Stranglehold

A történet sajnos kimerül a ?kemény zsaru beleköp a maffia levesébe, ezért elrabolják a családját? típusú sablonokban, ami nem igazán érthető egy olyan embertől, akinek többek között a csavaros Ál/Arc-ot is köszönhetjük. Bár a Hard Boiled cselekménye sem volt a legeredetibb, 1992-ben még korántsem számított elcsépeltnek (kemény zsaru beépül a maffiába, és úgy számol le mindenkivel). Az azóta eltelt 15 évben azonban jelentősen átalakult az akciófilmek világa, ezért egy ilyen klisés sztori manapság már inkább a B-kategóriába sorolható. Szerencsére a játék eléggé jól sikerült ahhoz, hogy ne foglalkozzunk ilyen földi dolgokkal, és a végére talán mosolyogva fogjuk felidézni a hasonló témájú filmeket, amikből szerintem mindenki látott már legalább két tucatot.

Woo játék nem készülhet filmcsillag nélkül, így a főszerepet ismét nagy kedvence, Chow Yun-Fat kapta meg. Az akciósztár ezúttal is Tequila nyomozó szerepében brillírozik, és elszántan vadássza le az összes útjába kerülő maffiózót és söpredéket. Egy rendőrségre érkező telefonhívás után úgy dönt, egymaga veszi fel a harcot a gonosszal, és elindul Hong Kong piacterére. Itt kapjuk először kézbe az irányítást, ahol rögtön szembesülünk azzal az akciódömpinggel, amit az egész játék során át tapasztalni lehet a későbbiekben. Irdatlan számú ellenfelet kell likvidálni, mindezt olyan látványosan, ami tényleg a legjobb akciófilmek jeleneteit idézi. A több irányból érkező rosszfiúk hamar érzékeltetik, hogy nem elég jól bánni a fegyverekkel, hanem a fedezékkeresés is igen szerves része lesz a játéknak.

A Max Payne-ből ismert vetődés és időbelassítás itt is kulcsfontosságú. Ha a célkeresztben van valaki, akkor vetődés közben automatikusan belassul az idő (tequila time), de mi magunk is bekapcsolhatjuk ezt a funkciót amikor szükségesnek érezzük. Ezáltal a célzás jelentősen megkönnyebbül, ha pedig fejre célzunk, akkor bárki leteríthető egy golyóval. Az időbelassítás csak bizonyos ideig használható (narancssárga csík jelzi az életerő alatt), utána csak akkor alkalmazható, ha valamennyire újratöltődött. Ha tovább tartjuk benyomva a vetődés gombot, akkor fekve maradunk a földön. Így szintén tudunk 360 fokban lőni, továbbá nehezebben találnak el minket a felénk tartó golyók. Lehet ebben a pózban jobbra-balra gurulni, ami fedezékkeresés szempontjából jó ugyan, de használata kissé körülményes. Chow Yun-Fat gyakran akad be gurulás közben valamibe, vagy nem akar egyik irányba sem elmozdulni, ami miatt egy közelben álló ember gyakran szitává lyuggat minket. Ettől függetlenül jó ötlet, és néha az életünket is megmentheti egy vetődés utáni gyors gurulás a megfelelő irányba.

A fedezékhez lapulás is hasznos dolog, de szintén nem a legtökéletesebb, mert nem egyértelmű hogy mi az, aminek nekifeszíthetjük hátunkat, és mi az, aminek nem. Leginkább az oszlopok használhatóak ilyen célra, valamint az ajtó melletti falak. Itt az a probléma, hogy csak közvetlenül az ajtó mellett lehet fedezékbe bújni, tehát egy centis tévedés miatt emberünk nem fogja azt csinálni, amit szeretnénk. Ennek ellenére hasznos dolog, egy idő után pedig már ráérzünk hogy kell pontosan csinálni. Ha sikerült bebújni egy fedezékbe, akkor onnan célozva ismételten automatikusan kapcsolódik be az időlassítás. Felrúghatunk még asztalokat is, amik mögé kuporodva egy ideig védve leszünk a szemből érkező golyózápor elől.

