Álomszakma-vajon csak álom marad?

Ha már az álmoknál járunk, akkor az utolsó mondatod is azt képviseli, sajnos. A világ egyre jobban rothad, örüljünk, ha nem vesszük észre, bár az elkerülhetetlen.

Köszi az animeajánlót!
Egyébként javasolnál pár durván komoly könyvet? Mondjuk valamit a misztikum terén, vagy a rejtélyes gyilkosságok műfajában. Olyan könyvre gondolok itt, amit szinte lehetetlen letenni, mert szerintem, ha nekiállok, akkor egy lélegzetvétellel fogom végigolvasni. Erre direkt időt szánnék.

Ám van egy kis problem is. Külföldön élek és én legszívesebben magyar nyelven olvasnám a műveket. Remélem találok egy begbízható oldalt, ahol ezeket gond nélkül megrendelhetem.
Előre is hálás vagyok az ajánlatokért!

Az írókról inkább nem is beszélek, mert majdnem nem is olvasok. Tudom, ez nagy szégyen és egyben a legnagyobb ok, amiért nem kezdek komolyabb betűvetésbe. Az olvasáshoz valamiért nincs türelmem, talán azért, mert szeretek mindent egyből letudni. Egy könyvet pedig nem lehet csak úgy átfutni. Utálom ezt a fajta türelmetlenségemet, ami az olvasással van. Pedig szívesen letudnék akár könyvek ezreit. A másik, hogy annyi minden más van, ami érdekel (csajok, filmek, egyéb szórakozások), hogy bele sem tudnám préselni az időmbe. Elvesztem?

Rendezők és filmek terén nekem a híresek jönnek be leginkább, nem tudom miért. Pl J. Cameron, S. Spielberg, Q. Tarantino. Imádom a filmjeiket! Persze nagyon sok movie-t láttam életemben és nagyon sok a kedvenc is. Régebben, a 90'-es években, leginkább egyes animék rendezését csodáltam. A japánok nagyon elől jártak ebben a műfajban. Sajnos ma már animékből is kevés a jó, sinte mind egy kaptafára épül. Persze néha akad egy-két gyöngyszem, de az olyan ritka, hogy már évek óta alig nézek meg valamit. Nagy kedvencem a Golden Boy, ez egy 6 részes anime, amit vagy 10-szer láttam.

Ami a mai, félcivilizált világban folyik, az minden, csak nem normális. A teljes populáció kb. 20%-a végzi az összes fizetett munka kb. 80%-át (a klasszikus 80/20 szabály alapján), miközben a megtermelt vagyon legalább 80%-át az emberek maximum 20%-a birtokolja. És mialatt a munkában állókat egyre inkább kizsigerelik, a munkanélküliek száma egyre növekszik - tehát úgy tűnik, nemhogy az nem érdekel senkit sem, hogy az ember kellemes vagy netán a leginkább hozzá illő munkát tudjon végezni, de az sem, hogy egyáltalán van-e munkája.

Ami nagyon nagy hiba, mivel bármennyire naivan hangzik is, egy civilizált társadalom minden egyes tagjának valójában az az érdeke, hogy mindenki a lehető leghasznosabb tagja legyen a társadalomnak, és ne szenvedjen hiányt semmiben, ne lézengjen vagy bűnözzön az utcán, ne lopjon, ne erőszakoskodjon másokkal, ne legyen idegbeteg, a feszültséget nem bírva tovább ne végezze ki embertársait stb. De mivel különbözőek vagyunk, mindenkinek megvan a maga helye és szerepe a társadalomban, ahol a legjobban teljesíthet és a legboldogabb, legkiegyensúlyozottabb ember lehet. Azt pedig, hogy kinek mihez van leginkább tehetsége, képessége, miben tudja leginkább megvalósítani önmagát, kellő odafigyeléssel, tesztekkel, megfelelő neveléssel valószínűleg már gyermekkorban kideríthető. Ha tehát nem minden a pénz és az ego (vagyis az énközpontúság) körül forogna, illetve nem mindenki ezekkel törődne elsősorban - amire sajnos a jelenlegi világrend által rá van kényszerítve -, akkor akár még arra is jó esély lehetne, hogy az emberek olyan területeken dolgozzanak, melyek saját és a társadalmi hasznosság szempontjából is a lehető legoptimálisabbak, netán legideálisabbak.