A DistroWatch.com szerinti ötödik legnépszerűbb Linux disztribúció, az openSUSE idén márciusában jelentette meg a 11.4-es verziószámú kiadását. Az előző verzió megjelenése óta eltelt időben a fejlesztők számtalan újítást hajtottak végre ezen a terjesztésen. A most kipróbált terjesztés a fejlesztők szerint jobb hardvertámogatást, gyorsabb csomagkezelést és nagyobb teljesítményt biztosít a használójának. Nézzük meg, hogy ténylegesen érezhetőek-e ezeknek az újításoknak a hatásai a mindennapokban?
Az openSUSE legújabb kiadását a 2.6.37-es Linux rendszermagot tartalmazó telepítő médiákról installálhatjuk a számítógépünkre. Ezek a lemezképek letölthetőek 32, vagy 64 bites architektúrához készített DVD lemezkép formájában. Mindezen felül elérhetőek a GNOME és KDE kezelőfelületű Live CD képfájlok. A disztribúció kipróbálása az 64 bites architektúrához tartozó telepítő DVD segítségével történt.
A tesztkonfiguráció főbb adatai:
Alaplap: ASUS M4A87TD EVO
Processzor: AMD Phenom II X4 955
Memória: 4 GB
Videó kártya: ATI Radeon HD 5670
Merevlemezek: Maxtor 40GB (ide került a rendszer), Seagate 80GB (NTFS fájlrendszerrel)
Monitor: ASUS VW 930
Installálás
A telepítés folyamata során rögtön az üdvözlő képernyőnél lehetőségünk van több beállítás megtételére, és néhány ellenőrzési opciót is megtalálhatunk, mint például elvégezhetjük a rendszermemória tesztelését, vagy akár a telepítőkészletet épségét is megvizsgálhatjuk, ahogyan a korábbi verziókban is. A telepítést választva a licence elfogadása, majd a kiszemelt gép hardverkiépítésének átvizsgálása következik. Ezek után csak annyi a dolgunk, hogy új telepítés esetén eldöntsük alapértelmezett beállításokat használjuk-e, vagy mi magunk adjuk meg ezeket az opciókat, ezzel részletesebben testre szabva a rendszerünket. Minden esetben az időzóna, majd a grafikus kezelőfelület kiválasztás következik. Alapértelmezetten a KDE felület kerül telepítésre, de választhatjuk a GNOME, XFCE, LXDE és további más módokat is. Ezek után a particionálás és a felhasználók adatainak a felvétele van hátra. Itt kell megjegyezni, hogy amennyiben több merevlemez, vagy akár egy Microsoft-féle operációs rendszer mellé akarjuk telepíteni az openSUSE-t, akkor ennél a lépésnél körültekintően kell eljárnunk. Legvégül egy áttekintést kapunk az elvégzett beállításokról, itt van lehetőségünk utoljára bármit is módosítani. Ezután már csak annyi dolgunk maradt hátra, hogy megvárjuk míg a telepítés befejeződik a megadott paraméterek alapján.
Miután végigfutott a telepítő, egy újraindítást követően meg kell adnunk a gép nevet és a tartományt, de ez nem kötelező, majd a hálózati beállításokat kell megadnunk. Amennyiben a telepítés elején az alapértelmezett beállítást választjuk, akkor ezt az utolsó lépést a telepítő maga végzi el. Legvégül a beállítások mentése történik meg, ami után birtokba is vehetjük a frissen telepített operációs rendszerünket.
Hálózatkezelés
Manapság az asztali számítógépekre szánt Linux terjesztések egyik legfontosabb kérdése, hogy miként kezelik az egyes hálózatok eléréséhez használt eszközöket. Ennek az egyik legfontosabb oka, hogy a legtöbb program amit installálni szeretnénk internetes csomagforrásokból érhetőek el. Internet elérés hiányában a programok telepítése körülményessé tud válni, és ez adott esetben riasztó lehet a Linux rendszerekkel most ismerkedők számára. Az openSUSE esetében is akadnak problémák a hálózati kapcsolatok beállítása területén, nevezetesen a legtöbbet alkalmazott DSL-t használó internetelérés konfigurálásánál. Itt csupán annyi gond akad, hogy az installáló lemezről lemaradt két csomag, egyik az "smpppd" a másik a "linux-atm-lib". Ezek szükségesek a fentebb említett típusú internetkapcsolat beállításához. Ezek a csomagok viszont csak a 11.3-as, vagy régebbi verziók internetes tárolóiból tölthetőek le. Viszont amint sikerült beszerezni és telepíteni ezeket a csomagokat, úgy könnyűszerrel konfigurálhatjuk internetelérésünket a yaST segítségével.
Grafikus felület és multimédia
Manapság a hétköznapi felhasználók számára egy operációs rendszer általában akkor nyeri el igazán a tetszését, ha látványos, tetszetős grafikus felületet tud biztosítani. Az openSUSE ebben a tekintetben jól teljesített a teszt konfiguráción, rögtön az első rendszerindítást követően tökéletesen működött a KDE felület, a frissítési frekvenciát is tökéletesen beállította a telepítő. A 3D-s munkaasztal váltáshoz mindösszesen csak engedélyezni kellett az "Asztalváltó kocka" opciót a "Rendszerbeállítások" "Asztali effektek" pontban.
