Videojátékok hatása a felhasználókra

nagy lenne, asszem akkor itt olyan háborúk lennének

Jaja mindig kell valamit okolni az igazi okozók helyett...

Állandóan feszegetik ezt a témát szerintem totál feleslegesen. Semmivel sem durvább egy videójáték mint bármelyik akciófilm. Arra mégsem fognak semmit.

Na jól van már, azért tényleg nem kell mindent a DNS-re fogni

Való igaz, hogy az agresszió mint ösztön megmaradt bennünk régről, még az állatvilágból, és ha úgy tetszik, több vagy kevesebb mértékben ott szunnyad mindannyiunk génkészletében. Értelmes lények lévén azonban nekünk megadatott, hogy kontroll alatt tartsuk azt, ami génjeinken kívül döntő mértékben függ a környezeti, illetve társadalmi hatásoktól, vagyis attól, hogy az emberek hogyan viszonyulnak egymáshoz. Ennek jelentős részét a közvetlen hozzátartozók, szülők, rokonok, barátok, osztálytársak, kollégák stb. teszik ki, ha tehát e körön belül nem veszi észre senki, hogy baj van, akkor egy idő után bizony olyan tragédiák is megtörténnek, mint amiket Csirkee is írt a fenti bejegyzésben. Ugyanakkor az emberek általánosságban véve is egyre közömbösebbek egymás iránt, leginkább csak a saját közvetlen dolgaik, életük érdekli őket, így aligha lehet azon csodálkozni, hogy nem figyelnek fel egymás hasonló problémáira, de ha mégis, akkor sem tesznek semmit sem...

Ami pedig magukat a játékokat illeti, azok csupán "tárgyak", s bár emberek hozzák létre őket, közvetlenül, önmagukban senkit sem tesznek őrültté vagy ámokfutóvá. Lehet, hogy egyre több az agyatlan, túlságosan és céltalanul erőszakos játék, de az már rajtunk embereken - vagy adott esetben a szülőkön, hozzátartozókon, barátokon, tanárokon, és úgy egyáltalán a társadalmi környezeten - múlik, hogy senki ne legyen, aki nem tudja a helyükön kezelni őket.

Evidens, hogy aki azért játszik, hogy kiélje a gyilkolási hajlamait, az elmebeteg. Egy GTA-t nem azért fogok végigjátszani, hogy én lehessek az alvilág leghíresebb bűnözője, hanem hogy szórakoztasson a játékmenetével, a történetével stb. Az egy dolog, ha bele tudom élni magam, mert valami miatt tetszik, attól még van normális értékrendszerem, fel tudom fogni hogy a játék nem valóság. Az, hogy manapság ilyenekről hallani, mint amit a cikk is említ, szerintem azoknak az embereknek a hibája, aki közeli kapcsolatban álltak a személlyel, mert nekik kellett volna észrevenni, hogy ezzel az emberrel valami nem stimmel. Persze könnyebb egyszerűen csak a videojátékokra hárítani a felelősséget...

Szerintem ez mind személyiség és nevelés kérdése. Gondolom, ha a szülők helyett a média és a videojátékok nevelik a gyereket, abból nem sok jó származik. Én 10 évesen Duke Nukem 3D-vel, Doom-mal és társaival játszottam, mégse lettem pszichopata gyilkos...