Itt van az ősz, itt van újra? Érezhetően beköszöntött, igaz kicsit megkésve. A fák levelei sárgulnak, a hőmérséklet drasztikusan csökken. Amiről viszont végképp fel lehet ismerni az év ezen szakaszának eljövetelét, az a fiatalabb korosztálynál az iskola kezdete. Az idősebbeknek sajnos nincs nyári szünet, robotolnak egész évben, és gyakran arra gondolnak, hogy jó lenne visszapörgetni az idő kerekét, és újra átélni a gimnazista éveket. Sajnos ez egyenlő a lehetetlennel, ám a Rockstarnak köszönhetően valamelyest feleleveníthetjük diákéveinket. Bár közel sem olyan, mint aminek részesei voltunk a gimnáziumban, azért annak egyéni hangulatát mindenképpen visszakapjuk a
Bully: Scholarship Edition-ben.
Jimmy Hopkins igazi rosszcsont: szülei több tucat iskolába járatták már, de végül mindenhonnan kicsapták. Anyja, megelégelve az állandó szégyenkezést, végül úgy dönt, hogy a környék legszigorúbb bentlakásos iskolájába iratja be neveletlen gyermekét. Amíg Jimmy tanul, addig anyja új, gazdag férjével egy egész éves nyaralásra indul. Főhősünk rögtön érkezése után szembesül az iskola szigorú rendszerével. Első útja természetesen az igazgatóhoz vezet, aki kifejti neki, hogy az egész tanári kar azon munkálkodik majd, hogy igazi, jól nevelt diákot faragjanak belőle. Azonban Rockstar eddigi munkásságát ismerve már ebben a pillanatban tudjuk, hogy a dolgok közel sem fognak így alakulni.
A
Bully: Scholarship Edition a 2006-ban megjelent Bully című Playstation 2-es játék egy továbbgondolt változata. Kapott egy enyhe grafikai tuningot, néhány plusz küldetést, valamint négy teljesen új órát. Ezen kívül nem sokban különbözik elődjétől, de miért is kellene neki, hiszen a PS2-es változat is hatalmas sikereket ért el. A játékmenetet talán a Rockstar GTA sorozatához lehetne hasonlítani, ám mindez iskolai környezetben zajlik. Ötletesség szempontjából talán túl is szárnyalja az előbb említett szériát a B:SE.
Bullworth iskolájában szigorú szabályok uralkodnak. Napi két órára kötelező bejárni, este tízkor pedig takarodót fújnak a prefektusok, azaz megkezdődik a kijárási tilalom. A diákokat bántalmazni, közönségesen viselkedni, valamint a lányokat molesztálni szigorúan tilos. Aki ezeket a szabályokat megszegi, az megy az igazgatóhoz, aki vagy csak szóban figyelmeztet, vagy közmunkára fog. Jimmy-t azonban nem érdeklik a szabályok, hiszen nem azért érkezett ide, hogy éltanuló legyen. Mindössze annyit akar, amit bármelyik más diák: szórakozni egy hatalmasat. Erre rengeteg ideje lesz, hiszen még elsős, és előtte van négy hosszú év.

A játék elején két emberrel barátkozik össze ifjú nebulónk, akik bevezetnek minket Bullworth világába. Négy diáktípus tanul itt: a furák, akik egész nap számítógépes játékokkal játszanak vagy szerepjátékoznak; a gazdagok, akik apjuk céges ügyeiről és drága cuccokról tudnak csak beszélgetni; a Grease-esek, akik csak a hajukkal, illetve a motorjaikkal foglalkoznak; valamint a sportolók, akiknek csak a foci és a bunyó jár a fejükben. Ezen kívül ott vannak az iskolában a Bully-k, azaz a bajkeverők, akik minden egyes szabályt megszegnek, amit csak tudnak. Hogy az iskola rendje mindig fennmaradjon, prefektusok járják az épületet, illetve az iskola területét. Velük nem érdemes ujjat húzni, hiszen ők a legkeményebb ellenfelek, akik ha elkapnak, jobb esetben csak az épp aktuális órára visznek be, rosszabb esetben viszont a tanári szobába tessékelnek minket.

Természetesen a játék úgy halad előre, ha teljesítünk bizonyos feladatokat, illetve fő küldetéseket. A Bully varázsa mégsem a nagyszerűen kitalált, és gyakran szellemes feladatokban rejlik. Mivel mi is a bajkeverők közé tartozunk, ezért érthető módon a közösség terrorizálása is lehetőség a megannyi küldetés között. Dobálhatunk tűzijátékot a női wc-be, bezárhatjuk a nem szimpatikus egyéneket a saját szekrényükbe, tojást nyomhatunk bárki arcába, verekedhetünk, és még megannyi lehetőségünk van a rendbontásra. Ha az egyik prefektus meglát minket, ahogy rendetlenkedünk, azonnal üldözőbe vesz. Ilyenkor az egyetlen lehetőségünk a menekülésre, ha elbújunk egy szekrényben vagy szemetesben. Ha ez megtörtént, és leráztuk üldözőinket, máris folytathatjuk tovább a csínytevéseket. Ne felejtsük el azonban, hogy néha aludni is kell, hiszen ha hajnali kettőig nem fekszünk le, akkor főhősünk babzsákként terül el a földön a fáradtságtól.

