Z világháború

Írtam egy baromi hosszú hozzászólást, amit azonban egy véletlen oldalfrissítés nyírt ki, szóval rövidre fogom most.

Az Acélember esetében az a probléma, hogy a film próbálta nagyon komolyan venni magát. Teremtett egy sötét atmoszférát, elhitette velünk, hogy a realista ábrázolás a fő cél, erre tömve volt gagyibbnál gagyibb, töketlenebbnél töketlenebb jelenetekkel. Ha jól emlékszem, nagyon nem is halt meg senki a kamera előtt - volt talán egy noname katona nyakkitörése -, a verekedések pedig abszolút súlytalanok voltak, mivel egyik fél sem sérült. Ne értsetek félre, nem azt várom, hogy minden másodpercben premierplánban belezzenek ki valakit (ha ilyet szeretnék nézni, akkor előveszem a Spartacus-t), de azt szeretném elhinni, hogy valódi veszély leselkedik a szereplőkre. A Batman trilógiában például volt nem egy olyan halál, amin meglepődtem, de ilyen téren bizony az elég light-os (de amúgy szerintem remek) Oblivion is tökösebb volt, mivel ott sem kíméltek sokakat. Ha pedig nem akar dark lenni, akkor ne is játssza el, hogy az. Tudom, mostanság ez a realista ábrázolásmód a divat, de ha nem tudunk kapaszkodni, akkor kérem, ne üljünk fel a vonatra! (Tudom, ez gyenge metafora volt.) És akkor arról még nem szóltam, hogy ritkán látni annyira borzasztó vágásokat, mint ebben a filmben.

A World War Z-ben pont az tetszett, hogy szerintem egyáltalán nem vette komolyan magát. Beindultak az események, valószerűtlenebbnél valószerűtlenebb dolgok követték egymást, és nekem végig az volt az érzésem, mintha csak egy videojátékot néznék. Ezért is írtam a Left 4 Dead-es példát, hiszen valóban olyan volt, mint egy másfél órás kampány. Sok helyszín, sok akció, esetleg némi horror. Nem vártam a filmtől sokat, és éppen ezért tetszett annyira. Brad Pitt tökös volt, mindig tudta, hogy mit kell tenni, és a többi karakter sem nagyon szenvedett. Mint ahogyan az cikkben is említve volt, nem voltak idegesítő kamerarángatások, így mindig tudni lehetett, hogy mi merre hányóra, és bár a vége nekem kissé gyorsan jött el - a cikket olvasva már értem, hogy miért éreztem így -, összességében bejött a film, és simán beülnék a folytatására is. Szigorúan elvárások nélkül persze!... már ha az lehetséges.