Windows 7 tippek és finomhangolások

Windows folyamatok és szolgáltatások kikapcsolása

Erőforrást spórolhatunk meg, hogy ha kikapcsoljuk a számunkra érdektelen folyamatokat, és ez persze számítógépünk teljesítményére is jótékony hatással lehet. A Windows 7 ehhez az eljáráshoz rendelkezik egy beépített alkalmazással, név szerint a Windows-szolgáltatásokkal, ami a Start menübe begépelt Windows szolgáltatások utasítással indítható el. A felbukkanó ablakban egyszerűen letilthatóak a felesleges dolgok, ilyen például asztali PC esetén a Táblaszámítógép-összetevők, vagy akár az XPS elemek is, de minden felhasználó a saját ízlése és szükséglete szerint dönthet.

Fontos megjegyezni, hogy a cikkben taglalt megoldások nagy része veszélyes lehet az operációs rendszer épségére, akár működés képtelenné is válhat, épp ezért a módosításokat és műveleteket mindig elővigyázatosan, a lehető legnagyobb körültekintéssel végezzük el! A rendszerleíró adatbázisról (registry) minden alkalommal készítsünk biztonsági másolatot, vagy használjuk a rendszer-visszaállítási pont létrehozása opciót!

Ezzel végezvén vegyük szemügyre, hogy Windowsunk milyen szolgáltatásokat futtat. Ezt legegyszerűbben a Win + R billentyűkombinációval előcsalt Futtatás ablakkal tehetjük meg, ahova is írjuk be a services.msc utasítást. A megnyitott ablakban felsorolva megpillanthatjuk a rendelkezésre álló szolgáltatások listáját, amikre kattintva bal oldalon elolvashatjuk a rövid leírásukat is. Minden szolgáltatásnak kétféle állapota lehet, mégpedig Elindítva és semmi, vagyis az utóbbi esetben üres a mező, emellett a következő négy indítási típusba tartozhatnak: Automatikus, Automatikus (késleltetett), Kézi, és Letiltva. A nélkülözhető szolgáltatásokat kiválasztva jobb egérgombbal kattintsunk rájuk, és a menüből válasszuk ki a Tulajdonságok pontot. Ha fut a kiválasztott folyamat, itt állíthatjuk le, és az indítását Letiltva vagy Kézi típusúra változtathatjuk. Amennyiben nem osztunk meg tartalmat külső médialejátszóval, akkor például ilyen szükségtelen folyamat lehet a Windows Media Player hálózati szolgáltatása is.



Automatikusan induló programok konfigurálása


Manapság népszerű megoldás a fejlesztők körében, hogy a programjukat, vagy a program egy szolgáltatását alapértelmezetten úgy konfigurálják, hogy az automatikusan elinduljon a számítógép bekapcsolásakor. Ez a megoldás bizonyos szoftvereknél indokolt és hasznos lehet, viszont az esetek nagy részében csak feleslegesen foglalják a memóriát és lassítják a számítógépet, számomra például ilyenek a különféle update folyamatok, de a QuickTime Task-nak sem vettem eddig semmi hasznát. Az efféle makacs programok könnyedén jobb belátásra bírhatóak a Windows beépített, Rendszerkonfiguráció névre keresztelt megoldásával, amit a Start menü keresőjébe, vagy a futtatás-mezőbe gépelt msconfig paranccsal hívhatunk elő. Ha hiányozna a futtatás opció a menüből, az ablak bárhonnan előhívható a Win + R billentyű kombinációval. Az újonnan megnyitott ablakban rögtön navigáljunk az Automatikus indítás fülre, és itt deaktiváljuk a számunkra szükségtelen programokat.

Ezt követően szemrevételezhetjük a Szolgáltatások elnevezésű csoportot is, ahol is célszerű aktiválni "Az összes Microsoft-szolgáltatás elrejtése" opciót a könnyebb áttekinthetőség érdekében, és neki is kezdhetünk a számunkra nélkülözhető elemek kiiktatásának. Amennyiben túlbuzgóságunkban véletlenül kikapcsoltunk valami fontos alkalmazást, mondjuk a hangkártyánk vezérlőpultját, pánikra semmi ok, ugyanezzel a módszerrel bármikor újra indulásra bírhatjuk.

Amennyiben több automatikusan induló alkalmazást szándékozunk letiltani és nem mindegyiknek tudjuk a rendeltetését, vagy csak bizonytalanok vagyunk, célszerűbb egyenként kikapcsolni őket, és újraindítás után megfigyelni a változásokat.

