Egy gonosz terv, egy démonizált ellenség, egy szuper amerikai katona. Tipikus tengerentúli klisé történet, ahol mindig a jó győz, a rossz pedig elnyeri méltó büntetését. De felteszem a kérdést, mi van, ha az ellenség arcáról lehull a szörnymaszk, és megmutatja a valódi arcát - az emberi arcát? Mi történik, ha a hős amerikai rájön, hogy nincs gonosz, nincsenek rossz emberek, csupán más véleményű egyének. Mi van, ha a jó úgy látja, hogy a másik oldalnak van igaza? És mi van akkor, ha beáll annak soraiba?
Lehetünk akármekkora Splinter Cell rajongók, be kell ismernünk, a játék első három része eléggé sablonosra sikerült, legalábbis ami a történetet illeti. Mindig kaptunk egy aktuális "nagyon gonosz bácsit", akit el kellett intézni, mert különben vége a világnak. Sam Fisher pedig természetesen sosem akarta, hogy ez bekövetkezzen, így hős amerikaiként terítette le a gonosz grúz kormányzót, kapta el Suhadi Sadono-t, vagy végzett volt bajtársával, mindezt teljes mértékben a jó ügy érdekében.
A Ubisoft is rájöhetett, hogy a játékmenetbeli újítások már nem elegendőek ahhoz, hogy a nép ne nyomja rá a rókabőrös billogvasat az egyik legkövérebb fejőstehenére, így úgy döntött, elrugaszkodik az eddig megszokott lineáris sztorikompozíciótól, és a játékosok kezébe adja a döntés lehetőségét: marad-e az aktuális gamer a jó oldalon, vagy úgy dönt, hogy a John Brown's Army sorait erősíti? És hogy jó húzás volt-e ez? Azt kell hogy mondjam, igen! Abszolút. Kapunk ezáltal ugyanis - a Splinter Cell sorozatban - eddig még nem látott szabad játékmenetet (mi döntjük el, hogy a küldetések közül mit csinálunk meg), több befejezést (újrajátszás), illetve egy teljesen új hőst. Sam ugyanis már nem a régi. A játék készítői úgy vélték, hogy a játékos nem feltétlen tudja bele élni magát egy olyan hős szerepébe, aki a nap 24 órájában talpon van, egy egész staff csak őt figyeli, hogy bármikor segíthessen, és eközben a legnagyobb gondja az, hogy a kanapét vörösre cserélje le, vagy a fehér színű illik a nappalihoz?! Sam egyszerűen - több játékhőshöz hasonlóan - túlságosan tökéletes volt. Így a Ubisoft elhatározta, hogy mindent egy lapra tesz fel: létrehoz egy formálható hőst. Tény, hogy rizikós húzás volt, de pont ezért szeretjük a francia illetőségű céget: mernek újítani.
A történet 2007-ben kezdődik, egy évvel a Chaos Theory eseményei után. Mialatt Sam Izlandon egy küldetés során elveszíti a társát, a sors otthon sem tartogat számára boldogságot: lánya, Sarah egy gázolás áldozatává vált. Mint azt Lambert - Sam főnöke - elmeséli nekünk, a meggyötört szuperkémnek már nem volt semmi vesztenivalója, így elvállalt egy utolsó küldetést. Be kellett jutnia egy szigorúan őrzött börtönbe és segítenie kellett egy terrorista szökését, akinek a bizalmába férkőzve bejuthat egy terroristaszervezet, a John Brown's Army - továbbiakban JBA - soraiba. Ezzel a húzásával belülről bomlaszthatja fel a csapatot, megmentve ezzel a világot egy lehetséges katasztrófától. Sam pedig elvállalta a küldetést, így záros határidőn belül a börtönben találta magát. Ezúttal azonban a fekete búvárruhát lecserélte egy sárga kezeslábasra, a rövid haját pedig még rövidebbre. Igen, mielőtt bárki félreértené, hősünk nem a már-már ikonná vállt felszerelésében viszi ki a hűvösről Jamie Washingtont, hanem bűnözővé válva férkőzik a bizalmába. Mondjuk kicsit furcsán is hatott volna, ha Jamiet álmában felkelti egy éjellátós csávó, aki közli vele, hogy épp erre járt, de kijuttatja, csak legyenek barátok. Én legalábbis biztosan érdekesnek találtam volna:)
6 hónapnyi hűsölés, majd egy börtönlázadás után Fisher New York egyik rakpartján találja magát, a JBA főhadiszállásán...
