Még 2007 nyarán ismerkedtem meg egy illetővel a moravicai nyári táborban, akivel nagy haverok lettünk. Eddig nem nagyon akart összejönni a dolog, most azonban, hogy már személyivel is átléphettem a határt, semmi sem állíthatott meg. Egyedül Csantavéren voltam, ahol vele és haverjaival kártyáztunk, kerti partiztunk, egyszóval lazultunk. Személyes felfedezésem, hogy megtaláltam a világ legjobb sörét, mely röviden csak Lav névre hallgat (ami majdnem Lac). A legdurvább része az egésznek az utazás volt. Dél körül indultam, elvonatoztam Szegedre, eközben Ceglédnél át kellett szállnom, amit rühellek - mármint az átszállást, Cegléddel nincs bajom. Utána Szegeden bóklásztam, majd találtam egy buszt, ami kivisz a határátkelőig. A határlépés gyalog ment, és ugyan anyázott a sok kocsis, valahogy nem hatott meg, amíg közöttük szlalomozta, és percek alatt lenyomtam a számukra fél órás procedúrát. Visszafelé ugyanez, igaz, kicsit rush-solva, mert csak egy busz megy a határtól és éppen nem sikerült lekésnem, egy-két percen múlt. Szerencsére volt egy szerb határőr, aki a diplomata átjáró felé kísért, lecsekkolta a személyimet, így rohadt sok várakozástól kímélt meg - látatlanba is kösz neki. Röviden ennyi volt az eset, ha valamire részletesebben kíváncsiak vagytok, írjátok meg nyugodtan!