A kritikával nagyrészt egyet értek, viszont van 1-2 dolog amivel nem. Számomra az első réz az sokkal félelmetesebb volt, sötétebb hangulattal. Egy két állomáson olyan virágzás volt, mintha nem is egy kényszer élettér lenne az az embereknek. A terek szűkösségével sem tudok egyet érteni. Néhol akkora terek voltak még a metróban is, hogy nem egyszer gondolkoztam el azon, h tényleg ilyen komoly rendszer van egy metró hálózatban? Az viszont teljesen igaz, hogy szinte megváltás volt a felszínről visszatérni a föld alá, ezt nagyon eltalálták. Bár a játék során egyszer sem próbáltam ki, hogy egy térben az összes fényforrást kioltom, de itt nem tapasztaltam olyan erőteljes elsötétülést, mint az első részben, ahol volt olyan, h mindent kilőttem és szidtam magam utána, mert semmit nem láttam. A harcrendszerrel egyet tudok érteni, és még annyi kiegészítést hozzá, hogy az elég érdekes, hogy a monsztákba akár egy fél tárat is bele lehet lőni mire meghalnak, ellenben egy dobókéssel már hullanak. Összességében: A történet nagyon jó lett, teljesen magával ragadt (nagy öröm még, hogy a játékban el lett rejtve, h hamarosan érkezik a következő Metro könyv). A hangulat kevésbé sötét, és félelmetes, de azért 1-2 résznél vártam 4-5 percet mire tovább mentem. Az MI nevetségesen gagyi, ami az élményből egy kicsit elvett, de azért nem túl sokat. A harcok teljesen jók, dinamikusak, és a boss harcok is egész jók lettek. Nekem 9,5/10