Karrierünk kezdetén elég kevés tiszteletnek örvendhetünk mind a JBA, mind az NSA részéről, de küldetésink során cselekedeteinktől függően nőhet, illetve csökkenhet a két ellentétes szervezet irányunkba vetett bizalma. A magasabb bizalom látszólag nem jelent semmit, de nem árt jóban lenni mindkét szervezettel, ugyanis ha bármelyik fél végkép bizalmatlanná válik velünk szemben, a játék véget ér. Tetszett viszont nagyon, hogy a befejezések nem a bizalmi csíkok állásán múlnak, hanem teljes mértékben a döntéseinktől függenek. Így megtehetjük azt is, hogy végig a terroristákat részesítjük előnyben, majd a történet legvégén lebuktatjuk az egész szervezetet, de azt is akár, hogy az NSA belénk vetett bizalma végig maximumon van, végül mégiscsak megöljük... jaj, majdnem elmondtam:)
A grafika már a játék harmadik epizódjában is gyönyörű volt, de amit a Ubisfoft ezzel a résszel művelt az egyszerűen valami csodálatos. A magasabb felbontású textúrákat gondolom felesleges említenem, annál is inkább, mivel van egy másik nagy újítás, ami mind a kinézetre, mind a játékmenetre hatással van. Ez nem más, mint a világos helyszínek, aminek a bevetésével nyilván teljesen máshogy láthatjuk a világot. Van, hogy a felkelő nap vörösre festi a luxushajó fedélzetét, máskor szinte érezzük, ahogy az ég tetején ülő fénygömb szórja a sugarait az amúgy is szárasságban ülő arab városra, ahol így poron és magas hőmérsékleten kívül csak háborút találunk... Ennek az elemnek a játékba való integrálásával nem csak más életérzést fog sugározni egyes helyeken a cucc, hanem egy teljesen új Splinter Cellt üdvözölhetünk köreinkben, melynek a játékmenete messze túlmutat az eddigi részekén. Az előző epizódokban ugyanis elég volt csak, ha megbújtunk az árnyékban és a megfelelő alkalommal lecsaptunk az ellenségre. Csak egy ütés, esetleg egy halk nyisszantás, és a rossz fiú máris a padlón volt. Ezúttal azonban számolnunk kell vele, hogy nem bújhatunk meg mindig a sötétben - félreértés ne essék, a játékban ugyanúgy benne vannak a dark helyszínek is, csak sokkal kisebb arányban -, így a tereptárgyak használata sokkal nagyobb stratégiai értékkel bír, mint eddig bármikor.
Megemlítenék itt még egy változást, ami nem mást, mint a hőn szeretett HUD-ot érinti. Azt ugyanis teljesen lecsupaszították, így elfelejthetjük a sötétség/világosság jelzőt, a hangmérőt, a fegyvermutatót, de még az olyan jelentéktelen dolgokat is, mint például az életerőcsíkot. Tény, hogy ez sokkal realisztikusabbá teszi a játékot, de egyúttal meg is nehezíti azt. Persze azért, hogy ne legyen lehetetlen dolgunk, a képernyő bal alsó sarkában helyet kapott egy aprócska csík, amin folyamatosan olvashatjuk a feladatainkat, illetve láthatjuk az aktuális lopakodás állapotunkat. Ez utóbbi nem más, mint egy három színből álló skála. Ha minden rendben van, akkor zöld, ha olyan helyen/szituációban tartózkodunk, ahol bárki megláthat, akkor sárga lesz, ha pedig vörössé válik, gond van, észrevettek, őrök próbálnak meg elkapni, illetve ha "szerencsénk" van, a riasztó is megszólal.
