori, hogyan képes együttműködni a két férfi, miközben egyik sem igazán bízik a másikban, viszont rengeteg a nyerni- illetve vesztenivalójuk. Ennek ellenére azt kell mondjam, ez a szál viszonylag lapos és elcsépelt, és valójában nem is ez adja az alkotás igazi érdekességét.

Nem érti, hogy tényleg én vagyok az??!!!

A kapitány megpróbáltatásainak aprólékos bemutatása mellett ugyanis látszik, hogy az alkotók adott kereteken belül általában törekedtek a minél realisztikusabb megvalósításra. Ennek érdekében még kézikamerás felvételeket is igen gyakran bedobnak, s mert szerencsére nem viszik túlzásba, azzal valóban adnak némi dokumentumfilmes jelleget a produkciónak.

Úgyszintén el kell ismerni, hogy maga a történetvezetés és a narratíva is többnyire igyekszik a valóság talaján maradni, és még a repülés mindenféle csínját-bínját is igencsak aprólékosan tárja elénk. Ezen felül a gyilkolással kapcsolatos moralizálás szintén kap némi teret, ami még akkor is lelket próbáló dolog, ha adott esetben indokoltnak tekinthető.

Az utasok igen vegyes társaságot alkotnak, mint ahogy az általában az életben is lenni szokott, így különböző módon reagálnak - míg a halálfélelem közös bennük, a hálától a gúnyos cinizmusig mindenféle beállítottságot képviselnek. A kapitánynak azonban muszáj minden körülmények között megőriznie a hidegvérét, ha mindenkit haza akar juttatni, amit természetes módon a legfőbb és egyetlen fontos feladatának tekint.

Ez nem az a film, itt nincs Schwarzenegger

Persze azért egy ilyen filmtől nem szabad Phillips kapitány-szintű realizmust várni. A cselekményben több olyan mozzanat is akad, ami nem igazán nevezhető valósághűnek, és a hasonló alkotásoktól megszokott kliséket újfent felvonultatja.

Ugyanakkor tény, hogy egész jól sikerült eltalálni az egyensúlyt az akciózással és az izgalom fokozásával. Mint ahogy azt is el kell ismerni, hogy - legalábbis a kapitány esetében - valóban nagyobb hangsúly helyeződött a karakterábrázolásra, mint az akciókra. Kár, hogy a mellékszereplők többségéről már nem mondható el ugyanez...

Gerard Butlernek mindazonáltal, még ha a sármja meg is kopott kissé, továbbra is megvan ama vonzereje, hogy emberközelivé és ezáltal hétköznapivá tudja varázsolni a karaktereit, amennyire az adott keretek között lehetséges. Így még ha örökre meg is marad B listás színésznek, arra mindig jó lehet, hogy egy kisebb hollywoodi produkciót elvigyen a hátán.

S bár hasonló filmeket bőven találunk az egyenesen házimozira vagy streamingre kiadott filmek között is, azért A gép valamivel magasabb minőséget képvisel azok átlagához képest. Egy estére teljesen korrekt szórakozást nyújt, és közben néha még fel is vet egy-egy problémát mai világunkkal kapcsolatban. De ha teljesen kikapcsolt aggyal nézzük, akkor sem maradunk le igazán semmiről...

A gép előzetes