Mivel az egész játék az iskolai éveket dolgozza fel, ezért érthetően vannak óráink, amikre ugyan nem kötelező, de érdemes bejárni. Ha lógunk egy óráról, akkor az iskola felügyelői azonnal odavisznek minket, ha nem voltuk elég ügyesek a menekülésben. Ha mégis úgy döntünk, hogy mi magunk megyünk be tanulni, akkor remek minijátékokban lehet részünk. Minden tanórának öt szintje van, ami nyolc órával számolva már igen tetemes mennyiség. Pláne, ha hozzávesszük azt, hogy ezek közül több olyan is van, ami kifejezetten nehéz, annak ellenére hogy szórakoztató. Biológia órán békákat és egereket kell boncolni, testnevelésen kidobósozunk vagy boxolunk, míg az angol irodalmon adott betűkből kell minél több szót kirakni. Ha sikeresen (azaz hetvenöt százalék felett) teljesítettünk egy órát, akkor kapunk valamiféle bónuszt. Néhány példa: ha jók vagyunk kémián, akkor tüzijátékokat meg bűzbombákat kapunk a szobánkba, ha tesin teljesítettünk jól, akkor új mozdulatokat sajátíthatunk el. Órára járni legalább olyan szórakoztató, mint bármi más Bullworth-ben, de egyet ne felejtsünk el: a fő küldetések nagy része időigényes, és mivel a két tanítási óra a napunk több mint felét elveszi, ezért gyakran kénytelenek leszünk lógni.

A fő küldetésekről nagy általánosságban el lehet mondani, hogy igen szellemesek és ötletesek. Van, hogy valakit el kell kísérni A-ból B-be, vagy az egyik gazdag gyerek kocsiját kell megdobálni tojással, esetleg bicikliversenyen veszünk részt. Járművekből egyébként több fajta létezik: ami mindig nálunk van, ha megszereztük, az a gördeszka. Meneküléshez ideális, ám nagyobb távokra érdemes a bringát választani. Léteznek még robogók is, igaz ezek megszerzése kissé körülményesebb, de sebességben semmi nem veszi fel a versenyt velük. Továbbá ott van még a busz, ami nagyobb távolságok áthidalására alkalmas.

Ami tényleg nagyszerű a játékban, az a rengeteg apró mellékküldetés, amik miatt akár hetekig is leköthet minket a játék. Vannak különböző versenyek, a diákok odajöhetnek hozzánk, hogy tegyünk meg nekik valami szívességet, vállalhatunk munkát, de akár az iskolai évkönyvbe is készíthetünk fotókat. A fotózás lényege, hogy az összes diákot lekapjuk, aki a suliba jár. Én csak ezután vettem észre, mennyire változatosak a nebulók. Az amerikai tinifilmek összes sablonfigurája itt van, mindegyik karikatúrája valamilyen diáktípusnak, a rájuk jellemző szövegvilággal. Van olyan diák, aki egész nap azon agyal, hogy kit köphetne be az igazgatónál, egy másik azzal tölti el a szabadidejét, hogy döglött patkányokat dobál a társaira, megint más egész nap a lánykollégiumot dobálja tojással. De a sulin kívül is van élet: egy idő után kinyílnak az iskola kapui, és lehetőségünk lesz a városba is bemenni, ahol rengeteg bolt, munka, valamint egy egészen jó vidámpark is vár ránk.

A játéknak van két igen sarkallatos pontja. Az egyik ilyen sajnos a grafika, amit ugyan feltupíroztak egy kicsit a nagyfelbontású textúrákkal, de ezen kívül szinte semmi különbség sincs a két évvel ezelőtti elődjéhez képest. A szereplők kevés polygonból állnak, a látótávolság kicsi, gyakran egy centiméterrel előttünk jelennek csak meg a karakterek. A kamera olykor-olykor átmegy a talajon. Ezek a dolgok azonban nem olyan zavaróak, hiszen a játék hangulata kárpótol mindenért. Ami már nagyobb baj, hogy a program rengeteget tölt, ráadásul igen gyakran és hosszan. És fagy is, de még mennyire. Mivel nincs automatikus mentés, ezért jobb, ha rögtön az elején hozzászokunk ahhoz, hogy a mentőkönyvet gyakran kell használni, mert néha azért kezdhetjük újra a hosszabb küldetéseket, mert a közepén elfagyott a játék. Akiknek van Live hozzáférésük, azok letölthetnek egy javítást, ami ezt a problémát orvosolja, de ez sem hoz száz százalékos javulást. Portolás ide vagy oda, ez megengedhetetlen hozzáállás a játékosokkal szemben, pláne egy ilyen kaliberű cégtől, mint a Rockstar.

Azonban még így is megéri a pénzét a
Bully: Scholarship Edition. Akik visszasírják drága diákéveiket, remekül el fognak szórakozni vele, de mindenki számára jó élményt nyújthat. A rengeteg apróság, a változatos küldetések, és a bajkeverés megannyi lehetősége akár hetekre le tud kötni bárkit, akinek hiányzik az iskola, vagy akinek elege van a suli mindennapos terrorjából, és egy kicsit ki akarja élni magát. Ennyire egyéni világot már régen láthattunk játékban, a szórakozás tehát garantált. A Rockstaros humor pedig még kifinomultabb, mint bármelyik eddigi játékukban. Ha tudsz angolul, akkor lehet, hogy percenként fogsz harsányan nevetni a diákok együgyű beszólásain. Suliba járni jó, kerülni még inkább!