Ha már megemlítettem az őröket, úgy érzem, kötelességem bemutatni az M.I.-t (Mesterséges Intelligencia) is. Már a sorozat első két részében is tökéletes volt az akkor felmutatott teljesítmény - a dolga csak a keresésünk volt, illetve a lelövésünk -, a harmadik részben azonban sokkal többet kellett nyújtania, hála az akciódúsabb játékmenetnek, illetve Sam bácsikánk felfokozott golyóállóságának. Nem lett volna elég, ha csak meglát és lő, hisz a főhősünk gyúrt a Chaos Theory-ra, így seperc alatt elintézte volna. Ennek tudatában az első dolguk a fedezékkeresés, az összedolgozás volt. Igaz, akkor azt mondtuk, azt a teljesítményt nem lehet túlszárnyalni, szokás szerint tévedtünk. Ilyen szintű csapatmunkához még egy játékban sem volt szerencsém, mint amit a Double Agent-ben levágnak. Az ellenséges erők üvöltöznek, keresik az elveszett társaikat, kihasználják a terep adta lehetőségeket és így tovább. Le a kalappal Ubisoft, szép munka volt.
Mint azt már korábban említettem, Sam a hűvös után új kérót talál a JBA főhadiszállásán, ezzel elkezdve terrorista karrierjét. Itt jön be egy új játékelem, aminek az a lényege, hogy bizonyos időközönként (küldetések után) a terroristabázison találjuk magunkat, ahol kapunk egy fő feladatot - széftörés gyakorlása, e-mailek kibontása, bombák összeszerelése stb. - aminek a végrehajtására 25 percet kapunk. Ezek a feladatok maximum 5 perc alatt elvégezhetők, így a maradék időt extra dolgok elintézésére fordíthatjuk. Ezek az extra feladatok lehetnek a JBA megbízásai, mint pl. mesterlövészkedés, még több bomba összeszerelése stb., de kapunk néhányat az NSA-től is, mint pl. a számítógépes rendszer meghackelése, adatok gyűjtése a tagokról stb. Értelemszerűen az elvégzett feladatok bizalomnövekedéssel járnak, viszont fontos megjegyeznem, hogy ha elkapnak kémkedés közben, vagy egy gyanús kütyüvel mászkálva (pl. lézermikrofon, ujjlenyomat leolvasó), a terrorista pályafutásunk azonnal véget ér, ami a játék végét jelenti.
Újítás a sorozat előző részeihez képest, hogy ezúttal lehetőségünk van úszni is, ami hadd ne mondjam, mekkora előnyökkel jár. Nem csak a lopakodást könnyíti meg, de elhozott hozzánk egy újfajta ölési módszert is, aminek a lényege, hogy a jég alatt úszva megkocogtatjuk azt, majd beszakítjuk az odafutó őr alatt, akinek a víz alatt befellegzett: vagy kést kap a gyomrába, vagy a feje lesz képes 360 fokos panoráma látásra...
Az előző részek hagyományaihoz híven ezúttal is találkozhatunk a multiplayer opcióval. A Pandora Tomorrow megmutatta, hogyan lehet egy lassú játékmenetű gammába multit tenni, úgy, hogy az élvezetes legyen, a 3. rész pedig tovább bővítette ezt a csodát, megjelent a versus mód (kémek vs. zsoldosok) mellett a cooperatív játékforma. Tökéletes volt, szerettük. A negyedik részben is próbáltak újítani, ám kevesebb sikerrel. Miközben játszottam, olyan érzésem támadt, mintha megpróbálták volna összegyúrni az előző rész két játékmódját. Félreértés ne essék, játszható lett, de túl könnyű. Akik több kihívásra vágytak, azokat el kell szomorítanom, nehézségben még mindig a Chaos Theory a vezető rész.
Végezetül azt hiszem, tisztán látszik a cikkemen, hogy teljesen lenyűgözött a játék. Rengeteget fejlődött a Chaos Theory óta, és szerencsére azt kell mondanom, roppant pozitív irányba. Az irányítás megmaradt a régi, a hangok tökéletesek, a grafika látványos, a történet lenyűgöző. Negatívumként talán a multiplayer illetve a befejezés róható fel, mely számomra egy kicsit (nagyon) lezáratlan lett. Igaz, kapunk egy "To be continued" üzenetet, de akkor is, túl hirtelen lett vége. Ez viszont minden, ami nem tetszett. Ettől függetlenül tűkön ülve várom a sorozat következő részét!