A Stranglehold egyik legjobb tulajdonsága, hogy szinte minden elpusztítható. Hiába hisszük azt, hogy biztonságban vagyunk egy helyen, a lövések hatására pillanatok alatt szétforgácsolódik biztosnak hitt menedékünk. Nem szabad egy helyben megállni, folyamatosan menni kell és keresgélni a még épnek látszó berendezési tárgyakat, különben hamar elbúcsúzhatunk Tequila nyomozótól. Bár normal fokozaton elég sok lövést kibírunk, ez nem jelenti azt, hogy ész nélkül kellene játszani. Ez különösen érvényes a nehezebb fokozatokra.


Minden tárgynak ami a játékban található van valami funkciója. A korlátokra felfutva emberünk elkezd csúszni rajta, így meglepve szerencsétlen ellenfeleit, de lóghatunk csillárokon, gurulhatunk zsúrkocsikon is. Ha látunk egy világító pontot valahol, akkor odadurrantva egy stage-killt hajtunk végre. Ez lehet egy magasban lévő hirdetőtábla, amely gigászi erővel szakad rá az alatta lévő seregre, vagy egy szikladarab, szobor, de akár egy dinoszaurusz csontváz is. Ezeket a dolgokat a játék külön pontozza, tehát minél látványosabban ölünk meg valakit, annál nagyobb mennyiségű csillagot kapunk érte. Ez azért jó, mert így gyorsabban töltődik a tequila-bomb értékünk, ami a speciális támadások kivitelezéséhez szükséges. Ha csak simán lövöldözünk, akkor ne sok jóra számítsunk. Ha viszont felfutunk egy korlátra, onnan leadunk két fejlövést, majd a rámpa végéről elvetődve lelövünk egy hirdetőtáblát egy rosszfiú fölött, akkor pillanatok alatt újratölthetjük a tequila-bombot. A különböző színű papírgalambok gyűjtése is segíthet abban, hogy mindig a maximumon legyen ez az érték.


Speciális képességekből négy fajta van, mindegyik más mértékben emészti fel a képernyő bal alsó sarkában látható csíkot. Ezek közül az egyik leghasznosabb a gyógyítás. Gondolom nem kell éreztetnem senkivel mennyire fontos egy kis health boost olyan helyzetekben, amikor ezren lőnek minket mindenfelől, és sehol a körzetben egy elsősegélycsomag. A következő fontos skill a precíziós célzás, ami egy embert egy lövéssel megöl. Ilyenkor a kamera követi a golyó röppályáját, és találat esetén láthatunk egy igen látványos halálesetet is. A maradék két extra lövéstípus közül az egyik a Barrage, amivel pillanatok alatt elpusztíthatjuk az ellenfelek előtt lévő fedezékeket, a másik pedig a pörgő lövés, amivel a körzetünkben rohangáló összes ellenfelet leteríthetünk. Mind a négy képesség rendkívül hasznos, bizonyos helyzetekben életmentő is lehet.


Minden pályán belefutunk úgynevezett Stand-offokba. Ekkor többen közvetlen közelről vesznek körbe minket. Ebben az esetben az idő belassul, Tequila pedig megáll egy helyben. A jobb analóg karral célzunk, a ballal pedig a felénk érkező golyók ellen tudunk elhajolni. Egy ellenfél lelövésére maximum 2 golyónk van, és ha legalább háromszor eltalálnak akkor vége a játéknak. Érdemes ebben a játékmódban is tartályokat és egyéb nagy pusztító erejű tárgyat becélozni, mert ezzel akár több embert is likvidálhatunk egyszerre. Ezek a szituációk folyamatosan nehezednek, egyre többen fognak minket egyre közelebbről célba venni. Érdekes és látványos rész ez is, de egy idő után már kicsit unalmas, annyira sok van belőle.

