The Incredible Hulk

Miután megtekintettem Bruce Banner legújabb kalandjait, egyből a játékra vetettem magam. Gondoltam lesz ami lesz, csak nem lehet olyan rossz. Amíg a PC változat a merevlemezemre kúszott, volt egy kis szabadidőm, úgyhogy lecsekkoltam a játék trailerjét. Ha valaminek, hát annak sikerült elragadni. Szabadon bejárható város, hihetetlenül szép grafika, változatos ellenfelek, hosszú játékidő. Úgy éreztem, végre eljött a Sega zászlóshajója, hogy megtörje azt a bizonyos jeget. A cucc indítása után a lelkesedésem kicsit lelohadt. Ennek egyszerű oka, a főmenü volt. Az ugyanis összesen 4 menüpontot tartalmaz, ezekből az egyik az exit. Kapunk még egy sztorit, extrákat, beállításokat. Ennyi a lista. Ha valaki hiányolja a profilokat, vagy a save/load rendszert, nagyon jól teszi. De erről később.


Először is, ami nagyon szíven ütött, az a grafika volt. Nem vagyok nagy látványigényű gamer, de azért elvártam volna, hogy nézzen ki úgy a játék, ahogy a trailereken. Próbáltam volna szöszmötölni a beállításoknál, de hát hiába. A felbontáson kívül ugyanis semmit, ismétlem semmit nem lehet állítani. Azért emberek 2008-ban ez már... Mint utólag kiderült, a játék tényleg gyönyörűen néz ki... a next-gen konzolokon. Igen, pontosan, megkaptuk ugyanazt, amit a Vasember esetében. A PC-seknek csak egy PS2 port jár.

Ha viszont sikerült túltennünk magunkat ezen a sekélyes problémán, láthatjuk, hogy annyira nem is vészes a helyzetünk. Nem mondanám a grafikára, hogy csúnya, inkább azt, hogy ehhez a játékhoz pont elég. Ha eltekintünk attól a mellékes problémától, hogy a film képvilágát kellene idéznie - tehát minél realisztikusabb legyen - akkor mondhatjuk rá, hogy a képregények kinézetét hozza el nekünk.

Indítás után kapunk néhány hangulatcsináló videót, majd Brazíliában vesszük fel a film fonalát, ahol egy gyárba menekülve kell megküzdenünk a ránk támadó katonákkal. Ezután egy kis közjáték jön, majd Manhattan utcáin találjuk magunkat, ahol bolyongva vehetjük fel a küldetéseket, amolyan GTA stílusban. És itt jön a játék másik nagy hátránya: a közlekedés. Tudni kell ugyanis, hogy New Yorkot nem véletlen emlegetik Nagy Almaként. Egyszerűen hatalmas a játéktér, még úgy is, hogy eme metropolisznak csupán egy kisebb részét járhatjuk be. A gond ezzel az, hogy szerkesztőségünk versenyén nem ez a játék fogja elvinni a fődíjat ?gyors közlekedés? kategóriában. Bár képesek vagyunk sprintelni, illetve az épületek sem akadályok, ugyanis mászni tudunk rajtuk, sőt, a földig is rombolhatjuk őket, de így is percek telnek el, mire elérünk a célunkhoz. Az elején még ez jó mókának tűnik, hisz tele van a játék különböző tulajdonság fejlesztőkkel - upgradekkel - melyekből egy bizonyos darabszámot összegyűjtve hősünk erősebb lesz, több élettel fog rendelkezni, illetve speckó feladatok is várnak ránk. Csakhogy ezek nagyon hamar elfogynak, és akkor marad az üres, monoton menetelés.

Persze használhatnánk a metrót is, mint közlekedési eszközt, de ehhez először meg kell nyitnunk őket azzal, hogy felfedezzük a helyüket, ami azért necces, mert inkább háztetőről háztetőre ugrálva fogunk közlekedni, minthogy a kis utcánkban romboljunk át mindenen.

Itt több dolgot is megjegyeznék a játékkal kapcsolatban. Először is, ami nagyon zavart, az az ütközésmodell. Elhiszem én, hogy PS2-n nem olyan könnyű normálisan megcsinálni, de elég furcsa volt, hogy hiába próbáltam óvatosan menni az utcákon, egyre csak növekedett a körözési szintem, - igen, itt van olyan is, bár jó néhány épületet le kell rombolnunk, hogy valakinek feltűnjön az ottlétünk - hiszen ha félméterre elhaladtam egy kocsi mellett, már felrobbant, az oszlopok kidőltek, és még ehhez hasonló furcsa dolgok történtek.


A másik dolog, amivel nem voltam kibékülve, az maga a nyitott játéktér. Félreértés ne essék, jó ötlet volt, illetve egész jól kivitelezték, de most őszintén, mit keres Hulk a nyílt utcákon? Csak mert a filmben Brucenak végig menekülnie kellett, rejtőzködni, inkognitóban maradni, erre itt szabadon mászkálunk, ráadásul ez senkinek nem tűnik fel! A közelünkbe érve egy kicsit megijednek az emberek, de amint eltávolodnak tőlünk, már el is felejtették, hogy mi volt a félelmeik oka, mintha mi sem történt volna, élik tovább az életüket.

