A galaxis őrzői: 3. rész filmkritika

A jelentős késéssel elkészült film bizonyos értelemben már évekkel ezelőtt híressé vált Gunn botránya miatt, amikor is a Disney egy régebbi, közösségi felületen elejtett szerencsétlen hozzászólása miatt előbb menesztette, hogy aztán néhány hónap múltán, részben a rajongók és a kollégák támogatásának hatására újra alkalmazza.

Ráadásul azzal, hogy köztudottan a 3. rész egyben a Galaxis őrzőinek utolsó közös kalandja ebben a formában, elég komoly nyomás nehezedett az író-rendező vállára. Mivel azonban a Disney, a Marvel és Kevin Feige producer továbbra is maximálisan megbízott benne, Gunn újfent megvalósíthatta nem éppen hétköznapi ötleteit, miközben olyan történettel rukkolt elő, mellyel igyekezett méltó lezárást adni a trilógiának.

Ennek következtében talán ez az első olyan James Gunn mozi, amiben nem az "ereszd el a hajam" jellegű humor a meghatározó. Kérdés, hogy ez vajon mennyire jó nekünk, nézőknek?

Gamora (Zone Saldana) és Quill (Chriss Pratt) között hiányzik a régi összhang

A történet egyik fő szála szerint Peter Quill (Chis Pratt) depressziós lesz, miután halott szerelme, Gamora (Zoe Saldana) fiatalabb alteregója nem viszonozza az érzéseit (Tudjátok, az eredeti Gamora nem élte túl a Bosszúállók: Végtelen háború eseményeit. A jelenlegi verzió pedig a Végjátékban került erre az idősíkra.)

Túl sokáig azonban nincs ideje keseregni, mivel a mesterséges lényként emberfeletti erővel bíró Adam Warlock (Will Poulter) váratlanul rajtuk üt, hogy magával vigye Mordályt, akit ura és parancsolója, a genetikai és kibernetikus hibridek előállításával foglalkozó és a tökéletes teremtmények létrehozásáról ábrándozó Evolúció Mestere (Chukwudi Iwuji) akar megkaparintani magának.

A Galaxis őrzői természetesen nem hagyják annyiban a dolgot, és megkezdik minden eddiginél személyesebb, és egyben talán utolsó küldetésüket. S bár a barátjuk megmentése a fő cél, ha az Evolúció Mestere sikerrel jár, az az egész galaxisra nézve súlyos következményekkel járhat...

Bár van cukiság bőven, gyakran annak ellenkezőjével is szembesülünk

A sztori és a narratíva tehát combosabb a korábbiaknál, különösen az igencsak lazára vett második részhez képest. Olyannyira, hogy ezúttal több alkalommal lehet részünk valóban érzelmes, sőt megható pillanatokban. És a kaland, mely látszólag egy olyan "banális" üggyel indul, mint Mordály, a mosómedve megvédése, végül valami sokkal komolyabb és nagyobb szabású történetté növi ki magát.

Tény, hogy a film lényegében Mordály eredettörténeteként szolgál. Mindazonáltal a Végjáték eseményeit követően az összes szuperhősnek számot kell vetnie veszteségeivel és jövőbeni kilátásaival, ami alól a Galaxis őrzőinek többi tagja sem kivétel. Ebből szinte egyenesen következik a korábbiaknál komolyabb hangvétel, ami oda vezet, hogy James Gunntól némileg szokatlan módon ezúttal tényleg nem annyira a humor, hanem inkább a szereplők története és kapcsolatai, illetve a mindebben jelen lévő drámai vonal kerül a középpontba.

Az Őrzők nem mindig értenek egyet, de végül mindig megtalálják a megoldást

A rendező és alkotótársai láthatóan külön gondot fordítottak arra, hogy a csapat minden tagja megkapja a neki járó időt, és többé-kevésbé hangsúlyos legyen az a jellemfejlődés, amelyen mind a 3. rész, mind az egész trilógia során keresztülmennek. Ezzel kapcsolatban az egyik legerősebb oldala a filmnek, hogy alapvetően abszolút pozitív üzenetet és értékeket (barátság, lojalitás, tolerancia, humanitás stb.) sugároz felénk, miközben csak úgy árad belőle az állatok és általában az élet szeretete.

Ugyanakkor amit látunk, az időnként szívszorító, sőt néha akár horrorisztikusnak is nevezhető, és nem csupán a látvány, hanem a bemutatott szenvedés érzelmi hatásai tekintetében. Gunn még mindig nagyon ért ahhoz, hogy a groteszk bevetésével akár pozitív, akár negatív érzéseket keltsen bennünk. (De annyi biztos, hogy még mindig képes meglepni az embert az átlag földi halandó számára igencsak elszállt fantáziájával.) A Galaxis őrzői 3. azonban semmiképpen sem kisgyerekeknek való, úgyhogy aki az ideális családi mozit keresi, az rossz helyen jár.

Ha az űrben kell csápolni, az sem jelent akadályt

Azért természetesen vicces pillanatokból is kapunk jónéhányat, hiszen azok nélkül elképzelhetetlen volna egy James Gunn-féle produkció. A poénok többsége szerencsére be is talál, ami feledtetni képes a kevésbé sikeres, félresiklott próbálkozásokat.

A szórakozás tehát a drámaibb hangvétel ellenére továbbra is garantált, amihez az időnként kaotikusnak ható, mégis aprólékosan megkoreografált és jól követhető akciójelenetek, illetve az összességében igényesnek nevezhető látvány is hozzájárul. (Ennek érdekében amikor csak lehetett, praktikus trükköket alkalmaztak a felvételek során.) Mint ahogy az sem árt, hogy a csapatnak, illetve az egyes szereplőknek is akad néhány emlékezetes pillanata.

A kevés negatívum között ugyanakkor elmondható, hogy azért akadnak üresjáratok, és a narratíva nincs mindig a helyzet magaslatán. Annak pedig, hogy a narratíva az Őrzőkre - főleg Mordályra, Qiuillre és Gamorára - koncentrál, egyes esetekben a többi szereplő látja kárát. Warlock karaktere például eléggé kidolgozatlanak tűnik, és a cselekményben való feltűnése is felettébb véletlenszerűen hat. Ráadásul a befejezés sem biztos, hogy mindenki számára kielégítő lesz, mivel részben le is zárja, ellenben valamennyire nyitva is hagyja az egyes szálakat.

Az erős, ám kissé együgyű Adam Warlock (Will Poulter) néha maga sem tudja miért van ott, ahol

Mindazonáltal egyértelműen jót tesz a filmnek, hogy az MCU nem nyomja rá túlságosan a bélyegét a narratívára. Nincsenek hivatkozások a Bosszúállókra és egyéb, a csapattól független korábbi történésekre, vagyis egy színtiszta Galaxis őrzői kalandot kapunk.


S bár sosem tudhatjuk, mit hoz még a jövő - különösen az MCU és általában véve Hollywood esetében -, a trilógia harmadik, befejező része összességében valóban méltó búcsúnak tekinthető a sokak által megkedvelt Galaxis őrzőitől.

A galaxis őrzői: 3. rész előzetes