A többi hozzászólóval ellentétben én annak örültem a legjobban az írásod alapján, hogy végre egy fiatal, akinek van konkrét célja és terve az életben! Az én korosztályom az elsők között volt, akik nem igazán tudtuk, hogy mit akarunk, csak keveseknek volt konkrét célja közülünk, visszaemlékezve, az osztályból egyedül én lettem az, aminek már gyerekkorom óta készültem. Vagyis részben, mert a rocksztár karrierem befuccsolt. :D :D A katonaság nagyszerű dolog, nem mellesleg biztos szakma, magam is katonacsaládban nőttem fel, én megszakítottam a hagyományt, de még nem kizárt, hogy ez a jövőben változik és talán egyszer még kollégák leszünk. :) Az, hogy gyerek vagy - sajnos - egy átmeneti állapot, higgy magadban, higgy az álmaidban, és ha mindent feladsz érte olykor-olykor - tudnék mesélni... -, akkor igenis eléred! Élmény volt olvasni a céljaidról, kívánom, hogy összejöjjön!