Adva vagyon a játék, melyben egyéb dolgunk sincs, mint csúzlilövedékként hasznosítani néhány egyedi küllemű durcás madarat, hogy nullára csökkentsük a torkos malacok állományát, miközben egy rakat világot teszünk a földdel egyenlővé. Az átellenes oldalon pedig adva vagyunk mi magunk, játékosok, akik a statisztikák szerint még lelkünket is zálogba adnánk egy kiadós kis disznólikvidálós matériáért; spirituális valónkon túl persze még plusz 99 centet is felszámítanak a letöltésért. Az Angry Birds hadjárata 2009-ben indult meg az iPhone platformon, s 2010 augusztusában átlépte a 6.5 milliós letöltést, idén márciusban pedig már a 100 milliós letöltést felett jár, ami több mint döbbenetes: egyenesen elképesztő! Az aktív játékosok átlagot tekintve napi 200 percet, azaz mintegy 3 órát töltenek a tollas hősök lövöldözgetésével, de ezzel most tegyük is félre a nyers számokat. Ami valójában érdekel minket, az nem más, mint az egyszerű ámde nagyszerű alkalmazás sikerének titka.
/>
"Braaakh!"
A különböző fórumokon már tart egy ideje az ágyúzgatás, és olvashattunk is egy-két futtában írt okfejtést az Univerzum alighanem legnépszerűbb kérdésére válaszolandó, a cikkek azonban túlnyomórészt kimerültek a matematikai egyenletekben, s egy hüvelyknyivel sem kerültünk közelebb a talány megfejtéséhez. A rajongótábornak szegezett kérdések sem jártak figyelemreméltó végeredménnyel, s erre ti magatok is tehettek kísérletet: nincs más dolgotok, mint megkérdezni egy bennfentest, teszem azt, egy Angry Birds fanatikust - de akár egy szolídabb játék-felhasználó is megteszi -, hogy miért is szereti ennyire a kérdéses alkalmazást. Kész? Hadd találjam ki: a prózai válasz mindösszesen annyi volt, hogy "azért, mert aranyos", esetleg "gőzöm sincs, csak tetszik". Nos, ezeket a válaszokat felhasználhatjuk különböző higiéniás célokra, másra azonban semmiképp sem jók - de hisz hol vagyon az előírva, hogy a felhasználónak tudnia kell az okot, amiért szívébe zárt egy alkalmazást? Természetesen sehol, és ebben nincs is semmi rossz. Ugyanakkor, akik valamicskével periférikusabban óhajtják megközelíteni a kérdést, elárulom, a válasz összetettebb ennél.
A szárnyas fejvadászok:
"Kraaaakh!"
Óriás csúzli, cuki-muki madarak, zöld disznók, atomjaira zúzható környezet: minden adott egy kalandos bosszúhadjárathoz, mely aztán óhatatlanul egy feledhetetlen játékélménybe torkollik. A pofon egyszerű történeten pedig elegánsan kurta átvezető videók kalauzolnak végig minket, derűs zenével aláfestve. A sztori szerint a farmon gondtalanul zajlott az élet, egész addig, míg a disznók úgy nem döntöttek, még több kalóriára tesznek szert néhány tojás által - egy valamivel azonban nem számoltak: a madarak haragjával! A bosszúra szomjas szárnyasok szövetsége ugyanis nyomban harcba (csúzliba) száll igazáért, és kezdetét veszi a platformokon is átívelő, világraszóló háború.
#1. Mindig csőr(r)e töltve:
Ha jól megfigyeltétek, a hangsúly itt mindenképp az egyszerűségen van. Talán most magamra haragítok néhány Angry Birds fanatikust, de akárhogy is nézzük, a játék nincs a végletekig bonyolítva, végtelenül szimpla! Ez persze semmiképp sem negatívum, hisz éppen egyszerűsége teszi őt olyan közkedveltté, olyan mobillá: munkában, otthon, repülőn, wc-n, szeretkezés előtt után és helyett; mindenhol, minden körülmények között és bármikor előkaphatjuk s folytathatjuk ott, ahol abbagytuk: mégpedig a malacok csépelésénél. A játék, koncepciójánál fogva nem igényel különösebb idő- és figyelemráfordítást, minthogy pályái többnyire 4-5 lövésből állnak. Ennek hála a játék nem csupán praktikus, de az általa lefoglalt memória sem tesz ki egy focipályát. Ámde számtalan ilyen játék akad, eme tulajdonság tehát önmagában kevés ahhoz, hogy választ szolgáltasson. Lépjünk is tovább.