Az első reklámfilmek a Strangleholdról még a jelen konzolgeneráció indulásakor érkeztek meg. Akkoriban a földön kellett keresgélnem az államat a trailerekben látott fantasztikus grafika és látványos jelenetek miatt. Sajnos mire kijött maga a játék, addigra ez egy kicsit megkopott. Mai szemmel nézve semmi extra nincs a játék megjelenítésében, s bár a főszereplő kísértetiesen hasonlít Chow Yun-Fatre, rajta kívül a karakterek nagy része eléggé elnagyolt, karikatúraszerű. A helyszínek sem nyújtanak többet az eddig megszokottaknál. Jól néznek ugyan ki, de semmi különös nincs bennük. Ha nem lenne majdnem száz százalékig rombolható a környezet, akkor a közepes kategóriába sorolnám ezen a téren a játékot, de ennek köszönhetően a mérleg nyelve a jó felé billen. A pályák között akad jó, mint például a múzeum, vagy a kaszinó, de van nagyon rossz és kifejezetten unalmas is.

Legnagyobb bánatomra a leghosszabb második pálya egyben a legrosszabb is. A kikötő szinte átláthatatlan, és az elején gyakran elszaladunk az elpusztítandó droglaborok mellett, ami miatt akár egy fél pályát is vissza kell menni, hogy tovább juthassunk. A hangok leginkább semmilyenek. Tequila csak néhány mondatot ejt el, a többiek hangja felejthető. A rendőrkapitány kimeríti a filmekből már eléggé ismert ordibálós főnök kliséjét, ennek ellenére nem a megfelelő hangerővel osztja az igét. Az ellenfelek magyaráznak nekünk, de elég gyakran mondják ugyanazt. A zenék közül a főcímnél hallható eléggé ütős lett, de a többi kicsit sablonos. A fegyverek hangja változó: a pisztoly kicsit erőtlennek hat, míg a géppuskák ropogása egészen életszerű.


A játék legnagyobb hibája annak hosszúsága. Hat óra alatt közepes nehézségi fokozaton lazán kijátszható. Mire megszokjuk, hogyan kell minimális sérüléssel átvinni egy-egy részt, addigra vége az egész történetnek. Kárpótlásul ott van a négy nehézségi szint, de valószínűleg kevesen fognak nekiülni még egyszer a Strangleholdnak. A mesterséges intelligencia sem hozza a ma elvárható szintet: a maffiózók egymás után állnak meg ugyanazon a ponton, ahol társaikat gond nélkül tessékeltük át az örök bandamezőkre. A legtöbben egy helyben állnak, általában valami olyan tárgy alatt vagy mellett, amit rájuk lehet szakítani, vagy fel lehet robbantani. Gyilkolási ösztön van bennük, életösztön már nem nagyon. Az egyik főellenség elől el tudtam bújni egy olyan helyre, ahonnan ő nem látott engem, én viszont őt igen. Nem zavartatta magát a továbbiakban, hiába lőttem, ő csak egy helyben állt és várta, hogy az életerőcsíkja végleg elenyésszen.


Ismerőseinkkel akár online is játszhatunk. Nem rossz móka a többjátékos mód, de eléggé kevesen vannak fent a neten ahhoz, hogy bármikor kedvünkre lövöldözhessünk egymásra élő emberekkel. A multiplayer összhatását azonban elrontja a folyamatos laggolás, ami miatt a játék néha eléggé belassul. Ha ilyen problémával nem találkozunk, akkor egy ideig egész kellemesen el lehet szórakozni a deathmatch illetve team deathmatch módokkal. Jó látni ahogy mindenki vetődik jobbra-balra, vagy éppen a csillárról szór meg egy szerencsétlen delivenst ólommal. Bár tucatnyi jobb neten játszható játék van, egy próbát mindenképpen megér.

Vegyes érzéseket keltett bennem a Stranglehold. Egyfelől nagyon szórakoztató és látványos akciójáték, másfelől viszont többet vártam tőle. Hiába a nagy rendező neve a dobozon, a rengeteg galambon és néhány jól megkoreografált jeleneten kívül nem igazán érezhető a keze nyoma. A történet, mint már említettem kifejezetten B-kategóriás, pedig John Woo-tól már láttunk ennél jóval többet, jobbat. Ettől függetlenül aki szereti az ilyen stílusú játékokat, remekül fog szórakozni. A trónfosztás azonban elmaradt, Max Payne agg kora ellenére még ma is meginná Tequilát reggelire.