Beszállok egy kis saját
****bukos sztorimmal.
2009 nyara körül regisztráltam be, konkrét indokot nem tudok. Talán a Mafia Wars miatt, talán azért, mert amúgy sem voltam közösségi oldalon, vagy csak szimplán azért, mert untam a fejem nyáron. A lényeg, hogy bekerültem.
Eleinte csak a fent említett játékkal játszottam, nem voltam nagy
****bukos, de ami azt illeti, ilyenkor még egy csendes kis oldalról volt szó. Az ismerőseim közül öt emberből egy volt fent, nem volt orrba-szájba lájkolgatás, linkelgetés, nyálverés, tehát egy teljesen más site volt.
Eleinte örültem, hogy egyre több ember regisztrált be, hiszen így olyan emberekkel vehettem fel a kapcsolatot, akikkel ugyan jóban voltak, mégis elváltak az útjaink. Aki ismer, az valószínűleg tudja, hogy nem vagyok egy nagy MSN-user, Skype-ot egyszer használtam az évek során, telefont meg kb. 2-3 naponta emelek a fülemhez. Az utóbbi 6 hétben egyáltalán nem tettem ilyet. Számomra tehát a
****buk egy egyfajta digitális gyülezőhely volt, amit öröm volt használni.
Persze a hülyeség egy olyan gaz, ami mindenhol gyökeret ver, így hamar megjelent a kék oldalon is. Egyre több ember fedezte fel a Facebookot, egyre menőbbé vált, és csak azt vettem észre, hogy az ismerőseim száma őrült tempóban növekedni kezdett. Nem bántam, sokszor raktak ki jó számokat, voltak érdekes hozzászólásaik, lehetett komolyan beszélni. Ahogy azonban nőtt az emberek száma, úgy csökkent az átlagéletkor, s még ha nem is volt olyan sok tizenpár éves ismerősöm, ha küldtem valakinek egy linket, vagy írtam a falára, biztos, hogy telefloodolták a fiatalok minden hülyeséggel. Ekkor mondtam ki először őszintén ülve a gép előtt a varázszót: "Anyád!"
Hiába kezdtem el takarítani az ismerősöket, egyre több baromsággal lett tele minden, először beindult az "elveszett a Farmville-birkám, kattintsá rá!" dolog, ezt követte az "Operation: Lájkolj minden
****t", majd a "Véres húgy, jobb mint a(z) kis hús a hamburgerben hadművelet". Nem beszélve arról, hogy egyre többen szenvedtek ott, marco tökéletesen leírta az "csepereg az eső, ejj de
****" példával. Páratoknak talán mond valamit a "Napiveremanyálam". Lehet, hogy újra felélesztem a dolgot.
Minden
**** ellenére a
****bukra szükségem volt. Ekkor már rég nem játszottam rajta, szimplán megkönnyítette az életemet. Mivel ekkor már ott tartottunk, hogy a még meg nem született kisbabák mellett már a placentákat is beregisztrálták, magyarán szólva mindenki fent volt (nemre, korra, fajra függetlenül), több csoportot is kreáltunk a fősuli miatt. Szaktársakkal értekeztünk a vizsgák eredményeiről, tippeltünk, hogy mik lehetnek a ZH-kban, anyagokat küldtünk egymásnak, vagy éppen részletesen leírtuk, hogy hogyan is lehet legkönnyebben kiszámolni a vendégéjszakák számát. Hülye lettem volna tehát ott hagyni az oldalt, hiszen nem egy megmérettetésem neki köszönhetően sikerült, még ha csak közvetett módon is.
Az igazi értelmét azonban pár héttel ezelőtt fedeztem fel. Mint azt többen tudjátok, már hat hete nem érintett magyar földet a lábam. Ritkán kerülök net közelbe, a heti hat nap meló miatt sem nagyon bírom megbeszélni az otthoniakkal, hogy mikor leszek fent (a beosztásunkat csak 1-2 napra előre tudjuk), így kiesik mind az MSN, mind a Skype. A
****buk azonban tökéletes arra, hogy megosszam a képeket velük, írjak a tapasztalataimról, vagy hogy egyáltalán hírt adjak magamról. Szerencsére anyukám nagy Facebookerré vált, így ha éppen elkapom chaten, akkor ki tudom beszélni vele az elmúlt napokat, de ha nem, akkor pár üzenetben le tudjuk rendezni a dolgot. Jogos persze, hogy miért nem e-mailben tesszük mindezt. Okot nem tudok mondani, szimplán a kék oldal jobban kézre áll.
Mindent összevetve a
****buk nem rossz. Persze, divatos szapulni, de ilyen az ember. Ha nem fut a Crysis a gépen, akkor az egy
**** játék, ha nincs pénze iPhone-ra, akkor az a világ leg
****abb telója, s ha nem tud valódi értelmet adni az oldalnak, akkor bizony az is
****. Mondjuk egyet is értek. Egész nap előtte ülni és verni a nyálunkat tényleg nem túl innovatív dolog, de áldás tud lenni, ha értelem is szorul a júzerbe. Igaz, ez sajnos ritkaság. A G+ nem hatott meg, amíg nem tud semmi olyasmit felmutatni, amire nekem szükségem van, és a kék oldalon nem találom, addig érdektelen. Bírom a Google-t, de erre éppen nincs szükségem.
And she may cry but her tears will dry when I hand her the keys to a shiny new Australia