Darkspore

A játék sci-fi világában a Crogenitor nevű ősi fajjal kezdődik a történet, ők a génsebészet mesterei voltak. Az általuk létrehozott lényekkel népesítettek be számos bolygót, vagy éppen átalakították az ott élő kreatúrákat. Amikor az egyik Crogenitor, Xylan, felfedezte az E-DNS-t, kiderült, hogy ez egy igen veszélyes eszköz. Felgyorsítja az evolúciót, és élő fegyvert kreál a szervezetekből. A többiek elvetették ezt a szörnyű felfedezést, de Xylan magába fecskendezte az anyagot, így változott át Corruptor-rá, az E-DNS-sel létrehozott lények pedig Darkspore-ok lettek. A gonosz sereg lerohanta a Crogenitor-okat, akik szuperszámítógépükbe beprogramozták megoldandó problémaként az E-DNS stabilizálását, majd többeket lehibernáltak maguk közül. 1000 év után a komputer eredményre jutott, a játékos pedig felébred, az utolsó élő Crogenitor bőrében.

Feladatunk tehát nem más, mint genetikai hadseregünkkel megtisztítani a különböző bolygókat az ott élő Darkspore létformáktól, majd a játék végén magával a Corruptor-ral is megütközni. Ebből következik az egyik csavar, ami kissé eltérővé teszi a játékot a többi hack-n-slash RPG-től. Nem egy hőst irányítunk ugyanis, hanem három fős csapatot, akiket viszont 100 különböző kreatúrából rakhatunk össze. A játék kezdetekor nem mindegyik elérhető, szintlépéseink folyamán kapunk közülük egyre újabbakat.

Bázisunk egy hatalmas hajón található, melynek három szintjén található az Arzenál, a Szerkesztő és a Navigáció. Az elsőben kiválaszthatjuk, az éppen elérhető hősökből kiket szeretnénk osztagunkba rakni, a másodikban részletesen barkácsolhatunk lényeinken (ezt később még taglalom), a harmadikban pedig elindíthatjuk a játékot.


PvE és PvP játékmód közül választhatunk, azaz a Darkspore hordák, vagy más játékosok hősei ellen vehetjük fel a harcot. Természetesen a kampányt is nyomhatjuk emberi játékosokkal karöltve, hiszen a Darkspore alapvetően egy MMO játék, folyamatos internetkapcsolattal. A hadjáratból három típus van, utóbbi kettőhöz teljesítenünk kell az egyszerűbb változatot. Egyébként jó sok szintből állnak, amelyek hat különböző bolygóra kalauzolnak minket. Ezek között van sivatagbolygó, sötét, halott világ, mechanikus fémbolygó egy feketelyuk mellett, szóval változatos helyeken öldöshetjük a mutánsokat.

Amint kipécéztük a nekünk szimpatikus szintet, máris a bolygón találjuk magunkat, ahol nekiindulhatunk teljesíteni az épp aktuális célokat. Ezekre nem jellemző a túlzásba vitt változatosság, nagyrészt a pusztítás köré szerveződnek. Néha kristályokat kell gyűjtögetnünk, vagy épp úgy teljesíteni a szintet, hogy közben nem veszünk föl életbónuszt, avagy adott idő alatt végigrohanni a pályán. Az is lényeges, hogy az aktuális bolygót milyen Darkspore-ok népesítik be, hiszen az ellenfelek és a mi lényeink is öt típusba sorolhatók: Plasma, Quantum, Bio, Cyber és Necro. Ha az ellen megegyező típusú harcosunkkal, akkor dupla sebzést okoz. A felaprítanivaló gonosz szörnyecskék egyébként egész változatos képességarzenált vonultatnak föl: egyik hőkövető lövedéket köpköd, a másik bezárkózik a páncéljába és savat fröcsköl, van amelyik elteleportál minket minden ütésével, és van olyan, ami gyógyul ha ütjük a társait.

Egyszerre ugyan egy lényt irányítunk, de egy gombnyomással kicserélhetjük egy másik csapattaggal az aktuális harcost, így mindig az lehet játékban, aki ellenállóbb a helyi populációval szemben, ha ő lesérül, cserélünk és egy másik csapattaggal gyűjtögetjük neki az életerőt. A kreatúrák szokás szerint közelharcos, mágus, távolsági harcos felosztásban elérhetők, de ezen kívül mind rendelkeznek még három képességgel (pl. életszívás, teleportálás, plazmagömb, gyógyítás). Ebből ráadásul az egyik megoszlik a csapattagok között, így egyszerre öt képességből mazsolázhatunk, és jelentősége van, milyen összeállítású partit használunk. Ezeket az erőket az energiaszintünkből idézhetjük meg, a fantasy játékok varázspontjaihoz hasonlóan.

