marco írta:
Vannak ilyen furcsa dolgok, az tény. Nekem a legkülönösebb óvodás koromban volt, amikor volt egy kölök, akivel zúztuk a várépítést a homokozóban ezerrel. Beszélgetünk, elvagyunk. Lehajtom a fejem, hogy mélyítsem az árkot, visszanézek, kölök sehol. Kérdezem ovónőket, hol van a játszópajti, erre mondják, nem tudják, kiről beszélek. Sosem láttam a kölköt többé.
Ez olyan mély emlék, hogy soha nem tudom elfelejteni. Pedig nem vagyok hígagyú, nem képzelődtem. Már csak azért sem, mert szemben velem a homokvár túloldalán ott volt a lapát, amivel addig lapátolt a várépítő társam...
Ez olyan mély emlék, hogy soha nem tudom elfelejteni. Pedig nem vagyok hígagyú, nem képzelődtem. Már csak azért sem, mert szemben velem a homokvár túloldalán ott volt a lapát, amivel addig lapátolt a várépítő társam...