Vizuális megjelenés beállítása


A Windows 7 sebességén, és ezzel együtt persze az erőforrásigényén is tovább javíthatunk, ha kikapcsoljuk a számunkra nélkülözhető vizuális hatásokat. Az ehhez szükséges panelt a Start menüben található Számítógép elemen végrehajtott jobb klikkel tehetjük meg, ahol is kiválasztjuk a Tulajdonságok pontot, majd a felbukkanó ablak bal oldalán a Speciális rendszerbeállításokat. Az újonnan előcsalt ablakon válasszuk ki a Speciális fület, és azon belül a Teljesítmény résznél kattintsunk a Beállítás gombra, majd a megnyitott panel Vizuális hatások fülénél neki is foghatunk a rendszerünk megjelenésének finomhangolásának. Fontos megjegyezni, hogy ezekkel a műveletekkel lecsökkentjük Windowsunk külsejének pompáját, de ha átgondoltan és módjával szelektálunk az opciók között, akkor gördülékenyebb működést érhetünk el, elhanyagolható "csúfítás" mellett.

Hibernálási funkció ki- és bekapcsolása

A Windows 7 telepítésekor automatikusan aktiválja a hibernálási funkcióját, és a rendszermeghajtón létrehozza a szolgáltatáshoz szükséges hiberfil.sys állományt, aminek a mérete konfigurációtól függően 2 GB-tól akár 8 GB-ig is terjedhet. Mivel a hibernálási funkcióra főként hordozható gépek esetén van szükség, asztali PC-knél a szolgáltatás letiltásával jelentős szabad lemezterületet nyerhetünk.

A kiszemelt művelet végrehajtásához szükségünk lesz egy rendszergazdai jogosultsággal felvértezett Parancssorra, amit legegyszerűbben a Win + R billentyűkombinációval előcsalt Futtatás-mezőbe begépelt CMD utasítással, majd annak Ctrl + Shift + Enter gombokkal történő nyugtázásával érhetünk el. Az újonnan megérkezett command prompt-ba begépelt powercfg -h off utasítással kapcsolhatjuk ki a hibernálási szolgáltatást, ám ha épp aktiválni szeretnénk, akkor a powercfg -h on parancsot kell bevetnünk.



Indítófájlok optimalizálása

Operációs rendszerünk indításán gyorsíthatunk, ha az úgynevezett boot-fájlok töredezettségét megszüntetjük. Ehhez újra csak szükségünk lesz egy rendszergazdai Parancssorra (az előbbi pontban tárgyalt módon hívható elő), ahova a defrag c: /b /h /u /v utasítást írjuk be.

Gyorsindító eszköztár visszaállítása


A Windows 7-tel együtt már egy új, nagy mértékben átformált tálcát is kapott a felhasználó, ami több szempontból is szakított ez eddigi megoldásokkal. Az egyik legszembetűnőbb változás, hogy az XP-nél már megszokott Gyorsindító eltűnt, így akik eddig előszeretettel használták ezt a funkciót, kénytelenek saját kezűleg visszaállítani, ami szerencsére nem túl nagy feladat. A hiányolt indító előcsalogatásához hozzunk létre a tálcán egy új eszköztárat (tálcán jobb cincogás, majd eszköztárak, és végül új eszköztár), elérési útnak pedig a C:/Users/(felhasználónév)/AppData/Roaming/Microsoft/Internet Explorer/Quick Launch helyet kell megadni. A frissen feltámasztott Gyorsindítón már csak apróbb kozmetikázásokra van szükség, vagyis kapcsoljuk ki a zárolást a tálcán, és jobb klikkel deaktiváljuk az új panelünkön a szöveg és címsor megjelenítését.

Tálca előnézeti képének gyorsítása

A kiszemelt hangolás elvégzéséhez itt már a rendszerleíró adatbázist kell szerkesztenünk, amihez is a Futtatás ablakban adjuk meg a regedit parancsot (bizonyos esetekben az Enter leütése után az UAC megerősítést kérhet). A megnyitott Beállításszerkesztő bal oldalán navigáljunk el az HKEY_CURRENT_USER/Control Panel/Mouse kulcshoz, majd jobb oldalon válasszuk ki szerkesztésre a MouseHoverTime bejegyzést. Azonosítóértéknek alapesetben 400 van megadva, ami mikroszekundumként értendő, így ezt a számot ízlés szerint csökkenthetjük, illetve növelhetjük (0 esetében nincs várakozás).