A tesztkonfigurációban helyet kapott egy Tv-tuner egység is, amely az openSUSE-val érkező kernellel, és a tvtime telepítése után egy egyszerű csatorna keresés hatására hibátlan működést produkált. Egy probléma még is akadt, ami viszont inkább eme terjesztésben levő hangrendszer hibája. Ez pedig nem más minthogy a TV adásoknál a hang rendkívül halknak bizonyult, de ez a jelenség nem csak ebben az esetben, hanem például filmek, zenék lejátszásakor is megjelenik. Ennek a problémának az orvoslására két megoldás is kínálkozik az egyik, hogy a yaST rendszer-beállítóban elindítjuk a hangeszközök kezelésére szolgáló modult, ahol kiválasztjuk a hangkártyánkat és az "egyéb" feliratú lenyíló menüben a "hangerő" opció kiválasztását követően, a megjelenő ablakban a központi hangerőt magasabb értékre állíthatjuk. Ezzel már viszonylag élvezhető hangot tudunk kicsikarni az openSUSE tesztelt változatából, de igazi megoldást csak a hangrendszer lecserélése jelenti. Ez annyit jelent, hogy a PulseAudio hangrendszert töröljük és helyette installáljuk az ALSA programcsomagot.
További rendszerbeállítások
A kipróbált Linux disztribúció grafikus felületen két lehetőséget biztosít a rendszer manipulálására. Az első az "Alkalmazások" menüpontból elérhető "Rendszerbeállítások" lehetőség. Itt kezelhetjük a "pehelysúlyú" beállításokat úgymint a munkaasztal beállításait, az általános megjelenést és a felhasználókra vonatkozó opciókat, néhány egyszerűbb hálózattal kapcsolatos változtatásokat is kezdeményezhetünk ezen a felületen. Ezeken a lehetőségeken kívül egyéb rendszerbeállítások is megadhatóak, valamint innen is indítható a yaST.
A másik lehetőség az operációs rendszerünk "lelkivilágának" manipulálására a yaST beállítórendszer indítása, ez a program szintén a alkalmazásindítóból érhető el, mégpedig a "Számítógép" pont alól. Ennek a programnak a különböző moduljai segítségével tudjuk részletekbe menően konfigurálni a rendszerünket. Az alkalmazás ablaka különböző részekre van felosztva, ahol az egyes kategóriáknak megfelelő finomhangolásokat tudjuk elvégezni. Így itt végezhetjük el a szoftverforrások megadását, itt indítható a csomagkezelő, konfigurálhatjuk a rendszerbetöltő paramétereit. Itt manipulálhatjuk a rendszerszolgáltatások, valamint a használt kernel beállításait is módosíthatjuk (ez csak hozzáértőknek javasolt).
Érdemes kiemelni szintén a yaST-ból elérhető tűzfal, konfigurációs felületét. Az openSUSE-val egy alapértelmezetten bekapcsolt tűzfalat kapunk. Ezen a felületen egészen apró részletekig tudunk paramétereket megadni, az egyes csatolókhoz különböző zónákat rendelhetünk, létrehozhatunk egyedi szabályokat, manipulálhatjuk a naplózási szinteket, akár IP álcázást is megadhatunk. A másik ilyen biztonsági eszköz az AppArmor ami már régóta a disztribúció részét képezi. Ennek a programnak a segítségével az egyes alkalmazásokhoz biztonsági profilt rendelhetünk, amivel csökkenthetjük a programok erőforrásokhoz való hozzáférését, ezzel minimalizálva az egyes alkalmazások hibájából adódó támadásokat a rendszerünk ellen.
Virtualizáció
Az openSUSE lehetőséget biztosít a kvm vagy XEN használatával a Linux kernel által biztosított virtualizációs képesség kiaknázásához, amennyiben ezt támogató processzor található a számítógépünkben. Ehhez nem kell mást tennünk mint a yaST-on belül a Hypervisor telepítése lehetőséget választani, itt pedig kiválaszthatjuk, hogy melyik virtualizációs típust kívánjuk használni, majd pedig elindul az általunk kiválasztott eszköz telepítése. A teszt során a kvm-et telepítettem ahhoz, hogy ezt minden probléma mentesen tudjuk használni az automatikusan installált csomagok mellé még fel kell telepítenünk a "python-virtinst" csomagot. Végezetül szintén a yaST-ban található "Csoportok és felhasználók" modul indításával, hozzá kell adnunk a saját fiókunkat a kvm csoporthoz. Ezután már az "Alkalmazásindító" "Alkalmazások" menüpontjának "Rendszer" alpontjából a "Virtualizáció" menüpont alól tudjuk indítani a "Virtuális gép igazgatója" programot, amivel kezelhetjük a látszólagos számítógépeinket.
Alkalmazások
A tesztelésre kiválasztott Linux terjesztés program kínálata igen gazdag, a felhasználói programok között megtalálhatóak a Kopete, Kmail, Akregator, webböngészőnek a Firefox 4-es verziója kapott helyet. A grafikai alkalmazások között rábukkanhatunk a skanlite programra, ami segítségével szkennerünket tudjuk kezelni. A további alkalmazások között felfedezhetjük a k3b, Kinfocenter rendszer információs programot, illetve a Ktorrent alkalmazást. Irodai programcsomagként pedig a LibreOffice került be a disztribúció alapértelmezett programjai közzé.
Összegzés
Az openSUSE a teszt folyamán megbízható működést nyújtott, külön kiemelendő, hogy az általában problémás ATI videokártyát is mindenféle külön beállítás nélkül hibátlanul kezelte. A hálózatkezelési és hangrendszerrel levő problémák kicsit levonnak az operációs rendszer értékéből, így ezen nehézségek miatt nem kifejezetten kezdőknek ajánlható ez a disztribúció. A biztonság területén is kiválóan teljesített a rendszer az AppArmor és az alapértelmezetten bekapcsolt tűzfal
miatt.
