Tény, hogy a legtöbben, akik átváltanak a pingvines operációs rendszerre, belekalkulálják, hogy fel kell hagyniuk az efféle kikapcsolódással, de azért mindig akadnak olyanok, akik csak megpróbálkoznak pár Windowsos cím futtatásával. Jelen cikkünkkel nekik próbálunk meg segíteni. Tippek, tanácsok, alternatívák, konklúzió. Ezek várhatóak jelenlegi bemutatónkban. Lássuk hát, mik is az egyszeri gamer lehetőségei ezen a platformon. Pingvinre fel!

Wine. Aligha hazudok, ha azt mondom, hogy a legtöbb Linux felhasználó rendszerén a kezdetektől fogva telepítve van a The Wine projekt terméke. Hogy miről is van szó? A Wine nem más, mint egy lassan 16 éves projekt terméke. Linux rendszerünkre telepítve nem mást tesz, mint egy kompatibilitási réteget képez, szimulálva a Windows fájlrendszerét, könyvtárfelépítését, dll használatát. Ennek következtében a rendszer képes lesz futtatni Windowsra írt alkalmazásokat, így (ami jelen cikkünk szempontjából lényeges tényező) természetesen az arra írt játékokat is. A Wine nem emulátor (WINE. = Wine Is Not an Emulator), annál sokkal többre képes.
A fejlesztése folyamán két mellékága, afféle mostoha fia/lánya „született”: a CrossOver és a Cedega. Mint ismerjük a mondást, aki mindenhez ért, az valójában semmihez sem, s ez nincs másképpen a Wine-nal sem. Futtathatunk rajta pár játékot, elindíthatunk vele pár alkalmazást, de nagyon sokszor fogunk túlságosan alacsony FPS-sel, kompatibilitási gondokkal és problémákkal találkozni. Mind a Cedega, mind a CrossOver ezt óhajtja nekünk kiküszöbölni. Míg a Transgaming Technologies terméke a felhőtlen játékélményt óhajtja elhozni a felhasználók számára, addig a CrossOver neve alatt több disztribúció is napvilágot látott. A CrossOver Mac és a CrossOver Linux inkább a felhasználói programokra is irodai alkalmazásokra helyezi a hangsúlyt, míg a CrossOver Games (nevéből adódóan) a játékokra.

Mindkét fentebb említett program becsületesen elvégzi a feladatát, bár kisebb hibák, kompatibilitási gondok rendszeresen előfordulnak. Szerencsére a frissítések, hibajavítások folyamatosnak mondhatóak, ám ezért az árért el is várja az ember. Sajnálatos módon ugyanis a szülőatyjukkal ellentétben mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, ha használni szeretnénk őket. A CrossOver Mac és Linux éves előfizetési díja 69.95$, a Games 39.95$, míg a Cedega 60$ környékén mozog. Ugyan vannak ezen programokon kívül ingyenes alternatívák, de ezek a legtöbbször bugosak, instabilak, s nem hozzák az elvárt eredményt. Lássunk egy kis személyes statisztikát.
Öt Windows rendszerre írt játékot próbáltam meg a Wine segítségével futtatni, ezek a következőek voltak. GTA Vice City; Heroes III – The Restoration of Erathia; Prince of Persia – Warrior Within; Vampire: The Masquerade ? Bloodlines és a Splinter Cell: Pandora Tomorrow. Ezek közül csak a Bloodlines és a Heroes III futott maradéktalanul, a Sam Fisher csak csúnya grafikai hibákkal volt képes lopakodni, Perzsia Hercege csak beszélni volt hajlandó, semmilyen képi elem nem jelent meg, a GTA pedig 0.2 FPS-sel ment csak (5 másodpercenként 1 képkocka!).
Cedegával is kísérleteztem, a támogatott játékok közül hármat próbáltam ki: Left 4 Dead, Guild Wars, Max Payne 2 – The Fall of Max Payne. A Guild Wars szépen muzsikált, a Left 4 Dead szintén flottul futott, az öreg Max viszont nem óhajtott túl sok FPS-t magához venni – beállításoktól függetlenül 15-20 körüli volt az átlag.

Másik lehetőségünk a Linuxon való játékra, ha direkt erre a platformra írt alkalmazásokkal foglalkozunk. Nem véletlen kezdtem azonban a cikket a Windowsos lehetőségekkel. A konkrétan Linuxra készült játékok felhozatala ugyanis – mint azt már a cikk elején említettem – elég gyér. Azoknak a gameknak, amelyek rendelkeznek a DirectX mellett OpenGL támogatással is, valószínűsíthetően megvan a Linuxosított változata (pl. mint tudjuk, John Carmack nagy OpenGL párti, nem is meglepő, hogy a Doom 3 az elsők között landolt a pingvines rendszeren) és 100%-osan használhatóak is. Számomra külön öröm volt, hogy egyik kedvenc horrorjátékom, a Penumbra is megtalálható ezen listán, így bárki beruházhat rá, aki egy nagyadag vegytiszta rettegésre vágyik. Ezek mellett többfajta havidíjas MMORPG is rendelkezésére áll az ilyen fajta online játékok rabjainak.
Mégis, ha azt a szót mondom, hogy Linux, a legtöbb embernek az ingyenesség jut eszébe. Miután kiveséztük a Windowsos felhozatalt, majd megemlítettem a fizetős játékokat, ideje, hogy ejtsek pár szót a nem fizetős változatokról is.
A Linuxon jelenlévő ingyenes játékok nagy részét hobbi csapatok, magán emberek készítik el. Ennek következtében technikailag nem mindig hozzák az elvárt szintet, a játékélmény azonban sokszor garantált.

