A videogaming történelem ideje még gyerekcipőben jár. Úgy értem fiatal még ez az elfoglaltság, vagy ha úgy tetszik hobbi. De mi lesz majd, néhány generáció múlva?
Én most 30 éves vagyok és még mindig űzöm a videójátékokat. Ám ha visszagondolok gyerekkoromra, akkor bizony nem nagyon ugrik be, hogy hány felnőttet láttam ezt csinálni. Talán néhányan, a gyerekük kedvéért játszottak egy kicsit. Ma viszont már szinte korfüggetlen eme szenvedély, már akinek az. Mi ennek az oka, ergo mi változott meg?
Hát kezdjük azzal, hogy amikor kicsi voltam, ez az ipar épp akkor kezdett csak kivirágzani, a játékok alighogy voltak komolyak, inkább gyerekek, tinédzserek körében váltak népszerűvé. A kor haladásával egyre komolyabb játékok jelentek meg. A dobozokon megjelent a korhatár jelzés. Mára már több tonna game van, ami a felnőtt embereket (is) szórakoztatja. Mi, veterán gamerek, pedig ezen nőttünk fel és ezt fogják látni gyerekeink, unokáink is.
Továbbá ez a hobbi nem olcsó mulatság és akkor főleg nem az volt. És mivel az idősebbeket ez nem nagyon érdekelte, ezért kétszer is meggondolták, hogy vegyenek-e csemetéjüknek egy konzolt vagy pc-t. Ma már tudjuk, hogy ha utódunk egy ilyenre vágyik, akkor azzal mi is jót fogunk "marhulni". De miről is beszélek! Hisz a mostani világban, például egy pc már akkora alap a háznál, mint a mobiltelefon a zsebben.
Végül pedig a látvány. A grafika igen sokat pótol egy játékélményhez. Hasonlítsunk össze egy NES-re készült Contra-t, egy mai akciójátékkal, mondjuk a Max Payne 3-al. Van aki mindkettőt képes élvezni, de azért azt a reális kinézetet csak az utóbbi képes megadni. Ez is egy ok, amiért nem csak a kisebbeket kötik le a gammák. Olyan részletességgel, csilivili külcsínnyel rendelkeznek a mai játékok, hogy értelemszerűen bárki kedvet kap hozzá. Plusz, ezáltal magasabb a beleélési faktor is.
Gyakran látok öregembereket, akik parkban üldögélnek órákat vagy a szoszédjukkal csevegnek szintén hosszabb ideig. Számomra ez szomorú, mármint, ha magamat képzelem el a helyükbe. Bármilyen idős nem leszek a jövőben, tuti akadnak majd olyan videójátékok, amelyekkel a nyúgdíjzabáló, ráncbajnok arcomra mosolyt csalok. Úgy gondolom ők is ellennének a gammákkal, ha az ő idejükben ez olyan szinten létezett volna, mint ma.
Például Japánban már vannak olyan idős otthonok, ahol kísérleti program jellegével játszatják az időseket, ha jól tudom a Wii segítségével, képességeik szinten tartására. Tehát ezen a téren a jövő, eléggé kedvezően néz ki. Képzeljük csak el, amikor műfogsort ígénylő korunkban, bingo partik helyett, LAN meg online partikat fogunk vívni :D
Ám amellett, hogy néhanapján(vagy gyakrabban) továbbra is kockulni fogunk, ne felejtsük el, hogy lesz gyerekünk meg unokánk, akinek példát kell mutatni. Tudjuk mennyire fontos a tanulás, mint azt is, hogy a videójátszás mennyi időt képes beszippantani. Elég ciki lesz, amikor megkérdi gyerekünk, Apa, játszunk GTA X-et?, mi pedig: Nem fiam, meg kell csinálnod a leckét. Apa ma egyedül fog kockulni. Persze lesznek majd közös élmények is ezen a téren. Mondjuk, amikor kiállunk a Mortal Kombat-ban srácunk ellen, hogy megmutassuk neki, ki a király. Aztán pofára esünk, amikor tízedszerre is padlóra küld :) Vagy épp az új CoD-ban fogunk elesni golyói által, ő pedig bekiabál nejünknek: Anya, anya! Megöltem apát! Vicces vagy szomorú? Szerintem nagy móka lesz! De mégegyszer kiemelném, hogy rendesen oda kellesz figyelni. A videójátékokat úgyis megismeri, hiszen már minden elektronikai kütyün ott van, a többi pedig majd tőlünk(is) függ.
És ti hogyan látjátok jövőtöket, a videójátékok világát illetően?