A harmadik dolog, amire kíváncsi vagyok, hogy Hulk hogyan metrózik? Mert karakterünk lazán 3 méter körül mozog, amivel be sem férne a szerelvénybe. Ennél nagyobb poén az lett volna, ha a játékban metrójegyet is kell vennünk, mert különben elkapnak bliccelésért. Ráadásul miért kell felfedeznünk a metróállomásokat? Nélkülünk nem talál el Béla bá' a következő megállóig?

Egy dolgot találtam még, ami nagyon lehúzza a játék egészét. Ez pedig a már korábban említett mentési rendszer hiánya. Nincsenek profilok, menteni pedig csak az un. ?save & quit? rendszerrel lehet, ami annyit tesz, hogy kilépésnél mindig automatikusan ment a játék. Ha valakinek ez többet mond, akkor anno a Diablo is ezt a rendszert használta. A gond ott van, hogy nem lehet profilt sem választani, illetve mindig csak a legutolsó állásunk lesz elmentve, ami felülírja az előzőeket. Elvileg ezzel nem lenne gond, gyakorlatilag viszont két felhasználó nem tud játszani vele, hanem a türelmesebb egyénnek meg kell várnia, amíg az előző játékos végigjátssza a játékot, és akkor tud kezdeni egy új sztorit. Értelmetlen húzás volt a fejlesztő részéről.

Magával a történettel nem volt gondom, sőt, kifejezetten tetszett. A sztori ugyanis nem passzol 100%-ig a filméhez, hanem kapunk egy titkos katonai társaságról szóló mellékszálat is, ami azon kívül, hogy érdekes, még a játékidőt is jelentősen meghosszabbítja.

A küldetések terén már nem ilyen szívderítő a helyzet, legtöbbször csak annyit kell tennünk, hogy eljutunk x helyre, szétverünk y ellenséget és kész. Néha akad olyan, hogy Jason Statham filmjén felbuzdulva szállítósat játszunk, azaz elmegyünk x helyre, szétverünk y ellent, megszerezzük z terméket, majd épségben visszamegyünk a kiindulási pontra.

Az ellenségek megint csak a pozitív irányba tolják a játék összhatását. Kapunk belőlük gyalogosokat, páncélba öltözötteket, harckocsikat, tankokat, helikoptereket. Természetesen az egyes fajtákon belül is vannak eltérések, legfőképp a fegyverekben. Bár valójában az ellenségek nem ellenfelei a szörnynek, - 4 kivételével, akiket U-Force néven ismerhetünk más Marvel történetekből - azért jól el lehet szórakozgatni velük, amolyan oroszlán-egér játékban. Csalódás volt viszont a főellenség, aki hihetetlenül könnyű volt legyűrni.

Ha már viszont megemlítettem a fegyvereket, essen néhány szó a mi muníciónkról is. Azt kell mondjam, ez a játék legütősebb része. Bármit felvehetünk, bármivel agyonüthetünk bárkit, felkaphatjuk a kocsikat és nekivághatjuk az ellenségeinknek, a fémtörmelékekből kesztyűket csinálhatunk, ami extra sebzést jelent. De kiszakíthatunk például az útból aszfaltdarabokat, amiket pajzsként használhatunk. Egyszóval az arzenálunk szinte végtelen, mi dönthetjük el, hogy mit hogyan használunk.

A konzolportoknak sokszor kényes pontja az irányítás, ez az a pont, amin játékok bukhatnak. Szerencsére jelen esetben ez a dolog nagyon jól sikerült, a kontrollálást tökéletesen sikerült átültetni. Nincs szükségünk polip ősökre, tökéletesen használható a billentyűzet-egér kombó.

Nagyon tetszettek még a különböző extrák, ezek közül is a kedvencem a karakterválasztás volt. A játékban előrehaladva folyamatosan fogjuk feloldani őket - illetve egy részüket csak speciális feladatok teljesítésért kapjuk meg - és bármikor magunkra ölthetjük a már feloldott skineket. Higyjétek el, nincs is nagyobb poén annál, mint amikor a főellenség képében garázdálkodunk az Empire State Building, vagy a Stark Industries tetején.


Úgy érzem lassan, de biztosan ezt az alanyt is kiforgattuk önmagából. A Hihetetlen Hulk tipikusan azon játékok egyike, amelyik sokkal jobb lehetett volna, ha néhány dolgot nem szúrnak el benne. A grafika sikerülhetett volna jobbra, illetve ezt a kissé átverésszagú marketingkampányt nem kellett volna ennyire nyomatni. Az átvezető mozik minőségét direkt nem ecseteltem, legyen elég annyi, hogy nagyon gyatrára sikeredtek. A várost is több élettel lehetett volna megtölteni, mert sajnos eléggé steril lett. Végső soron maga ez a sterilség, a monotonitás az, ami nagyon lerontja az összképet. Egy kicsivel változatosabb küldetéseket illetve több kihívást elviseltünk volna. Nem rossz játék ez, de nyilván nem versenyezhet a nagyokkal. A budget kategóriában viszont ringbe szállhat, és szép eredményt is elérhetne.

Végső soron ajánlom mindenkinek a játékot, aki egy könnyed kikapcsolódásra vágyik, de ne várjunk sokat. Hisz végső soron ez sem más, mint egy mozis átirat.