Nem véletlen népszerű játék a Frets on Fire. A finn illetőségű Unreal Voodoo által fejlesztett ingyenes Guitar Hero klón nem csak Linux, hanem Mac és Windows rendszereken is elképesztő rajongótáborral rendelkezik. Az interneten több ezer ingyenesen letölthető ütemet találunk hozzá, de rendelkezik beépített zenekészítővel, World Charttal, letölthető modokkal, sőt, még az eredeti Guitar Heros trackeket is importálhatjuk a játékba.
Másik nagy közönség kedvenc a Nexuiz. A játék az utóbbi idők egyik legszínvonalasabb Unreal Tournement klónja több mint tíz játékmóddal, változatos pályákkal és karakterekkel, töménytelen fegyverrel. A grafika kifejezetten szép, főleg ahhoz képest, hogy a játék a Quake 1 motorját használja.
Nem elhanyagolható FPS a Warsow névre hallgató játék. Hogy röviden jellemezzem: cell-shaded grafika, számtalan játékmód és pálya, testre szabható karakterek, és pörgős akció. Ha a Nexuiz-t az UT sorozathoz hasonlítjuk, akkor a Warsow a Quake 3-mal veheti fel a versenyt.

A szívemben az első hely azonban nem ezeké a játékoké. Szépen néznek ki, pörgősek, élvezetesek és képesek kikapcsolni az embert, de a Teeworldsöt nem túrhatják le a trónról. Hogy miről is van szó? A Teeworlds nem más, mint egy oldalnézetes többszemélyű játék. A főszereplők nem mások, mint a Tee-k, amik… egy elég érdekes fajt alkotnak. Egy hatalmas gömb a testük, apró karokkal és lábakkal… ám annál nagyobb fegyverekkel. Elsőre ránézésre a Worms sorozat juthat róla eszünkbe, de hamar rá kell majd jönnünk, hogy teljesen más kategóriájú a két játék. A Teeworlds játékmenete gyors, nincsenek üresjáratok, csak eszeveszett mozdulatok, hála a Bionic Commandot idéző mechanikus csápnak, amivel platformról platformra ugrálhatunk. Órákat el lehet lenni a játékkal és nem unja meg az ember…
Jöjjön hát a konklúzió. Azért, mert Linuxot használunk, még nem feltétlen kell lemondanunk a játékok adta örömről. Alternatívák vannak, ráadásul ezek sokszor multiplatform alkotások, így előfordulhat az is, hogy régebbi multis ismerőseinket is sikerül átcsábítani egy-egy játszmára. Aki azonban nem csak alkalmi játékos, aki komolyabban veszi az egész ipart, aki tényleg vizuális orgiákra vágyik, miközben a 30″-os monitor karöltve a 7.1-es hangrendszerrel 100%-osan valósághűen szimulálja le a nanoruháról a sárba pattanó töltényhüvelyek okozta hatásokat, az valószínűleg nem lesz megelégedve a pingvines rendszer által nyújtott szolgáltatásokkal. Igaz, van nekünk Winenunk (tényleg, majd’ elfelejtettem említeni: a WoW tökéletesen fut Wine alatt, szóval ha csak ez tart vissza az operációs rendszer cseréjéről, nyugodtan kezdhetjük is), Cedegánk, CrossOverünk, de ezek azon felül, hogy nem működnek 100%-osan, még relatíve drágák is. Hisz gondoljunk bele, a Cedega 1 éves előfizetéséből már majdhogynem vehetünk egy legális Windowst is, ami alatt garantált a gamek futtatása.

Aki régebb óta olvassa az írásaimat tudhatja, hogy elsősorban a Windowsra megjelenő játékokkal szoktam foglalkozni, s ez ezután sem lesz másképp. A gépemen mindkét operációs rendszer telepítve van, s így a teljes értékű játékokról sem kell lemondanom, mialatt minden másra a Linuxot tudom használni. Olyan ez, mintha a tankok és a versenyautók harcolnának. Lehet, hogy a tankok elvéreznek a versenypályán, de a háborút simán megnyerik. A Linux nem a legalkalmasabb rendszer a játékra, de minden másra a legjobb.