Gyorsabb rendszerleállás


Operációs rendszerünk leállítása sok esetben elég hosszadalmas lehet, ennek egyik legfőbb oka, hogy az épp nem válaszoló alkalmazásokra várakozik. Az említett problémára gyógyír lehet néhány registry-bejegyzés módosítása, amivel ezt az időt lényegesen lerövidíthetjük. A Beállításszerkesztő elindítása után kezdjük a finomhangolást azzal, hogy operációs rendszerünk mennyi idő elteltével zárja be az éppen futó programokat. Ennek beállításához menjünk az HKEY_CURRENT_USER/Control Panel/Desktop kulcshoz, majd válasszuk ki az AutoEndTasks karakterláncot. Amennyiben nem létezne, a Desktop kulcson tett jobb klikk után válasszuk ki az új menüelemet, majd onnan a karakterlánc értéket, ezután adjuk meg névnek az AutoEndTasks szöveget, értéknek pedig 1-et (0-val letilthatjuk ezt a funkciót).

A befagyott, vagy nem épp fürge alkalmazások szintén jelentősen befolyásolhatják a gépünk leállítási idejét. Ezek a programok szintén jobb belátásra bírhatóak, ha az előbbi esetben használt HKEY_CURRENT_USER/Control Panel/Desktop kulcson belül lejjebb vesszük a WaitToKillAppTimeOut karakterlánc értékét mondjuk 2000-re, ami természetesen szintén milliszekundumként értendő.

Maradjunk továbbra is a Desktop kulcson, és vegyük szemügyre a HungAppTimeout karakterláncot (ha nem találnánk ilyet, a fentebb leírt módon létrehozhatjuk). A Feladatkezelőben végrehajtott Folyamat leállítása parancsnál ez az érték határozza meg, hogy a Windows mennyi ideig várakozzon, tehát itt is beállíthatjuk az elviselhetőnek számító 2000-es értéket (két másodperc).

Az AHCI utólagos engedélyezése


Több felhasználó járt már úgy, hogy Windows 7 telepítés után döbbent csak rá, operációs rendszerét a BIOS-ban beállított, merevlemezekre vonatkozó IDE opcióval telepítette. Ez egészen addig nem is jelent semmiféle problémát, míg utólag nem próbálják aktiválni a BIOS-ban az AHCI módot, mivel ilyenkor a Windows indítóképe helyett, a meglehetősen nagy közutálatnak örvendő kék képernyő fogadja a felhasználót, méghozzá egy 0x0000005B hibaüzenettel.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért is lenne jobb IDE helyett AHCI módra váltani. Az Intel által kezdeményezett AHCI (Advanced Host Controller Interface) a SATA merevlemezek olyan különleges képességeit aknázza ki, mint a teljesítménynövekedést biztosító NCQ (Native Command Queuing), valamint a Hot-Plug és Hot-Swap funkciók, amik lehetővé teszik a háttértárolók menet közbeni csatlakoztatását, eltávolítását és cseréjét.

Amennyiben ezzel a problémával szembesülnénk, és szeretnénk előcsalni számítógépünk AHCI képességét a Windows újratelepítése nélkül, megnyugodhatunk, ugyanis természetesen erre is van sebtapasz a tarsolyunkban. A művelet elvégzéséhez első lépésként állítsuk vissza BIOS-unkat IDE módra, így a rendszerünk már minden gond nélkül elindul. Ezután a regedit paranccsal nyissuk meg a Beállításszerkesztőt, majd navigáljunk el az HKEY_LOCAL_MACHINE/SYSTEM/CurrentControlSet/services/msahci kulcsig, ahol is jobb oldalon nyissuk meg szerkesztésre a Start névre keresztelt DWORD-öt (duplaszó), értékének pedig adjuk meg a 0-t (hexadecimális alappal). Újraindítás után azonnal lépjünk be a BIOS-ba, és itt már nyugodtan aktiválhatjuk az AHCI módot, majd hagyjuk betölteni Windowsunkat. Rendszerindítás után már elégedetten nézhetjük, amint a Windows telepíti az AHCI meghajtókat.

RAID interfész vagy adapter használata esetén szükség lehet még az HKEY_LOCAL_MACHINE/SYSTEM/CurrentControlSet/services/iaStorV, vagy az HKEY_LOCAL_MACHINE/SYSTEM/CurrentControlSet/services/iaStor kulcs felkutatására is, ahol az előbb leírt szerkesztéseket szintén végre kell hajtani.



Zárószó

A cikkben leírt finomhangolásokon kívül természetesen még számtalan trükk létezik, amiket helyhiány miatt ezúttal nem tárgyaltunk, de a leírt megoldásokkal is már jelentősen felgyorsítható és javítható a Windows 7 működése, valamint erőforrásigénye.