A térképen bal egérgombbal navigálunk, támadni szintén egérklikkel lehet. Ami elég hülye döntés, hogy a jobb klikkre a helyben támadás van kiosztva (amit shift-bal gombbal ugyanúgy előhozhatunk), ahelyett, hogy valamelyik speciális képességet lehetne oda betárazni. Így azokat a számbillentyűkkel hívhatjuk elő. Nagyon hiányzik egy olyan automap, ahol az egész szintet átlátjuk, hiszen sokkal könnyebb lenne megtalálni a még felderítetlen területeket. Végigmasírozunk tehát mutánsainkkal a pályán, kinyírunk mindent ami mozog, majd a szint végén megküzdünk egy hordával, esetenként egy nevesített szörnnyel. Ellenségeink eközben élet- és energia powerupokat, különböző tárgyakat és testrészeket potyogtatnak el, ezen kívül DNS-t. Azonnal rátérek, hogy ezekre miért is van szükség. Elpusztítható épületekkel is találkozhatunk, ezen kívül obeliszkekkel, amik mindig valamilyen bónuszt rejtenek. A pálya végeztével visszateleportálunk a hajóra, ahol vagy befejezzük az adott játékot, vagy "láncba" kapcsolva a küldetéseket, nekiugorhatunk a következőnek. Ilyenkor nagyobb eséllyel kapunk egy ritka tárgyat a küldetés végeztével, de ha közben meghalunk, mindent bebukunk. Ezt a láncolást többször egymás után is megcsinálhatjuk (egyre nagyobb rizikót vállalva).

Spore-szintű szabadságot nem kapunk lényeink áttervezésénél, hiszen alapvető formájuk, testfelépítésük adott. Az egyes testrészeket azért forgathatjuk, méretezhetjük, adhatunk harcosunknak egyedi színt és mintázatot. A lénylaborban pakolhatjuk fel a megszerzett testrészeket és cuccokat is, ha azok típusa megegyezik a harcos típusával. A DNS szolgál ilyenkor egyfajta pénznemként, meghatározva, hogy mennyi fejlesztés rakható még az adott háziszörnyre. Az új szervek és felszerelések szintén összevissza pakolgathatók és testreszabhatók, tehát elég groteszk külsejű lényt hozhatunk össze (már ha ez a szándékunk). Vannak persze ritka és nevesített tárgyak, ezt eltérő színük is jelzi. A nem tetsző darabokat beválthatjuk DNS-re, vagy leszedhetjük róluk a különleges tulajdonságokat, hogy csak dekorációként a lényre pakolhassuk (így nem számítanak bele a limitbe). Ami nagyon hiányzik a játékból, az valamilyen tárgyádató funkció, vagy olyan üzlet, ahol további erősítéseket vásárolhatunk lényeinknek, hiszen így a teljesen véleltlenszerű dropokra kell hagyatkoznunk, amik néha idegesítően nem a nekünk megfelelő tárgyakból állnak.

A játék grafikája egészen szemet gyönyörködtető, de azért nem kiemelkedő. A bolygók és a hátterek egész szépek, és változatosak, a lényeket meg úgyse nagyon fogjuk közelről figyelgetni. A fényeffektek, varázslatok, lövedékek meglehetősen jól mutatnak egy-egy nagyobb csetepaté során. A zene amolyan űrös-technós, a célnak megfelel, a hangok pedig szintén betöltik a funkciójukat. A sztorit ismertető mechanikus női hangot viszont nyugodtan hanyagolhatták volna.

A Darkspore tehát egy meglehetősen egyszerű játék, ahol a sztori igencsak másodlagos szerepet játszik, az akció a lényeg. Természetesen haverokkal közösen a legjobb belevetni magunkat a kalandokba (ezt négyen tehetjük meg egyszerre), a kampány is sokkal játszhatóbb így (csupán három harcossal jóval nehezebb átjutni néhány fejezeten). Az a néhány újítás és eltérő elem, amivel a játék rendelkezik nem elég azonban ahhoz, hogy maradandó élményt okozzon nekünk. A Spore után a Maxis már-már túlságosan biztos talajon akart maradni, ami sikerült is, cserébe egy közepes játékot kaptunk.