Megjött apuci 2.

Nézd, a szórakoztatást is lehet minőségibb és kevésbé kifinomult módon csinálni, mint ahogy mindent. Ugyanakkor itt is igaz, amit mondani szoktak: ízlések és pofonok. Van, akinek ez bejön, van, akinek nem.

Azt viszont nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a filmkészítésnek is megvannak az általános szabályai, amihez bizony hozzátartoznak a történetek és a karakterek is. Ha az alkotók érdemben nem foglalkoznak ezekkel, hanem csak egyszerűen odahányják őket, hogy különböző szituációkban szerepeltessék az egyes figurákat, akkor felesleges filmet csinálni. Ott van a kabaré, a stand up comedy, és még ki tudja, hány műfaj, ahol nem igazán kell holmi narratívával vagy jellemábrázolással bajlódni.

Na persze, a mozi még mindig a legkedveltebb szórakozási forma, és nyilván ez hozza a legtöbb lóvét is, ezért készülhetnek futószalagon az ilyen és hasonló produkciók. Pláne, ha a fogyasztói társadalom lelkes, a hétköznapok során lestrapált tagjai tömegével ülnek be rájuk, éppen azért, mert pusztán egy agykikapcsolós lazításra vágynak. S miközben az igényeik nem túl magasak, az ingerküszöbük mindinkább emelkedik, ezért egyre extrémebb és botrányosabb dolgokat kell mutatni nekik, hogy sikerüljön valamilyen hatást kiváltani... Mert hát ugye annál rosszabb nincs a szórakoztatóiparban vagy általában a "modern" médiában, amikor az emberekre az égvilágon semmilyen hatást sem sikerül gyakorolni.

Nem láttam még a filmet, de szerintem alapvetően az a baj, hogy túl sokat várnak tőle az emberek. Ezt a filmet nem azért alkották meg, hogy mélyenszántó gondolatokat mondjanak el, nem azért, hogy Oscart kapjanak, pusztán 100 percnyi kikapcsolódást, gondokról-bajokról való elfeledkezést akarnak adni vele. És látatlanban tudom, hogy azt meg is adja. Itt ne várjon senki jellemfejlődést a karakterektől, meg a többi szärságot, amit egy-egy film kritikájánál olvashatunk, mert ez egy végtelen egyszerű mozi, ami ettől lesz jó.