"Körzetük az autópálya, tempójuk halálos. Autótolvajok, zsarolók, gyilkosok ellenfelei. A Cobra11 emberei éjjel-nappal bevetésre készek a biztonságunkért!" Akinek az előbbi mondat nem cseng ismerősen, valószínűleg élete eddigi részét egy kukás szatyorban tölthette (vagy legalábbis TV és internet nélkül élt). Aki viszont betéve tudja az előbbi sorokat, imádja, ahogyan milliós kocsik hullanak darabjaira és a sebesség sosem hagy alább 160km/h-nál feltehetőleg hallott már a német szuperprodukcióról, a Cobra 11-ről.
/>
Játékokból filmet, filmekből játékot csinálni (sajnos) eddig halott ötletnek bizonyult. Számtalan nagy cím kapott kritikán aluli konverziót, elég csak az utóbbi időkből csemegéznünk: Payne nyomozó filmes kalandjai meg sem közelítették az elvárható színvonalat, a játékvilágból pedig kár lenne szemezgetnem. Szomorú tény, de a legtöbb filmes átirat konzol/PC fronton meglehetősen gyengére sikeredik. Az ok boncolgatására nem ez a megfelelő hely, de ettől még a tények tények maradnak. Mint ahogyan az is tény, hogy a sok szenny közt előfordul, hogy az ember igazi kincsre bukkan. Kincsre, mint amilyen a
Cobra 11: Burning Wheels.
A német rendőrcsapat már két ízben vonult fel kedvenc asztali rendszerünkön, de osztatlan sikert eddig nem arattak. A német Synetic első ilyen játéka 2006. november 1-jén látta meg a napvilágot. Nem sikerült rosszra, ideig-óráig el lehetett az Alarm for Cobra 11: Nitroval szórakozni, de nem volt több egy átlagos autós játéknál. A második rész, a Crash Time jobban teljesített, mind a kritikusok véleményei, mind az eladások érzékeltették: kell a folytatás.
2008 végén elérkezett a várva várt harmadik rész, mely a Burning Wheels névre lett keresztelve. Az alapkoncepció nem változott, feladatunk - rendőrként meglepő módon - a bűnözők kézre kerítése lesz. Kezdődjék hát az üldözés!
Ezúttal is egy árkád autós játékkal lesz dolgunk, üldözésekkel, versenyekkel megspékelve. Ami szembetűnő változás lehet az előző részekhez képest, azt a grafika. A Nitro és a Crash Time megjelenése között nem lehetett sok változást felismerni, ezért is volt számomra meghökkentő a Burning Wheels látványvilága. Némi javulásra számítottam, de ilyen mértékű tupírra nem fogadtam volna. A grafika roppant élethűre sikeredett, ami rendkívüli módon emelni tudja a játék hangulatát. Ahogy kihajtunk egy sötét aluljáróbál, a nap a szemünkbe vág, az aszfalt vakítóan fénylik, ha az égi gömbbel szemben hajtunk, ráadásul a két főszereplő is rendkívül élethűre sikeredett. S ugyan az előbb leírtak manapság alap dolognak számítanak, fontosnak tartom megjegyezni, hogy a látványvilágot élvezhetjük is. A Synetices fiúknak még meg van azon képességük, hogy emlékeznek az optimalizáció fogalmára. És ha már ilyen tulajdonságok birtokában állnak, nem restek használni is. Ennek köszönhetően egy átlagos gépen is gyönyörű látvány tárulhat a nagyérdemű elé, anélkül, hogy diavetítés szerű játékot kellene ?élveznie?. Egyetlen dolog, ami lehetett volna egy kicsit szebb, a növények, a fák és a bokrok megjelenése. Aki viszont élethű vegetációra vágyik, töltse be egy másik német cég neves játékát, ahol élvezheti a trópusok adta buja növényzetet:D
Azonban amennyire elégedett voltam a grafikával, olyannyira lomboztak le a hangok. Az effektekkel nincs semmi baj, az ütközések élethűek, a robbanások, szirénák és egyéb zajok mind-mind reálisak. A zenék kivételesen jóra sikeredtek, hatalmas élmény egy zúzós szám alatt, bekapcsolt szirénával végigrepeszteni az Autobahn közepén. Az egyetlen (hatalmas) gondom a beszéd volt. Le merem fogadni, több élet van egy halotti beszédben, mint abban, amit a zsaruk levágnak. Az egyes mellékszereplők még talán elfogadhatóak, de a két főszereplő szörnyűre sikeredett. A lelkesedés szikráját sem lehetett hallani, és ez különösen akkor volt fárasztó, amikor valamelyikük egy viccet próbált elsütni, mire a másik nevetett. Már ha nevetésnek lehet nevezni azt a szörnyű "hangláncolatot", amit az itteniek levágtak. A másik gond a hangok időzítés volt. Az egyik játékeleji küldetésben például egy kamiont kell kísérnünk, amikor hőseink észreveszik, hogy két kocsi követi őket. Semir elkezdi magyarázni, hogy szerinte nincs semmi rossz szándékuk, amikor a mondat közepén elhallgat, majd egy másodperc múlva felrobban az egyik előttünk haladó rendőrkocsi. Az egyetlen probléma az, hogy eredetileg úgy kellene lennie ennek az esetnek, hogy Semir szava a rendőrkocsi robbanása miatt áll el. Így viszont szépen abbahagyja a szöveget, és megvárja amíg a kollégája explodál. Tipikus példa arra, hogyan lehet az időzítéssel mindent elszúrni. Ha megfelelő időben történnek az események, nagyon ütős indítása lett volna a küldetésnek. Így viszont inkább komikus, mint akciófokozó, ráadásul ha nem sikerül a misszió, kezdhetjük elölről hallgatni az egész monológot... ami egy idő után roppant idegesítő.