No, igen, mindenképp az első szempontok közt kell említeni az ennivaló kicsi jószágokat, a tollas gombócokat, akiknek egy percig sem áll be a szájuk, illetőleg ádáz ellenségeiket, a pimasz malacokat. Még a legérzéketlenebb felhasználó szíve is nyomban meglágyul a szeretetreméltó óllakók láttán, hangjuk hallatán pedig egyenesen folyékony halmazállapotúvá lesz. Ha mégoly balszerencsések is volnánk az egyes pályákon, ezek a kis figurák menten közénk és ingerültségünk közé állnak. Különös, egyben bűbájos gombóc alakjukat egyébiránt egy hamarjában firkantott szkeccs adta ihletnek köszönhetik: a lábak és szárnyak nélkül rajzolt madarakat képtelenség nem a szívünkbe zárni. Az Angry Birds egyik legfőbb fundamentumát képező, imádnivaló madarak mellett nem lehet napirendi pontra térni: ez azonban még mindig nem adna elég okot arra, hogy ilyen megdöbbentő sikernek örvendjen, akad még egynéhány efféle alkotás.
Jelszavunk továbbra is az egyszerűség. Az Angry Birds nem követeli meg sem az emberfeletti ambíciót, sem a háromjegyű IQ-szintet: tény, hogy több ízben is célravezető elterveznünk, mely pontokat gyengítjük meg először és melyik madarunkat használjuk ehhez, de a fejlesztők ennél tovább nem merészkedtek, a logikai fejtörőket mértékletesen adagolják a pályák és egyikhez sem kell Szcípió stratégiai tanácsához folyamodnunk. Maga a cél is világos és érthető: lebombázni a malacokat, lehetőleg minél kevesebb madarat felhasználva, a lehető legtöbb matériát szétzúzva. Ha ez megvan, irány a következő szint. Alkalomadtán még arany tojásokba is belebotlunk, amelyek megtalálása bónuszpályákat tesz elérhetővé. A grafika nincs túlcicomázva, szimpla, pár vonallal rajzolt pályák és karakterek - semmi több. A hangeffektek nagyszerűek, a zene pedig elkerülhetetlenül a fülünkbe mászik, és halálunk napjáig bezárólag kibérli a kéglit, képtelenség kirobbantani szürkeállományunkból. Az irányítás sem igényel különösebb műveltséget: csúzli hátrahúz, céloz és lő. Ne feledjétek: egyszerűűűséééég!
4. Reklám és ár:
Negyedik szempontunk címe magáért beszél. Az Angry Birds, mint fentebb már említettük, 99 centes letölthető szoftverként kezdte meg pályafutását az Apple iPhone-on majd egymásutánban több lovat is befogott maga elé, úgy mint az Android-ot, a Maemo-t, majd később a PlayStation 3-at is: több nem is kellett neki, csupán reklám, azt sem szükségeltetett túlzásba vinni, hisz az ára beszélt helyette (csupán a PlayStation Network-ön indázott felfelé 3 kerek dollárral). A közönség nem is támasztott több elvárást - a játék tökéletes volt úgy, ahogy van. A kiadónak nem kellett vért izzadnia az érdeklődés fenntartásáért, hisz a játék ugyebár szerény komplexitású, mely révén különösebb erőfeszítések nélkül lehet további témákat kiadni évről-évre, lásd: Angry Birds - Seasons és a most márciusban megjelent Angry Birds - Rio.
#tv#Összességében pedig...
A válasz valószínűleg a fentebb ecsetelt szempontok összességében rejlik, és semmiképp sem csupán azok valamelyikében. Ami bizonyos, hogy a finn alkotók aligha tenyerelhettek volna jobb műfajba; mint azt a mellékelt ábra is mutatja, azokra a dologtalan öt-tíz percekre éppen egy Angry Birds-re volt szükségünk, akit bármikor, bárhová magunkkal vihetünk, sosem okoz csalódást és mindig megmelengeti a szívünket, mert mindenből éppen annyit kapunk, amennyi kell - legyen szó összetettségről, fejtörőről, grafikáról, stb. Az igazat megvallva talán azzal magyarázható az Angry Birds sziklaszilárd dobogós helyzete, hogy időnként mindnyájan igényt tartunk némi egyszerűségre, szeretünk kikapcsolni - kivált akkor, ha ezt a zabálnivaló tollas barátaink társaságában tehetjük.