Játékoknál néha előfordul, hogy számít a játékélmény is, így most erről is szólnék pár szót. Röviden és tömören: jó. Nem zseniális, nem fenomenális, de nem is rossz, csak olyan átlagos - ami nálam egyenlő a megfelelő szinttel. A küldetések jópofák és érdekesek, egy idő után azonban nem tudnak újat mutatni.
Mint már azt említettem, a grafika minősége szintén fokozza az élményt, az élethű környezet egyfajta valóságérzetet kölcsönöz ennek, az egyébként félig árkád, félig reális játéknak. Ha ugyanis az autók viselkedését nézzük, semmiképpen nem beszélhetünk realitásról - ez persze egyáltalán nem probléma. A kocsik mozgása, tulajdonságaik ugyan nem tükrözik a valóságot, egy ilyen játékban pontosan az lenne a baj, ha azt tennék. Gondoljunk csak bele, mennyire frusztráló lenne, ha egy-egy üldözés során 20-ra le kellene lassítanunk egy kanyar bevételéhez, vagy ha egy ütközés folyamán véget érne a küldetés, köszönhetően a rendőrautó leamortizálttá válásának.
Viszont, hogy ne beszélhessünk határozottan árkád alkotásról, valamennyi realitást is kapott a játék. Nem fogunk a Need for Speedekre jellemző semlegességet tapasztalni a környezet iránt. Néhány ütközés bizony az autónk végét jelenti, ráadásul a küldetésekben sokszor vannak bizonyos limitek is: ha a meghatározott időn túl teljesítünk, ha egy adott összegnél magasabb kárt okozunk az államnak, ha a kocsink egy bizonyos szintnél rosszabb állapotba kerül, biztosak lehetünk a missziónk végében.
Plusz pontot jelentett nálam az is, hogy lehetőségünk van a KRESZ teljes mértékű betartására. Ugyan részben ezt más játékokban is megtehetnénk, de a legtöbbjükben (pl. GTA) nincsenek meg azok a dolgok, amik a valóságban egy balesetmentes közlekedéshez kellenének. Ilyen pl. az irányjelző jelenléte, az elakadásjelző megléte is.
Tetszett még a többi kocsi reagálása is. Ha szabálytalanul szembe megyünk velük, a szemünkbe villognak, dudálni próbálnak. Azt teszik velünk, amit bármelyik másik autóval szemben tennének. Ha azonban bekapcsoljuk a magasságos szirénát, mindjárt más a helyzet. A kocsisok lehúzódnak előlünk, mi pedig élvezhetjük, amint szabad út nyílik a célpontunk felé.
A játszhatóságot tovább emeli az egyszerűsített irányítás. Nem szükséges 56 billentyű funkcióját megjegyeznünk, néhány gombbal kényelmesen eljátszadozhatunk (akinek még ez sem elég jó, annak ajánlom a gamepados megoldást).
Az ütközésmodell is reálisra sikeredett, nem egyszer kellett újrakezdenem az adott üldözést csak azért, mert sikerült olyan szerencsétlenül beleszállnom egy-egy adott "ojjektumba", hogy gyönyörű autóm irányíthatatlan lett. Lassan mozgott, balra/jobbra húzott, egyenesen menni egyszerűen lehetetlen volt vele. Még sem volt zavaró az ilyen eset - talán azért, mert kénytelen voltam a játék helyett magamat hibáztatni: a fal volt ott hamarabb:D. Szerencsére kölni élményeim során bugokkal nem találkoztam, ami meglepő volt számomra az utóbbi idők játékait figyelembe véve.
A kötelező multiplayer is helyet kapott, bár szerepe elenyésző. Ettől függetlenül, ha bárkinek van egy kis szabadideje, tesó/fater/haver/kutya segítségével átélhet egy kis osztott képernyős mókát:D
Beszámolóm végére érve azt hiszem, egyértelmű a Burning Wheels megítélése. Az elején féltem tőle, de rá kellett jönnöm: hiába. A Synetic harmadik alkalommal is nagyszerűt alkotott, nem hazudtolta meg magát. És hogy mi teszi a játékot ilyen vonzóvá? Úgy vélem, a precizitás. A precizitás, ami garancia egy jó pár óra kikapcsolódásra. A Cobra 11 nem akart nagy játék lenni, nem esett abba a hibába, hogy sokat akart, de keveset markolt. Nem hoz semmi újat, de nem is baj. Hisz ez nem kiemelkedő alkotásnak lett szánva... csak jónak. És hogy mi többet kívánhatnék még? Egy újabb Cobra 11 játékot... kétlábú zsarukkal, pisztolypárbajokkal, fordulatos sztorival. Ám amíg a német fejlesztők ezt a cikket olvasva a fejükhöz kapnak, és nekiállnak a "nézd a hátam" típusú rendőrbácsis játékuk fejlesztésének, remekül elleszek a Burning Wheels-szel.